Honey az IKEA érdekes karácsonyi akicójába futott bele a hétvégén: a parkolásért nem kell fizetni, a sorompók nyitva vannak, de erről nem tájékoztatják a vásárlókat. A fizetőautomata simán használható, ott sem figyelmeztet semmi, hogy örüljél, ma jó fejek vagyunk, nem kell fizetned. Az IKEA profin szelektálja a vásárlóit, csak az érdemli meg az ingyenes parkolást, aki befelé észreveszi a nyitott sorompót?

Arról a mocskos nagy, magyarszagú lehúzásról szeretnék beszámolni, amit a pasimmal tapasztaltunk az Örs Vezér téri IKEA áruházban. Anyukám sokat olvas és karácsonyra szerettem volna meglepni egy állólámpával. Szombaton ezért el is látogattunk az IKEA-ba, ahol persze a parkolóhely levadászása után a pénztárnál kellett szembesülnünk azzal, hogy jól idomítható fogyasztó lévén állólámpát nem (éppen nem volt raktáron, vasárnap hozzák), de egy csomó más dolgot vettünk - igazándiból persze egyikre sem volt égető szükségünk.

Szögezzük le gyorsan, hogy nem vagyunk bírók, és összesen egy darab, az érintett féltől származó levélre alapozhatunk, mégis az az érzésünk, hogy az Elmü ezúttal rutinból aláz meg és próbál jól megszívatni egy házapárt, miközben az eset körülményei minimum nem egyértelműek. Mennyire életszerű, hogy egy lakótelepi, távfűtéses, gáztűzhelyes háztartás pár ezer forintos villanyszámlája miatt valaki megbuherálja az órát, majd erre saját maga hívja fel a szolgáltató figyelmét egy hibabejelentéssel? Könnyű rámondani, hogy semennyire, de lehet, hogy levélróink valami óriási fogyasztású készüléket működtetnek a kilencediken illegálisan. No de normális dolog-e egy olyan villanyóra hibája miatt közel 200 ezerre megvágni valakit, ami nyitott szekrényben van a folyosón, és bárki megpiszkálhatja, például bosszúból, vagy csak úgy heccből? Persze ha levélírónk áramtolvaj, akkor is ugyanott van az órája. Nehéz kérdések ezek, de sokéves homártapasztaltunk alapján az a megérzésünk, hogy itt egy igazi Naiv Ügyfelet szorítanak satuba. És mit gondolnak az olvasók?

Attila a kedves, hibáikat sajnáló, ám nem éppen toppon lévő Ready Computerstől próbált vásárolni, részleges sikerrel. Jó sokat utazott feleselgesen, végül a félreértések miatt kapott 1,5 % árengedményt. De nem haragszik, mert legalább nem voltak bunkók, vásárolni viszont tőlük többet nem fog.

Minden úgy kezdődött, hogy egy merevlemezzel és egy egérrel szerettem volna meglepni magam. Az egér már kb fél éve is kifutó modell volt (Logitech mx400), most már szinte lehetetlen kapni, így megörültem, amikor a Ready computer honlapján láttam, hogy nekik raktáron van a csöppségből. Vinyó is volt készleten, éppen olyan, amilyet szerettem volna, szóval gyors regisztrálás, rendelés, örülés. Pár perc múlva megjött a rendelést visszaigazoló email, gyanútlanul azt hittem sínen vagyok. A rendelésnél átvételi módnak azt jelöltem meg, hogy hétfőn érte megyek a Pesti üzletükbe.

Tréfás módját választotta a Citibank a közös számlák társkártyáinak aktiválásához. A tulajdonos beazonosítása helyett olyan adatokra kérdeznek rá, amiket csak a számla másik tulajdonosa ismerhet. Csalni viszont nem lehet, az ügyfélszolgálat besértődött, amikor meghallotta, hogy naiv ügyfél kikérdez a rögzített beszélgetésből:

A férjem megelégelte az egyre növekvő banki költségeket az eddigi bankunknál, úgyhogy 0 ft-os számlát nyitott a Citibanknál. Mivel a pénzt elsősorban is Ő keresi nálunk, viszont elsősorban én adom ki, ezért ugyanarra a számlára számomra is igényeltünk egy társkártyát. A Citibanknak a házassági vagyonközösséggel kapcsolatos álláspontjáról (így utólag legalábbis) némiképp árulkodónak tűnik, hogy anélkül, hogy visszakérdeztek volna, ezt először egy alszámlával vélték megoldhatónak -- ti. amelyre a férjem rendszeresen átutalhat némi zsebpénzt számomra, hogy legyen miből kitisztíttatnom a kabátját, megvennem a család vacsorájához valókat, kifizetnem az egyik gyerekünk iskolai kirándulásának költségeit, a másik gyerekünk különóráját, a harmadik gyerekünk szülinapi ajándékát, és a negyedik gyerekünk új cipőjét... -- szóval mindazt, amit kell. De nem ezen akadtam fenn a legjobban.

Tisztelt Ügyfélszolgálat,

vásároltam egy Galant íróasztalt (11.25) (120cm lap, kiegészítő jobbos lap). A kiegészítő elem alsó tartó vasát az áruházban lévő hölgy rosszul rögzítette, így egy nagyobbat kaptam, mint ami a félkörívhez való. Visszavittem az ügyfélszolgálatra (budapesti áruház 11.28).

Gábor már jó ideje nem a Dunaweb ügyfele, ehhez képest a szolgáltó levélben értesítette arról, hogy tartozása van. Gábor rendes ember, személyesen befáradt az ügyfélszolgálatra hogy tisztázza a helyzetet, azonban nem járt sikerrel: az ügyfélszolgálatnak fogalma sincs, mire is kéne fizetnie. Csak fizessen.

Tisztelt Dunaweb Kft!

A nevem F. Gábor, az ügyfélszámom: xxx, illetve xxx

2009. november 16.-án ajánlott levelet kaptam Önöktől, melyben felszólítanak, hogy 7860Ft tartozásom van az Önök rendszere szerint és fáradjak be ügyfélszolgálati irodájukba, számlaegyeztetés címén. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a jelenleg Önök által birtokolt Intelecom Kft-vel több, mint 1 éve szerződést bontottam, és azóta nem hallottam róluk, pedig el nem költöztem, és egyéb adatom sem változott.

József az anyósának adott egy pár éves digitális fényképezőgépet, és szeretett volna hozzá szerezni magyar nyelvű használati utasítást. Olvasónk egy PDF-re gondolt, és mailt írt a cégnek. A válasz annyira megdöbbentette, hogy megírta nekünk: a Fujifilm ugyanis 15 ezer forintot kér a fekete-fehér könyvecskéért, ha az ügyfél nem a cégtől vette a kamerát. Ez homárfülnek is ijesztően hangzik, de őszintén szólva arról fogalmunk sincs, hogy a többi gyártó is ilyen gáláns-e a felhasználóival. Akinek vannak, írja meg a tapasztalatait!

Szerettük Gábor levelét, aki olyan szépen és finoman küldte el a francba az A1 Mosógépszervizt, amilyet ritkán látni. A többször is hiába hívott szerviz viszont most szépített: elnézést kértek és egy ingyenes javítással is kedveskedtek a csalódott ügyfélnek.

Az alábbi - múlt héten kelt - levelem elküldése után a történet szerencsés fordulatot vett. Nem sokkal később (de még a Homáron való megjelenés előtt) ezt a levelet kaptam emailen a szervíztől:

"Az elmúlt 10-15 évben még nem volt szerencsém ilyen kedves, és korrekt ügyféllel találkozni!

Ha azt hittük, biztonsági őrből és ügyfélszolgálatosból már nincs lejjebb, nagyon tévedtünk. Balázst a győri Vidanetnél röhögték ki és alázták meg, mert méltányosságból gyorsabb ügyintézést kért, amit telefonon előzőleg korrektül meg is ígértek neki. És amikor a beteg nagymamáját otthon ápoló fiú kérte a panaszkönyvet, üvöltözve zavarták ki és küldték más szolgáltatóhoz.

Figyelmükbe ajánlanám a következő történetet mindannyiunk tanulságára, hisz sokan azt hisszük, hogy ma Magyarországon verseny van, és a szolgáltatók az ügyfelekért vannak, pedig:

Egyik nap bent voltam a győri kábeltévé és internet szolgáltató ügyfélszolgálatán, itt van egyébként a központ is, mivel két napja nem ment az internetem és az számítógépem hibáit kizártam. Nagyanyámmal élek együtt, aki sajnos beteg, nem lehet sok időre egyedül hagyni, az ápolónő pedig beteg volt, aki vigyáz rá általában, így nekem kellett.

István csapdába esett: az Acer netbookjához először nem volt alkatrész, aztán mégis de horribilis áron, ráadásul a prágai garanciális szerviz szerint az LCD még jól össze is van törve, tehát vagy fizet, vagy nem kapja vissza soha. István szerint viszont a futár vagy a zsanér tette tönkre a képernyőt, nem az, hogy ő nem rakott közé semmit.

Kedves Olvasótársak, szeretném világgá kürtölni privát problémámat sérelmemet. Hogy okuljatok ebből. Miért nem szabad Magyarországon Acer laptopot vásárolni? Kezdjük azzal, hogy ennek a terméknek nincs itthon garanciális vevőszolgálata! Feltehetően az adóelkerülés vagy a nagyobb adókedvezmény miatt. Mégis működhet! Vajon hogyan lehetséges ez? Hol van a fogyasztóvédelem vagy a versenyhivatal amely egyszerűen nem akar tudomást venni az ezzel kapcsolatos bejelentésekről. Kulturált országokban már régen levették volna a polcokról ezt a terméket.