Ibolya az Auchan-ban olyan csirkehúst vett le a polcról, ami valószínűleg eredetileg nem oda tartozott, így többet fizetett végül, mint amivel számolt. Amikor ezt jelezte az ügyfélszolgálatnál, csak gúnyos röhögés volt csak a válasz, ami természetesen panaszkönyvi beírást eredményezett. Pedig akkor még nem is tudta, micsoda meglepetés éri, ha otthon kinyitja a csomagolást.

2009. október 1-én 15:00-kor fizettem a budaörsi Auchan egyik pénztárában. Számlaellenőrzés után, amit megtanultam hogy itt kötelező, tapasztaltam, hogy a vásárolt 450 gr-os csirkemellcsíkok 1.099.- Ft-os áron került a számlára. A polcon ez az ár a kilónkénti mennyiség ára volt. (Lehet, hogy rossz helyen volt az áru, de arról én nem tehetek). Rövid számolás után úgy döntötttem,hogy 3 gyermeket egyedül nevelve nem tehetem meg, hogy 2.450.- Ft/kg áron vásároljak csirkét.

Régi ismerősünk a Barát taxi, most Zoltánt borították ki azzal, hogy magasabb árat akartak beszedni tőle a reptéri fuvarért, mint ami a weboldalukon szerepel, aztán erőteljeset füllentettek arról, hogy Csepel magasabb tarifasávba tartozik, pedig a szájtról kiderül, hogy egyáltalán nem. Kis összegű lehúzási kísérlet alant:

Zoltánnak külföldön lopták el 41 forinttal feltöltött Domino-kártyáját, amire az volt a T válasza, hogy jöjjön be kártyát cserélni. Letiltáshoz mióta kell bemenni? Igazi multinacionális megoldás, még ha nem lenne ott a T minden országban, akkor is tudnának egy másikat küldeni neki:

A T-Mobilenál Dominos szerződéssel rendelkezem, és mivel Belgiumba jöttem dolgozni, 3×15e ft-tal töltöttem fel az egyenlegemet kezdésképp. A megérkezés másnapján sajnos ellopták a telefonomat benne a Domino kártyával amin 41e Ft körüli egyenleg volt. Gyorsan telefonáltam az ügyfélszolgálatra és kértem a segítségüket. Ekkor jött a hidegzuhany! Az ügyfélszolgálatos hölgy közölte, hogy nem tudják letiltani a Domino kártyát, jöjjek haza Magyarországra, menjek be T-Mobile irodába és ott kérhetek kártyacserét 4e Ftért.

Heccelésből teszem be Balázs levelét, aki elmeséli, mi történt a minap, amikor a Waitrose lánc egyik szupermarketjében váratlanul hosszú sor alakult ki a kasszák előtt. Annyit segítek, hogy nem nevették ki a vásárlókat, nem tettek rájuk félhangosan megjegyzéseket, és nem is beszélgettek tüntetően, hosszan a barátnőjükkel a szomszéd kasszából. Hanem?

Imádták a kommentelők a Féllábú buszvezető a lehúzós tévévetélkedőben című, két héttel ezelőtt élesített posztunkat, amiben Noranora elcsodálkozott, hogyan jöhetett ki páratlan megoldás - 773 - a "3 kislány utazik egy buszon Londonba. Mindegyikük kezében 4 kosár van, minden kosárban van 4 macska, és mindegyik macskának van 3 kölyke. Egy kislány Párizsban leszáll. Hány láb van a buszon?" Törzskommentelőnk, Secnir vette a fáradságot, és 3 helyre is írt, hogy magyarázzák el, hogyan jött ki a tévé által jónak nevezett válasz a kérdésre. A Telemedia válaszolt, egészet bizarr formában, íme:

Nes többszörösen félreinformálták a K&H-nál, ráadásul egy halom pénzt akarnak legombolni tőle a bank hibájából elmaradt bankszámlakivonatért, plusz rávették két szolgáltatás megrendelésére tök feleslegesen, úgyhogy most kiakadt. Joggal.

Mivel cégnek kötelező bankszámlaszámmal rendelkeznie, még ha nem is feltétlenül használja azt, igyekeztem költséghatékony megoldást keresni vállalkozói bankszámla nyitására, így esett választásom a K&H start csomagjára, mely tökéletes megoldásnak tűnt. 2009 januárjában meg is nyitottam a számlám minden probléma nélkül. Telt múlt az idő, semmi fennakadás, mikor is 2009 júliusában a könyvelőm jelezte, hogy szüksége lenne a bankszámlakivonatokra.

Dávid egy olyan 37 ezres plusz tételt fedezett fel a gázszámláján, amire nem volt magyarázat, így felhívta az ügyfélszolgálatot. Itt egy mondatába került, hogy ne kelljen kifizetnie, de most kivételesen nem öröm, hogy ennyivel megúszta. Ugyanis ezek szerint tisztában vannak azzal, hogy előfordulhat az a rendszerhiba, ami egy ilyet generálhat bármikor, bárkinek.

Viszonlyag friss élményem van a Főgázzal kapcsolatban. kb. 1 hónapja kötöttem szerződést velük, és a héten meg is jött az első számla. Szerepelt rajta az általam kért havi becsült fogyasztás, plusz az egész megfejelve egy 291 köbméteres értékkel, amit egyetlen napra számoltak ki, mindenféle valós fogyasztás nélkül. (Ekkora fogyasztást nem is bír el a gázóra egy nap alatt.)

Gomes augusztus 20-án, Budapesten szeretett volna pénzhez jutni, ám az Unicredit ügyfélszolgálatosa csak akkor tudott volna neki segíteni, ha külföldön kerül pénzzavarba. A pár perces, egyszerű műveletet így semmiképp nem tudták megoldani, pedig Gomes még Párkányba is szívesen átautózott volna a cél érdekében. Kabarétréfával felérő történet következik.

Nyáron felújítottam a lakásomat és augusztus 19-én este azzal vártak a burkolók, hogy gyorsan hívnom kellene egy vízvezeték szerelőt, mert ahol lebontottak a fürdőszobában, ott jól láthatóan elöregedtek a csövek és ők nem burkolnának tovább, amíg meg nem javíttatjuk, mert esetleg egy hét múlva beázik és akkor mindent újracsempéztethetek. Szentségeltem magamban, hogy ez most nem lesz egyszerű kihívás, de nekiálltunk vizest keresni.

Nincs is meghatóbb annál, mint amikor olyan helyről kapunk európai színvonalú reakciót, ahonnan a legkevésbé sem várnánk. De most már tudjuk, hogy az OEP kedves sajtószóvivője még mindig olvas minket, aminek nagyon örülünk.

Ezúton szeretnénk reagálni a Legorombította a bácsit az OEP biztonsági őre című posztjukra. Szomorúan olvastuk, hogy ismét terítékre kerültünk blogjukon.

A Homár is járt már a János kórház - Budapest Szomáliája és Dárfúrja - baleseti sebészetén, ami még azon belül is a legalja. Guru barátommal harcsázni készültünk a Dunára, lement a nap, alkonyodott, aztán besötétedett, de a hirhedten lajhártesmészetű Guru csak nem futott be. Én már nem bírtam magammal, elkezdtem a csalikat piszkálni. Éppen egy kövér, talán egeret, békát vagy PR-tanácsadót formázó wobblerrel a kezemben mászkáltam fel-alá (a wobbler egy fahal, általában két jókora hármashoroggal felszerelve), és PR-tanácsadó méretű harcsákról ábrándoztam, amikor megcsúsztam a padlón. Máig sem értem, hogyan, de zuhanás közben olyat kaszáltam a levegőbe kézzel-lábbal, hogy a wobbler egyik hármashorga a bal talpamba, a másik a jobb kezem hüvelykujjának a körmébe fúródott bele, tövig. Ott feküdtem a padlón, a bal lábam összehorgonyozva a jobb kezemmel, rettenetes fájdalmak között, és rájöttem, hogy képtelen lennék akár csak megmozdulni, nemhogy kinyitni az ajtót vagy megnyomni a kaputelefon gombját, mert a horgok a legkisebb moccanásra mélyebbre fúródtak a húsomba. Éhen halok? Elvérzek? Ettől úgy megijedtem, hogy egyetlen velőtrázó mozdulattal kitéptem a horgot a talpamból. Az ujjamból azonban nem mertem, mert átdöfte a körmöt. Megjött Guru, kiröhögte magát, aztán átmentünk a Jánosba, mert az volt az ügyeletes kórház. Könnyed 3,5 órás várakozás után, ami közben egy asszony úgy beszélt velem, ahogy Mészáros őrmester sem Lentiben, bejutottam az orvoshoz. Némi elégtétel volt, hogy meg tudtam lepni. Egy érzékenyebb lélek talán fennakadt volna azon, hogy kiabálás és telefon segítségével áthívta hozzánk az összes elérhető környékbeli kollégáját, akik kacagó, ujjal mutogató félkört alkottak körülöttem. "Tudom a horgászújságból, hogy ilyenkor fogóval elcsípik a horog szárát, aztán heggyel előre kibújtatják a húsból. Na de hogy lehet ezt megcsinálni, ha így, merőlegese áll bele az ember körmébe?" - kérdeztem. "Markolja meg erősen az asztalt, ha akarja, csukja be, a szemét" - válaszolta talányosan, majd a kezében tartott fogóval elkapta a horgot és se szó, se beszéd, simán kitépte az ujjamból.

András és felesége nem jártam ilyen jól. Alant olvasható egy sajnos abszolúte tipkus, de annál vérforralóbb dárfúri történet a Szent János pokoli hétköznapjaiból: