A magyar filmekben az épkézláb sztorik hiánya mellett az életidegen dialógusok szokták megkínozni a közönséget. Alant adunk egy kis valódi nyersanyagot a forgatókönyvíróknak arról, hogyan beszél, de legalábbis ír két igazán dühös kortárs magyar ember. Két ember személyes párbajába nem akarunk beleszólni, főleg hogy az egyikük 200 ezerrel tartozik a másiknak, ezért nevek nélkül következzék tehát István története, aki befizetett egy lakóparki lakásra. Az építkezés bedőlt, de ő szerette volna visszakapni a légkondira átadott kétszázezrét. A vállalkozó nem vitatta az összeget, de nem fizetett, hanem, ki hitte volna, húzta az időt. Aztán István akcióba lépett. Elképesztően webkettes módon. Mondhatni kegyetlenül korszerűen. Megmondom őszintén, én baromira meglepődtem a végén, amikor kiderül, mi volt olvasónk első levelében. Móka és kacagás alant.

Gabriellának több ezer forint havi megtakarítást ígért a T-Com ügyfélszolgálatosa, így díjcsomagot váltott. Az első hónapban jócskán dupla akkora lett a telefonszámlája, ugyanis egy apró részletről elfelejtették tájékoztatni. Gabriella pedig elindult és ügyfélszolgálatról-ügyfélszolgálatra járt, hátha van igazság, de végül még a telefonját is kikapcsolják.

Leírtam a T-Home-nak is, “feljelentettem” őt, saját magát, saját magánál… A következő történt. Hosszú évek óta előfizetőjük vagyok, - ezt nem hallgathatom el, - matávnet, axelero, most t-online, az első westel mobil, - pillanatnyilag 2 vezetékes telefont, egy internetet, Home-tv-t, és három mobil előfizetést egyenlítek ki havonta.

A "drámai fogyasztói monológ" kategóriában komoly díjakra pályázhat Atis, akiről methetetlenül Latinovits Zoltán versmondása jutott eszünkbe, ahogy az elfúló suttogástól az üvöltésig játszik a húrokon, de a düh, az egyre fokozódik. Atis baja az, hogy két próbálkozásra sem érkezett meg az Amerikából feladott DVD, és amikor érdeklődni próbált utána, elhajtották. Nem kellett volna, Atisban eltört valami:

Hát ilyet még nem hallottuk, de erről még álmodni sem mertünk volna: naív ügyfél hiába kapta meg új telefonszámát a UPC-től, később a számot kiadták másnak, így a több ezer névjegykártya mehetett a kukába. Ráadásnak most még a netet is kikapcsolták, csak hogy jól induljon ez a friss kapcsolat.

2009 július 17-én rendeltem meg internet és telefon szolgáltatást. A bekötéskor aláírtam a papírokat ideértve az azonnali beszedési megbízást is. 1 hónappal ezelőtt kiderült, hogy az általam kiválasztott és bekötni hitt számot (amely a munkalapon is megtalálható!!!) közben kiadták másnak jelentős kárt okozva ezzel nekem, hiszen több ezer névjegykártyát kinyomtattam - a bekötés után!!!! - abban a hiszemben, hogy az általam kiválasztott és a bekötő által megerősített számot kaptam.

Tamás a Vodafone elbaltázott ügyintézése miatt egy megszüntetett előfizetés után sok hónapig nem fizetett, így a szolgáltató követeli tőle a többszázezres összeget. Teszi mindezt úgy, hogy közben elismeri, hogy az amúgy sem jogos követelés már elévült.

A Vodás előfizetésemen pár éve tarifacsomagot váltottam, az új tarifacsomagba három SIM kártyát vittem át, és kértem a negyedik  kártya megszüntetését. Az ügyintéző (ki tudja, miért) csak úgy tudta a dolgot megoldani, hogy  csinált nekem egy új ügyfélszámot, a három SIM kártyát átrakta oda, és a negyediket hagyta a régin. Ezzel egyidejűleg költöztünk is, így nem értesültem arról, hogy a negyedik (lemondott) SIM kártyára a régi ügyfélszámon az új tarifacsomag szerinti havi bruttó 25.000,- forintot folyamatosan leszámlázták.

Vicces és lelkesítő a magyar online webáruházakkal foglalkozó posztunk utóélete. (Aki nem olvasta volna sem ezt, sem a folytatását: a bejegyzésekben arról írtam, hogy egy rakás magyar webáruház, dacolva a hatályos kormányrendelettel, nem cseréli vissza 8 napon belül a kiszállított árut, ha a csomagolást a vevő felbontotta. Pedig kormányrendelet kötelezné rá őket. Szóval vicces és lelkesítő dolog történt, ugyanis az első posztban megemlített összes bolt megváltoztatta az üzletszabályzatát a bejegyzés publikálása után.

Aki Magyarországon online vásárol, az 8 napon belül bármiféle indoklás nélkül visszaküldheti a megvett árut, aminek az árát a kereskedő köteles visszafizetni. Nincs tehát mérlegelés, a cuccot ki lehet bontani, lehet használni is, sőt az sem törvényi feltétel, hogy az eredeti csomagolás megmaradjon. Ezt nevezik elállási jognak, ami, könnyen belátható, az internetes kereskedelem létének egyik alapja. Peti, a pompás nyomozókedvvel megáldott olvasó utánanézett, hogy mi a helyzet az elállási joggal a gyakorlatban. és azt találta, hogy jó pár hazai online áruházban súlyosan becsapják a vásárlókat. Annyira fellelkesültünk, hogy mi is utánanéztünk, és véletlen merítésünkben azonnal fennakadt több jelentős webáruház. Akinek van kedve, nézze meg a gyakran látogatott online boltjainak üzletszabályzatát, és írja meg nekünk, ott is betartják-e a törvényt. Részletek alant:

Zoltán telefont vett online, az ED telefont is küldött neki, csak éppen használtat, mire Zoltán kérte vissza a pénzét, amit kápéban nem kapott meg. Utalást ígértem neki pár napon belülre, ehhez képet eltelt egy hónap, és semmi. A poszt megjelenése után nem sokkal levelet kaptunk az  Extreme Digitaltól, amiből kiderül, online vásárláskor a banké a labda, nekik kell visszautalniuk, amire 30 napjuk van. Mint az alanti levélből, illetve a fenti faxból kiderül, a bank az órákon belül elvégezhető utalással kivárt pont egy hónapot, amihez ezúton is gratulálunk. (Na jó, azt ugye nem tudjuk, hogy az ED mikor jelezte pontosan a banknak, hogy sztornó, a pénzt utalják vissza, de még ha tököltek is ezzel, az OTP hetekig ült máspénzén.) Olvasónk a jelek szerint nem olvasta még az örömhírről tudósító emailt.

Jól megbánta az online vásárlást Zoltán. Az ED-től vett mobil megkarcolt kijelzőjén nem volt fólia, a cég el is ismerte, hogy tévedésből használt telefont küldtek, de - misztikus, hogy miért - készpénzben nem voltak hajlandók visszaadni az árát, csak átutalással. A pénz pedig több, mint egy hónapja utalódik, miközben Zoltánt újabb ésújabb sztorikkal etetik, hogy miért akadt el a pénze valahol.

Bárkit megszívathat egy áramszünet, például egy pizzázót, de sajnos kevesen reagálnak úgy a helyzetre, mint a P. King. Sándor éhen maradt, dühös is lett a cégre, aztán másnap már mosolygott. Hogy miért, az alant rögtön kiderül: