Biztosítós ügyeket talán még a többinél is nehezebb egy levél alapján megítélni, aolyan sokat számítanak a körülmények, de azért az nagyon extrém, hogy az ügyintéző nem értesíti a kárvallottat, aki érdeklődésre azt a választ kapja, hogy nem fizetnek, mert nem tudják elérni a saját ügyfelüket (?), egyébként is adja el inkább roncsnak a kocsiját (???). 

Sziasztok!

Nem tudom, hogy egy biztosítókkal kapcsolatos problémákat is posztoltok-e, mindenesetre egy felháborító esetnek szeretnénk nagyobb nyilvánosságot adni, és arra is kíváncsiak lennénk, vajon mi a megoldás egy ilyen helyzetben.

Egy baleset történt velem kicsivel több, mint 3 hónapja június 15-én. Fontos leszögeznem, hogy hála Istennek senkinek baja nem történt. Leszámítva az autónak, amely akkor gazdasági totálkáros lett.

A történet itt lett érdekes. Kitöltöttük a kék-sárgát, a vétkes sofőr a felelősségét teljes mértékben vállalta, mivel egy alsóbb rendű útról ő hajtott ki elém. 

A világ legfurcsább szerződésével kezdődött, és 2 személyeskedéstől sem mentes, oda-vissza magyarozós levél egymáshoz baszkódásával végződött egy használt autó biznisz.  A legnagyobb tanulság megint az, hogy a szerződés nem egy kötelező fecni, amin mindegy, hogy mi van, hanem tök fontos irat a megegyezés részleteivel, aminek megléte mindkét fél érdekét szolgálja. Az itt olvasható darabból például sikerült olyan alapdolgokat kihagyni, mint, hogy pontosan mennyiért és mit is vállal a cég. Sajnos a fotó nem elég nagy, de azért ki lehet silabizálni a szöveget. Levélírónk külföldről jelentkezett, ezért leveléből hiányoznak az ékezetek.

 Kedves Homar!

Tortent, hogy a nem olyan nagyerteku automat, de nem is a legolcsobb, aprilisban elszerettem volna adni. Meghirdettem es jelentkezett ket auto kereskedes: egy aki megvette volna, de alacsonyabb arert es egy pedig aki bizomanyos ertekesitest ajanlott. Az utobbi a KocsiGuru Kft volt es oket valasztottam.

A holgy amikor felhivott elmondta, hogy az auto arat sokalja, de meg lehet probalni, hiszen 3 honapig hirdetik es majd mindig egyeztetunk es csokkentjuk ahogy az igenyt latjuk. A telefonban mondtam, hogy az auto arat nagyon sokkal egyenlore nem szeretenem csokkenteni, tehat ha igy nem megfelelo, akkor inkabb nem viszem be. Mondta, hogy nem gond. Amikor ott voltam mar egy jelentosebb osszeggel kevesebbet mondtak, amit nem fogadtam el es jeleztem, hogy akkor inkabb elviszem az autot. Ezek utan megis csak bevettek es hirdetni kezdtek.

Oké, a mosós kaland végére a kocsi tiszta, de rendszámmentes lett. Gondolom, ez előfordul néha. De vajon mit gondoltak a hely munkatársai, amikor azt javasolták, hogy este menjen vissza a sofőr? Hogy majd taxival megoldja az oda-visszautat? Vagy szó nélkül kifizeti a rendszám nélküli kocsikázás közben esetleg bekapott büntetést? Mindezt azért, mert ők nem voltak hajlandóak még csak körülnézni sem?

Kedves Homár!

Az alábbi eset a Gyömrői úti IMO autómosóban történt:

A mosó levitte az első rendszámom, kihajtva a tükörben vettem észre. A kocsiban a két nappal későbbre kiírt feleségem és a lányom.

Visszamentem a sor elejére, szóltam, hogy a rendszám bent lehet. Erre elküldtek, hogy majd este jöjjek vissza érte. Mikor mondtam, hogy így nem közlekedhetek az autóval, és a feleségem miatt arra bármikor szükség lehet, nem tettek semmit.

Van az úgy, hogy az embernek bekattan valami kisgyerekként, de annyira, hogy aztán a fél életét ennek a csodálatosan vonzó dolognak szánja. Ezek azok a vágyak, amiknek teljesüléséből  családi legendák és filmek születnek, vagy olyan orbitális csalódások, amiknek a kiheveréséhez  egy másik fél élet szükséges. Szegény József és az ő olthatatlan szerelme az Audi iránt úgy tűnik az utóbbi csoportba tartozik.

Tisztelt Tékozló Homár!

Kilátástalan helyzetbe kerültem és szeretném az ügyben tanácsukat kérni. A történetet igyekszem röviden összefoglalni:

Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer majd audival közlekedhetek.

Az üzleti életben tanúsított kitartásom is részben ennek a vágynak volt köszönhető. Amikor már megengedhettem magamnak, vásároltam egy használt audi a5 gépjárművet (ha jól emlékszem 130 ezer kilométerrel). A kocsit átnézettettem az audi egyik márkaszervizében, ahol mindent rendben találtak, az autó műszakilag rendben, szervizkönyv vezetve. Fél év, nagyjából 20 ezer kilométer használat után, az autó minden előjel nélkül leállt menet közben. Elég félelmetes volt, bár csak 40-el mentem, de fék és kormányszervó nélkül csak a szerencsének köszönhetem, hogy baleset nélkül sikerült megállnom. Az autót bevontatták a márkaszervizbe, ahol megállapították, hogy rossz minőségű üzemanyag miatt tönkrement a magasnyomású üzemanyagrendszer, amiből leváltak darabok és tönkretették a befecskendező rendszert is. A javítás több millió forintot tett ki, melyből nekem „csak” 10%-ot kellett kifizetnem az audi méltányosságának köszönhetően, de a végösszeg így is több százezer forintról szólt. Érdekes, hogy a nem csökkentett összeg, szinte pontosan annyi volt, mint amennyiért vettem az autót. Miután kifizettem a javítást, el kellett adjam az a5-t, mert nem éreztem magam biztonságban (bele se merek gondolni, hogy mi történt volna autópályás sebességnél, ha hirtelen leáll így a kocsi).

Valószínűleg levélírónk, G., nem olyan dögös, mint Christie Brinkley, és természetesen egy autószerelőtől nem elvárás, hogy feltétlenül dalolva és táncot lejtve intézze a szervizben az ügyeket, de azért talán nem esik ki a csavarkulcs az ember kezéből, ha esetleg válaszol olyan alapdolgokra a javítással kapcsolatban, mint, hogy kb. mennyibe fog kerülni és mikor lesz kész. Kedves G. keress másik szervizt.

Kedves Tékozló Homár és olvasói​!

Kerek egy évvel ezelőtt vásároltam egy japán márkájú gépjárművet (H) aminek az előző tulaja az autót Dabasra (mivel ezen a településen dolgozott) hordta szervizbe, viszont egy másik márka (egy napjainkban szeretett koreai, hasonló betűjelű, csak elferdült) márkakereskedésébe.

Úgy voltam vele,hogy nem esik távol tőlem ez a szerviz,mivel Bp. azon szélén élek így továbbiakban én is oda fogom vinni az autómat. Ahogy kell 2 héttel előtte be is jelentkeztem és el is mondtam a problémát mit is kellene javítani (fékbetét, féktárcsa), egy hölgy kedvesen fogadta a hívásom és előjegyzésbe vett.

Az adott napon viszem is az autót a megbeszélt időpontra reggel 9 órára és leadtam a kulcsomat, az autó forgalmiját és megérdeklődtem minden rendben van e, illetve kb. milyen összegre számítsak. Sajnos az ott jelenlevő 2 kolléga és a szervízvezető sem tudta megmondani az összeget. Mikor próbáltam találgatni,hogy de mégis mondjanak egy irányösszeget 60-80 ezer Ft-ra számítsak, a válasz nem tudjuk, és a 3. noszogatásra mondták,hogy úgy 80 ezer. Ez azért fontos, mert Kecskemétre mentem munka ügyben és másnap visszafelé mennyi pénz legyen nálam. Ez kb. egy 3-4 órás munkafolyamat, de mivel másnap jöttem arra hazafele így mondtam,hogy jó lesz holnapra a kocsi, nem muszáj kapkodniuk. Elkérték a számomat is,ha bármi van, tudjanak szólni.

"Amennyiben külföldi rendszámra szeretnél autópálya-matricát vásárolni, akkor a rendszámtól szóközzel elválasztva fel kell tüntetned a gépjármű felségjelét is (példa: ABC123 A)." - írja a Telenor a hogyan vegyünk sms-ben E-matricát kiokosítójában. Ok. Az ember nyugtázza szépen, hogy valószínűleg, ha nem tesz szóközzel felségjelzést a rendszám mögé, akkor azt automatikusan magyar rendszámnak érzékeli a rendszer, és az egész csak egy érdekes, de tök fölösleges információ marad, még akkor is, ha az ember magyar rendszámú kocsijával sms-ben vásárolt matrciával felszerelkezve elmegy Debrecenben. Egészen addig, míg nem kap váratlanul értesítést arról, hogy majd 15 ezer forint büntetést kell fizetnie. 

Tisztelt Homár!

Hölgyvezető vagyok, ritkán mozdulok ki a komfortzónámból. Idén márciusban azonban lecseréltük a családi autónkat és Debrecenben találtuk meg a következőt. 70 éves édesapámat kértem meg, hogy jöjjön segíteni lejutnom Debrecenbe az “új” kocsimért. Indulás előtt az édesapám Telenor rendszerű okos-telefonján működő applikáción keresztül D1 autópálya matricát vásároltam. Megjártuk Debrecent, hazahoztuk az új autót. 

2 hét múlva édesapám egy felszólító levelet kapott a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.-től, mely szerint “érvényes úthasználati jogosultság nélkül” közlekedett, és ezért 14875.- HUF pótdíjat köteles fizetni. Apu elküldte a levelet és megkért, hogy intézzem el az “ügyet”, végül is én vettem a “matricát”. 

Az megvan, amikor kézzel írt fecnin próbálják az évszázad üzletéhez becserkészni a vevőt arra az extra fícsörre alapozva, hogy orvos-jogász házaspár a résztvevő az ügyletben? Szerintem ezek azok az ajánlatok, amik legjobb, ha azonnal a kukában végzik. Mert sose felejtsük el: a becsület nem diplomafüggő (Élettapasztalatok, bölcs mondások a mindennapokra, 253. o.).

Sziasztok!

A linken árult autót még decemberben akartam megvenni. Ez egy 190E 1.8 Avantgarde Rosso lenne eredetileg. A kupec úgy hirdette, hogy sérülésmentes, 200e km, orvos tulajtól. Elmentem megnézni. A Remus dob és a nagy zene, a fóliázás, meg a "tuning" matricák nem orvos tulajról árulkodtak, de ezen nem akadtam meg, láttunk már hazudós kupecet. Illetve az órában sem 200e volt, hanem 245. Egy rövid próbakört mentünk, eléggé lógott az autó alja, de a bódé és a beltér szép állapotú volt, gondoltam jó alap lesz egy projekthez, bár kell bele borítani a pénzt.

Péntek volt, hétfőre kaptam eredetvizsgás időpontot, gondoltam addig megnézetem a műhelyben. A difi cserés, a kardán csattog, a hardy cserés, a futómű full felújítandó, a fékek nullára kopva, három kerékcsapágy búg, a váltókulissza szétkopva, a váltókar lefűrészelve, az ABS kocka halott, ezért kikötötték, az első fényszórók villognak, a kormánykapcsoló cserés, és a motor bár erős, de eszi az olajat. És okosan lefúrták a kaszniról a típus plakettjét is. A talpra állítás kb 450e, ha a motornak csak tömítésbaja van. Így jár, aki laikusként vesz autót.

Hát elég fullba tolja a Toyota, ha tényleg megpróbálta elhitetni Katával, hogy igazából neki kényelmesebb, hogy 15 ezer helyett 150 ezret kell fizetnie egy új slusszkulcsért. Mondom ezt a márka nagy barátjaként, nekünk is ez van ugyanis, és csodálatosan szuperál, pedig egyáltalán nem mai darab.

Helló,

vettem Magyarországon egy magyar rendszámú Toyotát, ami amerikai gyártmányú (scion XB). Az én tulajdonomban van, fizetem utána a súlyadót, biztosítást, mindent, már vagy hat éve.

Sajni elvesztettem a kulcsokat, az összeset, és az alvázszám alapján szerettem volna rendelni egy újat. Megkerestem a márkaszervizt, majd a hivatalos magyar, után az európai képviseletet, akik tájékoztattak, hogy nem gyártanak le nekem új kulcsot, cseréltessem ki a zárat, mert a Toyota nem szereti, hogy ha kontinensek között cserélgetik az autókat, a vevőik kényelme érdekében.

Mindig meg kell állapítsuk, abból csak baj van, ha a vásárló válogat, igényei vannak és önálló akarattal rendelkezik. Így nem lehet random rásózni mindenféle terméket, amit nem is rendelt meg, de a kereskedőnek épp az került keze ügyébe. Legalábbis levélírónk szerint a Gumi Park elég nehezen képes teljesíteni a leadott megrendeléseket, leginkább azt nyújtják az ügyfélnek, ami épp rájuk borul a raktárpolcról.

Kedves Tékozló Homár!

Egy rövid, ugyanakkor annál kevésbé gördülékeny kerék(nem)vásárlás történetét szeretném megosztani. Felnit és gumit rendeltem a Lurdy Házban üzemelő Gumi Parktól (a neten: hasznaltgumik.com) A rendelés leadása sem ment egykönnyen, az üzletvezető pökhendi, arrogáns és lekezelő stílusban tárgyalt, a segítőkészség minimuma is hiányozott belőle. Itt követtem el azt a hibát, hogy nem hagytam ott szó nélkül az egész kócerájt.

Van olyan, hogy az állami egyik keze nem tudja, hogy mit csinál a másik. Ha több hivatal is érintett egy ügyben, akkor meg pláne sok a kéz. Szegény állampolgár meg bolyong a néha 22-es csapdájának öltöztetett rendszerben. A lényeg ilyenkor a kitartás. És a sok szabadnap.

Tisztelt Szerkesztőség!

Azért írok Önöknek, mert már nem tudom, hogy mit tegyek, falakba ütközöm a különböző hivataloknál.

Volt egy 21 éves autóm, egy 3-as Golf, én voltam a tulajdonos, édesanyám az üzembentartó.

2015. október 5-én este 19 órakor eladtam az autót (egy cégnek, ha érdeklik az adatai, elküldöm). 2015. október 13-án beballagtam a területileg illetékes, III. kerületi okmányirodába, ahol bemutattam az adásvételi szerződést, azt lepecsételték, plusz kiadtak egy átvételi elismervényt arról, hogy átvették, tudomásul vették. Ezzel én le is tudtam magam részéről a tennivalókat.