Gyorsan megérkezett Róbert, az igazgató válasza H. levelére, és az abból készült posztra. H. egy jeges szenvedéssel teli hosszú hétvégéről számolt be nekünk. Az egri Hotel Korona vezetője felhívja a figyelmet az olvasónk történetében előforduló logikátlanságokra, de az ő levele közben újabb kérdőjeleket rajzolt az arcunkra. Mi ez a teszkós melegítőkészülékvásárlás? Ha egyszer nem tiltakozott semnmi miatt a vendég, hogy került szóba a fűtőtest? És miért akart volna venni egyet? Szó esik ezen kívül egy feltételezett, de ki nem mondott spermafolt méretéről, az azonban nem derül ki - ezt mondjuk csak maga H. mesélhetné el -, hogy ha ennyi borzalmat tapasztalt napokon át, miért nem fordult közben egyszer sem a szálloda valamelyik menedzseréhez. Talányok alant.

Újabb verekedő taxist fogott a Homár, ezúttal ha minden igaz, a Főtaxinál. Naiv svéd orvostanhallgatót hónapokkal ezelőtt ököllel arconütötte egy söfőr. A rendőrség nem reagál (ami mondjuk még hónapokig nem is fog), még meglepőbb azonban, hogy a Főtaxi sem szólalt meg, pedig beazonosítható lenne a pszichopata. A levél angolul jött, hajtás után lesz eredetiben:

Svéd orvostanhallgató Budapesten. Idén nyáron egy főtaxis söfőr arcon vágott, feljelentettem a rendőrségen, akik megkeresték a céget. Megvan a rendszáma a kocsinak, meg minden, de egyelőre semmi nem történt az ügyben. El akarom mondani mindenkinek, hogy többet ne utazzanak Főtaxival! Borzasztó, hogy ezt tehették velem, az a taxis biztos nem fog leállni, ki tudja, valami még durvábbat fog csinálni legközelebb. A cég pedig még ezután sem foglalkozik a vásárlóival!

hogy ide is kiemelem, amit a Borfesztiválon történt kisgyerekes afférunkról szóló poszt kommentjei közé írtam:

Drága olvasók

Elkezdtem reggel olvasgatni a kommenteket, mint kicsit feljebb láthatjátok, először elkezdtem egyenként válaszolgatni, de mivel a legtöbb komment eléggé hasonló vágányon mozog, most egyben reagálok.

A kommentárok így egyben olvasva megerősítik azt a minden kisgyerekes szülő által megtapasztalt jelenséget, hogy a magyarokat alapvetően idegesítik a gyerekek, a normális magyar reakció a kisdedekre a türelmetlenség, idegesség, sőt gyakran a nyílt gyűlölet. Sok helyen jártam a világban, nyugaton és keleten, de komolyan, soha, sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Nem mindig babra vagy verbális-anyagi szívatásra megy ki a játék. Iván rájött, hogy újdonsült ismerősét, egy idős hölgyet szemérmetlenül át akarja verni egy, magát az FKSZ-BAU Építőipari és Szolgáltató Betéti Társaság tagjának kiadó fiatalember. Ablakcserét ígért gyanúsan olcsón, a papíron viszont már csak felújítás szerepelt. Amikor Iván közbelépett, a miskolci (vagy ál-miskolci) csaló rátámadt, pofon vágta, de Ivánnak szerencsére sikerült elmenekülnie, hogy feljelentést tegyen. A cég számára eddig nem siekrült rábukkannunk, az épületükben lévő másik céggel tudtunk beszélni, kiderült, a csalás ügyében egy nő szintén rajtuk keresztül próbálta elérni az FKSZ-BAU. Véres történet alant.

Pompás képsorozatban számol be V. annak az érdi Kohlhaas Mihálynak (nem ez az igazi neve, ez egy irodalmi utalás) harcáról, akinek a magántelkén vezet át egy út. A férfi először blokád alá vett az utat, aztán pedig rokonszenves húzással offline internetes üzenőfalat hozott létre, amit a környékbeliek tiszteletre méltó aktivitással látogatnak, és lelkesen posztolnak bele. V. riportja alant:

Pompás mikrotörténet következik itt, mélyebb következtetés nem vonható le belőle, nem érint tömegeket, durva átverés sincs benne, gonosz monopólium még kevésbé, viszont megismerhetünk egy olyan tudatos fogyasztót, amilyenek még mi sem vagyunk. Henci az az ember, aki az utcán álldogálva meglátja, hogy egy pincér az utcai narancssárga kukába dobja az üvegeket, és erre elkéri a panaszkönyvet. Egy igazi konzumszamuráj. A sztori vége happy end, amennyiben a közepénél és egy kiadós Homárolvasó-verést képzeltem magam elé.

A Homár-átok mindenkire lecsap, így szerkesztőségünk tagjaira is. Gábor kollégánk talán női nemiszervről álmodott, miközben itt a sarkon fagyizott, de rovarhorror lett a vége. A szemtanú, Kiscigó Rudika kolléga beszámolója következik.

Dudált a kispapa, válaszul persze eltörte a fogát a taxis. Az áldozat rendőrt hívott, a személyszállító megjuhászodott, de már későn. A kismama kiborult, és megírta a Homárnak, hogyan kezelte az ügyet hivatalból a rendőrség. Véres részletek alant.

Kedden a Vateráé a TeszVesz, listázási díjjal büntetnek című posztban írtuk meg, hogy egy kézbe került a magyar onlinepiactér-piac, vagyis a Vatera és a TeszVesz. Azonnali lépésként sarcot vetettek ki minden egyes aukcióra felrakott termékre. A júzerek háborognak, mi mást tennének, de nem álltak meg az egyszerű, élvezetes, ám kevés perspektívát nyújtó anyázásnál. Az alanti levélből kiderül, hogy március 25-én a dühös Vatera-felhasználók közös akcióval fogják jelezni a cégnek, hogy nem fogadják el a díj bevezetését.

Na itt egy fogyasztóvédelmi téma, amivel nem mernénk bálványunk, Meglena Kuneva liberális cárpárti fogyasztóvédelmi EU-biztos elé állni. (Bálványunk még blogol is.)

Mondhatnánk, hogy a szenny elnyerte méltó büntetését, de inkább kacagunk, mint a kistérségi megbízott, aki hetet kölykezett. Az történt ugyanis, hogy a mocsokban és váladékban utazó, enyhén subboid Puruttya blog elsődlegesnemiszerv-szépségversenyt hirdetett. A fődíj 10-10 ezer forint értékű utalvány volt egy szexshopba a női és a férfi bajnoknak. Csakhogy az ajánlott levélben feladott díjak sosem érkeztek meg a Puruttyához. Kizárásos alapon vagy maga a postás lopta el, vagy szabálytalan módon úgy hagyta kint a postaládán, hogy valaki elvihette. Két igazán szép elem van az ügyben:

1.) aki lenyúlta a két utalványt, az be is váltotta a boltban, amit a biztonsági kamera fel is vett.
2.) a laza, elvileg vicces bloggerek annyira begörcsöltek az esettől, hogy a sztori egyetlen, valóban érdekes elemét nem írták meg, nevezetesen hogy mit is vett a sunyi elkövető a 2-szer 10 ezres utalványért.

Itt a vonatkozó poszt, benne a biztonsági kamera képeivel.