Verem a fejem a falba, hogy nem írtam többet a minden fiatal apát leteperő hányós betegségről, közben olyan hangokat hallatok, mint egy jódlizó szamár, de hiába: múlt csütörtökre kinyomtatták és most már (remélhetőleg) a boltokban a Kitolás 2., a Homár harmadik könyve. Ez is kalauz fiatal apáknak, mint a Kitolás, de most túlépünk a terhes csajokon, és a rémült fiúkat az egy és öt éves kor közötti gyerekek közé kalauzoljuk el. A dizájn a Homárnak is ruhát szabó Etele műve, elfogulatlanul mondhatom, hogy frankón sikerült. Etele az első kötethez is új borítót tervezett. És hogy még komplettebb legyen a karácsonyi tízlábú-blitzkrieg, az Index újra kiadta az első könyvemet, az Etetést. Úgy örülök, hogy dalra is fakadtam.

Azt se tudom, hol kezdjem, akkorára hízott a májam: kiderült, hogy egy idén augusztus végén nagy port kavart homáros sztori főszereplőjét, a vendégeivel ordítozásba keveredő szentbékkálai fogadóst idén tavasszal jogerősen elítélték egy olyan esetért, amikor trágár szóváltásba, majd - a bírósági jegyzőkönyvek szerint - verekedésbe kevedett saját vendégeivel, akik közül egy nőt például tálcával leütött. A fogadós a VeszprémHír című, a jelek szerint a megye jobbos vezetésének froclizásával foglakozó közéleti lap szerint Lasztovicza Jenőnek, a megyei önkormányzat fideszes elnökének, parlamenti képviselőnek a tanácsadója. További részletek alant.

Az alábbi történet annyira abszurd, hogy akár igaz is lehet. Mondjuk azt a Homár nem fogja fel, ha vkit pofára nem akarnak beengedni egy szórakozóhelyre, az miért akarja mindenáron otthagyni a pénzét. Az meg végképp különös, miért megy vissza vki, miután megverték, hogy újra megverjék, de mindegy is, olvassák a hét horrorsztoriját a Zöld Pardon biztonsági őreiről és "dresszkódjukról":

Az eset 2007. augusztus 26.-án történt a Zöld Pardon bejáratánál a Doorman-Sec Kft. alkalmazottai és köztünk. Este 9 és fél 10 között érkeztünk a fenti, fásított park felőli bejárathoz és ismervén a beléptetési rendszert annak a procedúrának alá is vetettük magunkat. Az első meglepetés ekkor ért, mivel engem sportcipőben, sortban és galléros ingben bár beengedtek, ismerősömet sportcipőben, háromnegyedes nadrágban és pólóban már nem, arra hivatkozva, hogy sportnadrágot visel.

Váratlan fordulat a BKV kommunikációjában a sorozatos utasverős hírek után, hogy az egyik, ügyével kereskedelmi tévékben is megfordult fiatalt rágalmazásért pereli be. Bizonyára emlékeznek az esetre, amikor jegy nélküli külföldi fiatalokkal ismerkedtek az ellenőrök a Deák téren, majd a közbeavatkozó Gergőt elmondása szerint hasbaütötték. A BKV bizonyára hamarosan nyilvánosságra hozza az eset vágatlan biztonsági kamerás felvételét és a gonosz rágalmazót kártérítésre ítélik.

Talán megint sikerült sínre raknunk egy ügyet, ugyanis már a párizsi magyar konzulátus foglalkozik a Lafayette luxusáruház ügyével, ahol a magyarok másodrendű EU-polgár mivoltára hivatkozva pannon fogyasztónak nem hajlandóak törzsvásárlói kártyát kiállítani. Erről szólt a Másodrendű a magyar a párizsi luxusáruházban című poszt, amit elolvasott az eszerint Homár-fogyasztó EU-vonal tájékoztató szolgálat, és riadóztatták a diplomatákat. Meglátjuk, mi lesz belőle, amint előrelépés vagy bukás történik, megírjuk.

A Homár elképzelni sem tudja a napfoltok zavartak be vagy az amerikai hadsereg új serkentőszerének titkos tesztelése zajlott a BalatonSound fesztiválon, mindenesetre több inkálos incidenst is jelentettek. Legrosszabbul István járt, aki érvényes jegye birtokában egy tavalyi inkálos belépővel a nyakában próbált a fesztivál területére jutni, aminek kergetőzés-pofozás-gázsprézés-rugdosás lett a vége:

Igen, 10 százalékkal lassabban írok, hiszen a jobb kezemen az ötödik kisujj kissé meg lett gyötörve, miközben a kezemből a telefonom akarták kitépni. Lehet a végén át is kell majd fogalmaznom, mert még a hatása alatt vagyok a történteknek. 200 kilométert utazva Délután 4 re érkeztünk Zamárdiba, a balatonsound fesztiválra, megvásároltuk a jegyet, majd bementünk. Pénzt akartam felvenni a kés hás bankautomatából, amiben egy fillér sem volt, így kifelé vettük az irányt barátnőmmel és egy kedves barátommal együtt. A nyakamban volt egy in-kal security-s pass, amit még a tavalyi szigeten kaptam és nem adtam vissza, hiszen évente mindenki változtatja a "igazolványát", ha normális cégről van szó, ők nekem nem küldtek semmilyen kérést erre, hogy vissza kell szolgáltatnom.

Speedet majdnem levette 5 ezer forintra egy argentin mezes, mobiltelefonos fickó a buszon, aki azt állította, hogy ellenőr, és éppen rendőrt hív a következő megállóba. Gyanús, nagyon gyanús. Aki arra jár, tartsa nyitva a szemét, fényképezze le telefonnal, ha nagyon bátor, tegyen úgy, mintha nem lenne bérlete, és írja meg az élményeit a Homárnak! A gyanús sztori kattintás után olvasható.

Reformok ide-oda, kommunikáció dettó, még mindig előfordul, hogy az ellenőrök ordibálnak a külföldiekkel, illetve amikor az ezen kibukó honfitársaink megpróbálnak tolmácsolként segíteni, az ő fejükről is leordítják a poratkákat, illetve levélírónk, Gergő esetében őt gyomron is ütötték. A legviccesebb, hogy a BKV szélsebesen kivizsgálta az ügyet és visszahívta, hogy ha nem avatkozik közbe, nem lett volna semmi baj:

Mindenféle dolog megeshet a BKV-szolgáltató(!) vállalat területén az emberrel, de azt hiszem ami tegnap este történt az több mint brutális és szomorú. Mindenki vonnja le a tanulságot maga. Én a magam részéről feljelentést fogok tenni. Tegnap este (2007.07.11) 23h-kor hazafelé mentem a Kossuth téri filmvetítésről (Trisztán és Izolda - akit érdekel) a Deák téren akartam felszállni az Újpest-Kőbánya metróra. Mikor leértem az ún. peronra, éppen beleütköztem 3 fiatal (16-18 éves körüli) külföldibe akik éppen -angolul- magyarázták, hogy nem nagyon értik amit az ellenőr ural mondanak nekik hunglish -ül, és különben is mi a baj? Nagyon úgy tűnt hogy nem tudnak érvényesbérletevagyjegyet felmutatni és ezzel úgy felbőszítették az ellenőr urakat, hogy rögtön körbeállták őket és nagyon hangosan ordítozni kezdtek, hogy "akkor I call Police now, I call Police now or 5000 Forint".

Mai álnévadó versenyünk győztese, John A. Kárki története sokáig kisértetiesen hasonló a plazmatévéjével a Media Marktban szopó L.-éhez. Vagyis megvett egy értékes műszaki cikket, ezúttal PDA-mobiltelefont, aminek alapvető hibája volt. A gépet többször cserélték, de mindig újra elromlott, míg levélírónk úgy nem döntött, hogy most már inkább a pénz kéne neki. Muhaha, mondta a T-Mobile és megpróbálta belekényszeríteni egy neki több tízezer forintos hátrányt okozó levásárlásba. John azonban tökös legény/leány és nem engedett, sőt elvetemültségében betű szerint hivatkozott a jótállási jegy 9. pontjára. Nem fogják elhinni, a végén megadta magát a T.! A sztori végén John felteszi a Nagy és Jogos Kérdést: "Visszakaptam a pénzem és (velem) korrekt volt (ha ez annak számít) a T-Mobile, de ha valaki nem így lép fel mint én, akkor azt mindjárt be kell húzni a csõbe?" A keserédes győzelmi jelentés hajtás után olvasható.

 

Nem akarunk igazságot tenni, hiszen például olvasónk is elismeri, hogy minősíthetetlen hangnemben válaszolgatott az ellenőrnek, aki gyanúsnak találta az éves bérletét. No de ha igaz, hogy a szakember hozzányúlt az utas pénztárcájához - nem rablási, ellenőrzési céllal - akkor már egészen más a kék egyenruhás, alulfizetett leányzó fekvése. Nyúlkálásra olló segítségével történő ujjlevágással reagáltunk volna. A leribancozást azt viszont nagyon is élveztük volna. Olvassák el a ropogósan friss, ma reggel kelt panaszos levelet, amit Krisztina a BKV-nak is megküldött.