Hajlunk arra, hogy azért építenek nagy alapterületű áruházakat, hogy könnyebb legyen csalni az árakkal. Az a vicces, hogy olyan sokat nem szakíthatnak ebből a nagy láncok, mégis csinálják, talán egyfajta sportból.Legújabb áldozatunk, na nem a Homáré, hanem az Obié - Éva, aki vesztére észrevette, hogy az egyik 399 forintos képkeretért 1499-et fizetett. (Egy jellemző obis vásárlásnál a vevők 90 százaléka nyilván nem szúr ki egy-két ezres többletet). Kálváriája hajtás után olvasható.

A Homár még nem hallott olyan vásárlási utalványról, ami 60 nap után lrjár, mint, amilyennel Cin találkozott a Corában, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ilyen:

2006. októberében vásároltam a budakalászi Corában egy elektromos kütyüt. A csomagolás alapján elhittem, hogy egy igényes, nagy tudású terméket veszek, és az ár sem a gagyit sugallta. Csak a kibontáskor derült ki, hogy a csomag legértékesebb, legjobban megtervezett eleme maga a csomagolás, a benne levő áru gyenge, rossz minőségű műanyag kacat. Visszavittem az áruházba, ahol a reszortos eladó átnézte a csomagot, és panaszommal egyetértve jóváhagyta a visszavételt. Az ügyfélszolgálat készpénzt nem adott vissza, arra hivatkozva, hogy hitelkártyával fizettem. Felajánlottak egy levásárolható utalványt, ezt – jobb híján – elfogadtam. Az ország más részén lakom, hosszabb ideig nem jártam Budapesten. Júliusban jutottam el ismét a budakalászi Corába, ahol – meglepetésemre – nem fogadták el az utalványt, arra hivatkozva, hogy az 60 nap után lejárt.

"Ezt gondolom a BKV azoknak az utasainak szanta, akik az ajtobezarodasuk utan inkabb bekusznak a jarmube, ami ugyebar mar egy masodik utazasnak szamit, es igy komfortosabb jegyet lyukasztani torott/terdig kopott labakkal"

 - írja Darwin Díj. Ezt bevallom nem értem, az eszköz amúgy feltehetőleg a kígyó származású utasok, illetve az altest nélküli törpék becsalogatására szolgál.

Nemrég írtam meg, hogy a Hold utcai csarnok jellemtelen szatócsasszonya a sietségemet kihasználva 1800-1900 forintért extra szűz olívaként passzolt el nekem egy 25 százalék névadó terméket és 75 százalék napraforgó-olajat tartalmazó alantas keveréket. Olvasónk anyja az Auchnban szitén beleszaladt a késbe. L tiwi levelét, heves olívaügyi kirohanásokkal tarkítva. Innen üzenjük, hogy ha a Moszkva tér környékén kolbászol olajügyben, próbálja ki a Fény utcai piac aljában szerelmünket, az Ezer fűszer ázsiai/mediterrán csemegeboltot is, hátha.

Haász kolléga a napokban elmerült as csecsemőtermékek igéző világában, majd azt írta a Homárnak, hogy hétvégi konzumidióta portyámon örömmel fedeztem fel, hogy a világ leginkább PI-barát áruháza, a Tesco gondolt az évi ötvenezer abortált magyar csecsemőre, még ha nem is ajánlja nekik ezt a remek kis könyvet. a lázadók persze megpróbálhatják beszuszakolni az anyaméhbe, de nem tudni, nedves környezetben hogyan használható. Hajtás után egy másik fotó megmutatja, milyen is a méhben nem olvasható könyvecske.

A Homár hétvégén egy CBA-ban méregette a műanyagzacskókat, mennyit tesznek hozzá a gyümölcsökhöz (semennyit), de Asenki szerint az Auchanban kellett volna keresgélni:

Pénteken délután jártunk családommal az Auchan Tópart (Dunakeszi) bevásárlóközpontban. Ott lőttem ezt a két fényképet, amelyen az látható, hogy a kimért termékeknél levő mérlegek bizony terheletlenül is csalnak. A képeken a legbecsapósabb szerepel, üresen is 12,5 dkg-ról indul. A másik két mérleg 5-10dkg-t téved alapból. Nyilván mindez azért van, mert sokan játsszák azt, hogy a termékből egy kisebb mennyiséget lemérnek, majd ugyanabból rátöltenek még egy adagot. Tehát, csak óvatosan a mérlegekkel!

Küzd bennünk a pucér emberek látványától irtózó volt piarista kisrák az ultraliberális fogyasztásigenlő páncélossl, így képtelenek vagyunk eldönteni, hogy rossz-e, ha egy hipermarket rendészeti eszközökkel akadályozza meg a félmeztelen férfiak behatolását.

Szevasz Homár!

Megszokott, ha egy elit szórakozóhelyen vagy a görög meteorákban nem engednek be rövidnadrágban, de hogy egy hipermarket is megszabja az öltözködésemet, az meglepett. Történtugyanis.

Ódzkodnánk a kommentálástól, hch küldte, köszönjük.

Mint azt bizonyára tudják, a diákmunka a kizsákmányolás egyik kortárs és legális fajtája. A Homár ezért nem egészen érti Attila panaszát - barátnőjét lehúzták 8 rugóra Tesco-pénztárosként -, legalább nem egy bányában kellett kézzel gyöngyöt csiszolnia:

A következő kedves történet pár hete történt meg a barátnőmmel. Mint minden diák, akinek pénzre van szüksége, belépett egy diákszervezethez, akik munkát kináltak neki: egy Tesco pénztárosi állást. Két hét munka után közölték vele, hogy állitólag (azóta se bizonyitotta senki) olyan étkezési utalványt fogadott el, amit az emlitett boltban nem lehet elfogadni, ezért az EGÉSZ összeget levonták a béréből, ami történetesen 8000 ft volt, az egész heti fizetése. Talán ez se igazán korrekt, de ezt még csak az ember lenyelni, Ok, hibázott, a saját készpénzével kell megtériteni a kiesést. Ez után jött, amit álmomban se hittem volna: a barátnőm visszakérte az általa megvásárolt 8000 ftnyi utalványt a bolttól, ahol egyszerüen kiröhögték, közölték vele hogy "ne is álmodjon róla, hogy visszakapja".

Tudta-e Ön, hogy az új szabályok szerint vásárlóként eldöntheti, javíttatná-e az elromlott árut, vagy inkább cserét szeretne? Értik ugye, a javíthatlanság nem feltétele a dolognak. L. plazmatévéjében egy 85 ezer forintos digitális panel romlott el, nem is egyszer, mégsem hajlandó cserére a MediaMarkt. Az alanti, kisregény hosszúságú írás üzenete az, hogy tudatos fogyasztónak lenni jó, de az embert ugyanúgy megszívatják. Aki gyorsan olvas, bátran vágjon bele, van benne levélmásolat, idézet a törvényből, illetve a tévére hiába váró "mozgásképtelen rákbeteg nagypapa, autista kisfiú, és gyesen lévő anyuka".