A jelek szerint vészesen közeleg a karácsony, mikulás pláne, legalábbis errõl tanúskodnak az élelmiszerüzleteket elárasztó csokimikulás hadak és szaloncukorhegyek. A sarki Matchban fedeztük fel a következõ, számunkra újdonság erejével bíró, édességipari terméket ("csokoládéval bevont banán ízû zselés szaloncukor", áll a dobozon). Szlovák testvéreinknek hála, túl azon hogy belevágunk az idõszakhoz illõ pótcselekvésbe, a szaloncukor-tesztelésbe, a pozsonyi Figaró gyár "Zlaté Salonky - banánové" kódnevû üdvöskéje kiváló alkalmat nyújt a csokibanán (lásd még: banános csoki, schokobananen) vezérfonal felvételére is. (E témában született korábbi Homárposztok itt, itt, itt, itt és itt.)

Mindig ez van: ahogy ráugrunk egy témára, egybõl jönnek a hasonlók. A kaka-pisi-humor nevében posztoltuk be az elõbb az új-zélandi fodrászszalont, erre máris itt van ZhaoMan levele, aki a saját blogjának egyik bejegyzését küldte el nekünk egy olyan helyi édességrõl, ami sok nyállal az igazi.

A Homár épp a percekben értesült egy neve elhallgatását kérõ bloggertõl, hogy halottak napja igazából ma van, (else mindenszentek, fene se tudja követni ezeket a katko ünnepeket), úgyhogy még simán ér Karesznek felháborodni, hogyan gyalázzák meg a halottak nyugtontartásának szertartását:

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a "gumicukor maffia és kókuszrúd dealerek" egyre szemtelenebbek lettek az évek folyamán. A Pestszentlõrinci temetõnél jártam és igencsak bosszantott, hogy az árusok egyharmada majálison vagy búcsúban érzi magát. Meg az a kisfestett plázacica is aki csacsogva válogatott. Zavartalanul árulják a gumicukrot, nyalókát, drazsékat.

Mint azt többen (pl az idézett Yaye) sherlockholmesi vénájukkal felderítették, a küllemhibás rágót és barátait a Stollwerck-gyárban árulják fillérekért:

Ha netán még nem nyögte volna be valaki, a megoldás rém egyszerû: Magában a Stollwerck gyárban a normál termékek mellett lehet venni óccsóér mindenféle küllemhibás édességet is, amik már nem jutnak el a csomagolásig. Ömlesztve árulják ilyen fölmatricázott, nagyobbacska nylonzacskós kiszerelésben, vagy (nem is feltétlenül a termék nevét viselõ) csokis kartonokban.

Õszintébb, mint a gazdaságos brand, viszont a Homár személyesen még nem találkozott vele. Még szerencse, hogy cheega résen van és legalább utólag megnézte, hogy mit is vett:

ezt a 'matricát' odahaza találtam egy nagy zacskóra ragasztva és elgondolkoztatott... egy. hogy ugye hogyan kerül efféle egy búrkiflis vagymilyen zacskóra. már ez a puszta tény is felkeltette a zérdeklõdésemet. mi sajnos nem tudtuk megfejteni. kettõ. a matricán látható cég portfóliójában vajon tényleg szerepel-e eleve küllemhibás rágógumik gyártása? három. hamár igen, akkó abbó eccerre csak egy kilót lehet venni? még mindig ezen gondolkozom. ha tudtok választ, segítsetek.

A Homár nem vállal felelõsséget, ha olvasói egzotikus ételeket tesztelnek be felügyelet nélkül, ugyanakkor mindenkit erre buzdít, hiszen a felfedezõk élete izgalmas, legfeljebb a végén kiröhögjük. Így járt Pizzafun is az akciós mirelitcsemegével:

Történt, hogy betértem a közeli gazdaságos hipermarketbe, ahol akciósan kínálják a Chicago Town pizzát. Eddig még sosem kóstoltam, de gondoltam, hogy itt az ideje, mivel ára egy 4-essel kezdõdõ háromjegyû szám volt. Kiválasztottam a Salami deluxe feliratút, és számítottam rá, hogy kibontáskor nem pontosan az a látvány fog elém tárulni, mint ami a mélyhûtõpultból elvarázsolt. Hááát. Erre a sokkra nem lehetett felkészülni. 5, azaz öt darab szaláminak nevezett kolbászkarika sínylõdött a csomagolófólia alatt.

A Homár kedvence ugyan a vízfenéken sodródó hordalék, de az orosz élelmiszereket is szeretjük nagyon, a fizetésünk jó részét mostanában például az Arbat csemegeboltban verjük el. Így még a szokásosnál is jobban örültünk Cs. Dani rövid szibériai élménybeszámolójának, aki egy büntetõ kólát és egy egyáltalán nem õsi orosz rágcsálnivalót mutat be nekünk. Szabadtéri rénszarvasmoziban kötelezõ!

Fincsi és egészséges kaja, a szakszervezetesdivel nem bíbelõdõ boldog alkalmazottak és a gyerekeknek, mint a társadalom legsebezhetõbb rétegének tudatával való bámulatra méltóan mesteri manipulálás. Még maga Shobert Norbert fittneszguru is kavart egy darabig a világ legnagyobb etetõcégénél, de aztán átállt a saját menüjével való házalásra. Egy szó mint száz, tegnap becsábultunk mi is egy hugyozás erejéig a Régiposta utcai patinás Mekibe, mivel a közeli Burger Kingben sorban álltak az emberek. És örömmel láttuk, hogy a multinacionális vállalat tiszteletre méltó bizalommal viseltetik a mostanában meglehetõsen ingadozó árfolyamú forinttal szemben.

NAK Attila, a Homár extrémédesség-ügyi tótumfaktuma megint olyat lõtt, hogy azóta borsódzik a hátunk. Olvassák szakértõnk beszámolóját arról, hogyan szivárog le a haditechnika a lehúzós édességiparba.

Kõbánya-Kispesten a reptéri busz megállójától egy köpésre, az egyik trafikban bukkantam a nyalókaipar legújabb remekére. A tipikus mûanyag játékvacakok sorát gyarapító termék leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hi-tech kütyünek látszó tárgy volt hozzárögzítve (illetve a nyalóka volt a cucchoz fóliázva).

A Schokobananen olyan legendás termék, aminek mostanában szerencsére egyre több kihívója akad. (Írtunk errõl , errõl és errõl is.) A Lehel téri Csillaghajó egyik talányosan olcsó édességboltjában lõttük a kiváló ár/érték arányt sejtetõ Gran Gala Choco Bananast, ami potom 370 forint, miközben 300 gramm álbanánízû élvezetet tartalmaz. Rövid forgatás után kiderült, hogy a Lidl saját márkás, ausztriai születésû banánjáról van szó.