Épp az ilyen sztorik miatt van az embernek az az érzése, hogy a bizosító társaságoknak csak addig fontos az ügyfél, amíg alá nem írja a szerződését. Onnantól aztán eltűnik a kellem és a báj, a határidők megnőnek, a válaszok ritkulnak, a gondoskodás szertefoszlik, és az ember egy szélmalomharcba oltott vesszőfutás közepén találja magát, átkozva a percet, amikor biztonságra vágyott.
Üdv Hilda!
Ügy látszik, ez az év ilyen, sorra küldöm neked a panaszleveleket, mint elégedetlen ügyfél.
Szóval: elöljáróban annyit kívánok megjegyezni, hogy családom minden biztosítása ugyanannál a biztosítónál van, ugyanannál a "biztosítási ügynöknél" megkötve, aki immár több mint tíz éve lelkiismeretesen segít kötésnél, lemondásnál, tanácsadásnál. Éppen emiatt pl. a kötelező felelősség biztosításnál sem szoktam pár ezer forint miatt más biztosítóhoz átcuccolni.
Történt viszont, hogy a korábbi autóm egy olyan kategóriájú autó volt, ahol az éves díjak szórása elég széles spektrumon mozogtak. Noha ennek ellenére is maradtam eleinte még a megszokott partnernél, az idén tavaszi biztosítási évfordulókor már kissé sokalltam a nagyjából dupla összegű éves díjat, az árlista elejéhez viszonyítva, ezért szétnézve a többi ajánlat között, megpróbáltam egy árban, és hírnévben jónak tűnő (nem egyesület, meg hasonló) biztosítóhoz átszerződni. Így esett a választásom a Signal biztosítóra, ahol az éves díj közel a fele volt az én korábbi biztosítóm évfordulós ajánlatánál.