Borzasztó presztizsveszteség lehet a MÁV kallereinekbiztonsági őreinek, hogy hiába tesznek le nap mint nap sokmindent az asztalra, a közvélemény mégis egyértelműen a BKV-ellenőröket tartja nagyobb bunkónak. Megfelelő visszajelzés nélkül egy dögnyúzó vagy egy online újságíró sem tud dolgozni, érthető is, hogy a mávosok néha bepipulnak. I. története egészen friss, kedden reggel, nem egészen 2 órája mutatta meg neki egy alkalmazott, hogy ő is ember.
Filmszerűen látom magam előtt, ahogy Szabi az idegességtől, a megalázottságtól és a hányingertől remegve nekiáll megírni, mit tett vele a MÁV. Nem nehéz elképzelni, ő maga írta le végtelen szövegromahának dereka táján a jelenséget: "ilyenkor csak a kar izmai feszülnek meg, a kéz ökölbe szorul, egy-egy ér megrándul a halánték környékén, a szemhéj rángatózni kezd és csak egy vérnyomásmérő lenne képes számszerűleg kijelezni a felgyülemlett düh mértékét." Mondjuk ki ne káromkodna nagyokat, ha egész nap undorító vécétisztítószaga lenne? A Homár azzal büntetné a MÁV vezetőit, hogy az irodájukba a nemzeti együttműködési nyilatkozat helyett Szabi levelét kelljen kifüggeszteniük, és azt naponta kétszer fel is olvassák. A szöveg, a lélek háborgása miatt rettenetesen hosszú, a lényegi részt ezért megkövérítettem, akinek nincs rengeteg ideje, szkrollozzon odáig.
Itt egy egészen friss, ropgós, ma reggeli sztori: a Homár kollégája, Kati, a Tenkes Intercityvel utazott, amiről, ki tudja, miért, lehagytak egy kocsit, hatvan jegyet viszont eladtak rá, majd egymás ölébe zsúfolták az átkozódó utasokat. Alant Kati helyszínről küldött beszámolója.
Felsőbb utasítást emlegető pénztárosokkal gyűlt meg a baja víziboci ismerősének, aki csak másodszorra tudott a kedvezményre jogosító igazolványával kedvezményes jegyet venni. Ugyanis a MÁV szabályozása a pénztárosok szerint rájuk épp nem vonatkozott.
A segítségedet szeretném kérni, hogy a MÁV legyen oly kedves és informálja „kedves” pénztárosait, hogy nem állnak a törvény felett és nem is ők azok, akik azokat hozzák. Történetem egy erdélyi lányról szól, aki életében először szerette volna kihasználni azt a kedvezményt, miszerint évente 4 alkalommal 90%-os kedvezménnyel válthat jegyet, magyar igazolvánnyal.
Akkora szenzáció történt, hogy Ádám azonnal klaviatúrát ragadott, hogy megírja nekünk. Azt képzeljék el, hogy - bizonyítottan egy esetben ugyan - de működött a MÁV weboldalán a késéselőrejelzés. Döbbenten motyogjuk egymásnak: kinek áll ez érdekében?
Kocsmárosra bízni a vonatjegy árusítását úgy tűnik, Biatorbágyon nem volt a legszerencsésebb dolog. K. szerint a már reggel részeg - vagy az idegállapotból következtetve inkább erősen másnapos - csapos nem tekinti fizető utasnak a nála vásárlókat, és bánik eszerint velük, de hát miért is tenné. Röpködő aprók és bazmegek a következő történetben.
Mivel a fővárosba bevezető utak reggeli órákban tapasztalható zsúfoltságáról mindenkinek lehet/van elképzelése, magam is azon ingázók táborába tartozom, akik minden reggel vonattal közelítik meg munkahelyüket. Néhány kivételtől eltekintve panaszra semmi okom nem lehet, a győr-komáromi szakaszon szolgálatot teljesítő Flirt motorvonatok tiszták, kényelmesek, pontosak és gyorsak.
Biatorbágyon két éve szűnt meg a hivatalos menetjegy-értékesítés és Budaörshöz hasonlóan a csapláros kapta meg ezt a feladatot.
Tavaszi bizsergés a vasúttársaságnál: Mártont és utastársait egész egyszerűen ott hagyták Baracskán, miután - anélkül, hogy az okokról informálták volna az utasokat - mindekit leszállítottak a fehérvári személyvonatról. Pontosabban beígértek egy pótlóbuszt, az azonban nem jött meg. Az állítólagos buszról a MÁV információs vonalán semmit sem tudtak, az utas panaszos levelére bő hét alatt sem válaszoltak. Dühöngés a hajtás után:
B.A.-nak hiába volt Az Érd-Budapest-Gödöllő útvonalon belül Érdtől Pestig érvényes teljesárú vasúti bérlete, mellette pedig diákigazolványa, a Budapest-Gödöllő szakaszra vett diákjegye miatt megbüntették. Az indok: ha hosszabb távon jogosult a kedvezményre, rövidebb távon azt nem veheti igénybe. A részleteket előző posztunkban írtuk le, alant olvasható avasúttársaság reakciója:
B. A. túlképezte magát, nyilván ezért nem érti a MÁV logikáját. B.A. Érden lakik, Pesten dolgozik és Gödöllőn tanul tovább. Hiába van vasúti bérlete Érd és Pest között és hiába van érvényes diákigazolványa, mégis megbüntették, amiért a Budapest-Gödöllő szakaszra diákjegyet vásárolt. Az indok világbajnok: a kedvezménye ennél hosszabb szakaszra szól, ezért rövidebb etapra nem vehet kedvezményes jegyet. Izgatottan várjuk a közlekedési cég logikus magyarázatát.
Béla szinte unikum a Homáron, mert nem örjöng, sőt világosan leírja, hogy az édesanyja hibázott, amiért nem tudta, hogy 90 százalékos kedvezményes jegyet csak másodosztályra lehet venni. Meg is lett a böjtje, mert egy 6200 forintos jegy helyett nem 620 hanem 1740-et fizetett. Béla nem az összeget vitatja, hanem azt, hogy a tételeket miért nem írják rá a jegyre, hogy a nyugdíjasszelvényre miért nem fért rá még egy figyelmeztetés, és hogy a pénztáros miért nem tudott odaszólni, hogy első osztályon a jegy háromszor annyiba fog kerülni. Kifejezetten örülök neki, hogy a Homáron ezúttal nem egy alapellátásért - "adja oda a jegyet a pénz ellenében és ne fusson el vele" - könyörög valaki, hanem tovább lép, és segítőkészséget vár az állami mamuttól. Na persze hiába, de az igény legalább létezik, ez is valami.