Hiába a forradalmi online jegyvásárlás a MÁV-nál, ha a jegykiadó automata nem működik, a kalauz nem tudja a vonaton megnézni, hogy tényleg vettek-e jegyet a neten, illetve a célállomáson nem tudják érvényteleníteni a bírságot:

Naiv ügyfélként szinte a 21. században érzetem magam, amióta a MÁV e-ticket rendszerével végre megszabadultam az értelmetlen sorban állásoktól, jegyvásárlásaimat kényelmesen otthonról intéztem. Ám tegnap röpke pár óra lefolyása alatt visszazökkentem kegyetlen és sivár magyar valóságba, amikor is megtapasztaltam, miként kezeli a MÁV a rendszer meghibásodását. Csak címszavakban: a helyszínen az ügyfélszolgálat tájékoztat, hogy csak szálljak fel a vonatra nyugodtan, a vonaton ugyanúgy kezelnek, mint egy közönséges bliccelőt (pedig négyen több mint 20.000 Ft-ot hagytunk ott az útért!), és mindezek után még nekem kell külön időt és energiát áldoznom saját magam tisztázására, mert célállomásomon, Kelenföldön nem tudják érvényteleníteni a bírságot…. Lentebb a MÁV-nak írt panaszlevelem.

Ha már annyi mávos sztorink van, íme egy friss olvasói figyelmeztetés megveszekedett vonatistáknak:

Jelentkezem Biatorbágy állomásról, ahol már egy jóideje ácsorgunk, felsővezetékszakadás mindkét oldalon, bizonytalan ideig áll a teljes forgalom - közölték a kalauzok.

T. István

 

S.B. munkába menet az utolsó pillanatban érte el a váci vonatot a Nyugatiban, így már nem volt ideje jegyet venni. Mivel nála volt a pár napja lejárt bérlete, és amúgy is már történt vele ilyen, nyugodtan felszállt, hogy a kalauztól vegyen jegyet. Hát nem ez lett a vége, hanem az, hogy Rákosrendezőnél szó szerint ledobták a kocsiról. Micsoda régi világbeli, patinás akció! S.B. az ügyet több, mint 3 hete megírta a MÁV mailcímére, azóta sem válaszoltak neki, talán majd most.

Rossz, de legalábbis bugos a MÁV online jegyvásárló rendszere, és a hiba indokoltalanul sújtja a fogyasztókat. A felület úgy működik, hogy a webkártyával fizető ügyfélnek a vásárlás leokézása után húsz perce van az online bankjánál elintézni az összeg webkártyára utalását. Attila - bár nem érti, hogy hogyan - de kicsúszott az időkeretből. Sebaj, gondolta, újraindítom a tranzakciót. Csakhogy kiderült, hogy rendszer ilyenkor is - vagyis amikor eleve tudható, hogy a tranzakció nem lehet érvényes - leveszi az összeget az ügyfél számlájáról. Pontosabban nem leveszi, hanem zárolja, de ez Attila szempontjából ugyanaz, mert a pénzéhez napokig, sőt talán hetekig nem jut hozzá. Dühöngés alant.

Ismerjék meg Bobyt, aki annyira rendes, hogy telefonálgatott, majd kifizette egy MÁV-kaller által megsanyargatott külföldi lány büntetését, és csak felaakkora összegért fogadott el eurót tőle. Boby azon füstölög, hogy

1.) a MÁV miért nem fogadja el a külföldi diákigazolványokat, ha egyszer külföldön szinte mindenhol elfogadják a magyart a vasúttársaságok

2.) a jegypénztáros egyáltalán miért ad ki kedvezményes jegyet küldöldi igazolványra, ha egyszer az nem jogosít fel kedvezményre

Apróság, és az ügy lényegét nem érinti, de ha egyszer itt tanuló külföldiről van szó, miért nem volt magyar diákigazolványa? Megannyi kérdés alant. Ja, és a sztoriban az a szép, hogy a magyar utasok a helyszínen a nem magyar utastárs pártjára álltak.

Érdekes kérdést boncolgat Kaes az Egészséges jogérzék blogban. A bloggernek retúrjegye volt, de a visszaúton nem Kőbány-felsőn, hanem a Keletiben szállt fel, és elfelejtette megvenni a kettő közötti szakaszra a 150 forintos jegyet. Ezért végül 6000 forint büntetést fizethet, amit aránytalannak tart. Elsőre jól hangzik a távolságárányos büntetés, de belegondolva képtelenség lenne, hiszen honnan lenne tudható, hogy egy jegy nélküli utas hol szállt fel és meddig ment volna? Az viszont igaz, hogy a meglévő retúrjegyet látva a kalauznő lehetett volna rendes is Kaessel. Sztori az Egészséges jogérzéken.

 

Egy sajnos egészen szokásos MÁV-os utasmegalázás egyfajta szabadverset csalt elő Waylanderből, a művét a drámai hatás megőrzése végett az eredeti, zaklatott tördeléssel közöljük alant. Annyi történt, hogy a Nyugatiban annyit késett az egyik Duna-kanyarba menő vonat, hogy majdnem bevárta az egy órával későbbi, következő járatot, de a MÁV persze egyáltalán nem adott információt, hogy melyik közlekedik és mikor. Így költőnk, jópár sorstársával együtt, lemaradt az egyikről, majd jót nevethetett a tréfán, hogy a másik járatot törölték. Waylander halk szavú, szerény utasból a szöveg végére odáig jut, hogy "Emelje már a szájszervéhez azt a kurva mikrofont az a szolgálatos akárkicsoda, és röfögjön bele valamit." Dráma alant.

Én szóltam. Nemrég felvetettem, hogy a MÁV-ot meg kéne szüntetni, bevállalva a rövid távú káoszt, a szebb jövő érdekében. Legalább azok a nyomorultak is szenvednének, akik nap mint nap olyan színvonalú munkát végeznek, amiért egy éves kényszeregyüttlétet érdemelnének az MSZP és a Fidesz teljes elnökségével plusz a Vacsoracsata tetszés szerinti adásának szereplőivel. Legfrissebb MÁV-os posztunkban Lili Lili meséli el, hogy az utasokra magasról tojó közlekedési kontárok milyen káoszt okoztak a Velencei tó partján. Mai termés amúgy a faleveleken megcsúszó vonat is, közel az Armageddon.

Erős a mezőny, van még 2 egész hónapunk a remek 2009-ből, így nem állítom, hogy ez a levél lesz az idei nyertes, de az tuti, hogy nagy esélyes. Katalin elképedve látta, hogy a Szob-Budapest vonat elfelejt megállni a Nagymaros-Visegrád állomáson, ahol reggel 7:40 lévén egy rakás munkába és iskolába menő utas várakozott. A cserben hagyott fogyasztó panaszos levelére 2 hét múlva jött meg a zseniális, utánozhatatlan, szuperszórakoztató válasz: a vonat megcsúszott a nedves faleveleken. Nevessünk együtt hajtás után!

Rövid távon nyilván rengeteg kellemetlenséget okozna a MÁV azonnali megszüntetése, de ha hiszünk abban, hogy a dolgok előbb-utóbb kiforrják magukat, lehet, hogy az aktív euthanáziával jobban járnánk, mint a vasút jelenlegi szervezetének fenntartásával. És itt nem is az úgynevezett nagy dolgokra gondolok, hanem az úgynevezett kicsikre. Az utasokat, akikért ez az egész dolog elvileg létrejött, rendszerint a kis dolgok érintik közvetlenül. Például az, hogy a MÁV hogyan kommunikál egy késést, vagy más műszaki problémát. D. alant lemondásra szólítja fel a Déli pályaudvar állomásfőnökét, abszolúte jogosan. Tényleg nem történt semmi különös, késett a kanizsai gyors, ilyen a svájci államvasutaknál is megtörténhet. Az azonban nem pénzkérdés, így Hegyi Karabahban pont úgy megoldható, mint Zürichben, hogy a problémáról időben és normálisan értesítsék az utasokat. Budapesten természetesen nem sikerült. Én azt mondom, pusztuljanak, és jöjjön a kötöttpályás anarchia!