Ma Magyarországon vonattal csak az utazik, akinek nem sürgős, sok pénze van és nem bánja, ha hol meleg van, hol hideg, hol valami más csalafinta trükkel áll elő az állami vasúttársaság. Pedig milyen jó az elsuhanó tájba belebámulni és a semmin vagy a mindenen mélázni, miközben szól a dcida-dzita, dzida-tcida. A vonatozás misztikus vonalát erősíti egyébként levélírónk is, aki egy csomó gyerekkel meg bőrönddel indult neki vonattal a Balatonnak, nem is sejtve, hogy egy kedves kalauzzal és Istennel tölti az utat. (A videó néhol durván szélzajos, de tök szép, és legalább mindenki a kedve szerinti zenét nyomhatja alá.)
Tisztelt Címzettek!
Az alábbi nevetséges történet 2014.07.25-én történt meg velünk. Összesen 5-en (3 felnőtt, 2 gyerek) szerettünk volna csúcsforgalomban a MÁV 17:30-as Budapestről induló járatával (878 járatszám) utazni a Balaton déli partjának egy távolabbi pontjába. A menetrenden szereplő menetidő általános késést is beleszámolva 3 óra. Ezt vállaltuk. Tudtuk, hogy zsúfoltság várható a vonaton. Erre készülvén vettünk 5 db IC pót- és helyjegyet jó előre bebiztosítván magunkat (számunkra az 51-56-os helyeket osztotta a rendszer).