Az Arbat bolthálózat mellett a fõvárosi kiskereskedelem legszívderítõbb jelensége az önmagát folyamatos csõdhelyzettel reklámozó gyanúsanolcsócipõ-bolt a Rákóczi úton. A legjobb ugye az, hogy olyan röplapokat osztogatnak jó ideje, amiken az áll, hogy a bolt „ma 19 órakor” végleg bezár. De maga a tény, hogy az állítólagos csõdeljárás a vevõknek bedobott csali, igen szellemes, hiszen ha igaz lenne a dolog, a bolt tulajdonosa úgy követne el csõdbûntettet, hogy arról nyomtatásban vall a nagyközönség elõtt.

Ökölbe szorul az ollónk, de komolyan. Az történt, hogy Ádám elolvasta az új kedvenc online butikunkról, a BazaarAdratic-ról írott postot, aztán annyira megtetszettek neki a pólók, hogy rendelni próbált. Azt ugyan mi is leírtuk, hogy Magyarországra nem szállítanak, de Ádám kinyomozta, hogy a USPS gyorspostacég, amelyikkel az oldal szerzõdésben áll, az bizony igen. Ezzel az infóval újra megkereste a BazaarAdriatic-ot, ahol nagyon kedvesek voltak, de elhajtották, mert Magyarország a csalások földje. Csaba királyfi irgalmazzon minden online vásárlónak! Sztori alant.

Kellemes, dologtalan hétfõt, a mai nap a ruhacímkéké meg a közlekedési vállalatoké lesz. Elõbbi témában mindenekelõtt egy szexista klasszikust mutatnánk be Norbi gyûjteményébõl, íme:

A nyálunkat mostanában a BazaarAdriaticon csorgatjuk, ami egy félelmetes pólókollekciókat és ezer más csábító holmit – az óráktól a lemezekig – kínáló divatbolt. Még mi is csak ismerkedünk a kínálattal, a kedvenc márkáink egyelõre a Cardboard Robot és a Beautyful Decay. Hajtás után pár póló és egy óra látható az elsõ merítésbõl. Magyarországra egyelõre sajnos nem szállítanak, de Ausztriába például igen, és nagyon csábító az egységes 10 dolláros nemzetközi szállítási költség, ha a csomag két kiló alatt marad.

A megunt magas sarkú cipõinket dobhatja fel az újfajta francia kiegészítõ. Egyfajta vádliirányba terjeszkedõ titokzoknifélérõl van szó: a különbözõ modellek abban megegyeznek, hogy a bebújós alsó részbõl pántok erednek, amiket a boka és a vádli köré csavarva köthetjük meg a minisockot.

Eleve jól néz ki, mert elsõ ránézésre olyan, mint valami kifinomult csapágy, de ha közelebbrõl megvizsgálja az ember, akkor jön a java. A holland ékszer belsõ, ujj felõli oldalán ugyanis az írógép betûihez hasonló alakzatok figyelhetõk meg. Ezek – hacsak nem gyúrtuk kõkeményre a gyûrûsujjunkat – feliratot nyomnak a bõrünkre.

Furcsa dolog, hogy bár a kisgyerekes szülõ a világ legeslegjobb fogyasztója – bármire rávehetõ és a pórázt habzó szájjal rágó kölykök miatt hirtelen, készpénzben fizet – mégis rendre megalázzák. Meg nem értem miért, tényleg ötször annyit költök bármire azóta. Az viszont szép, hogy ezen a területen legalább mûködik a demokrácia: a családalapító Homárt pont ugyanúgy szopatják meg, mint egy szülõ-gyermek jogvédõ szervezet elnökét. Olvassák most az õ sztoriját, csak a szokásos, de pont azért vérlázító.

Medvelac és Petike örvendeztetett meg ezekben a nehéz, fórummentes napokban ezekkel a friss vicces címkékkel:

Néha azt gondolom, hogy a nyelvvizsga felmentést ad a közismereti tárgyak ismerete alól. Különöskép ha elolvassuk, hogy honnan is érkezett az áru.

A Homár az ilyesmit már észre sem veszi, de a Kultplay csapata szerencsére azért archiválta a nyár legszánalmasabb drogos hirdetését. A Merrell hazai kreatívjai még mindig csilingelõ kacagásban törnek ki, ha meghallják a "fû" szót, de annyira hülyének nézik a vélhetõleg becélzott 6-9 éves közönséget, hogy ezt egy kenderlevéllel is meg kellett erõsíteniük.

A Homár érzékszervei túlcsordulnak a gyönyörtõl, hogy oldalain jelentheti be õsi nemzeti termékünk, a kender és a Kínai Népköztársaság tartós luxuscikke, a hernyótakony találkozását a szemi-anorexiás modellcsajokkal. A kenderselyem alsónemû fogalmát az angol Enamore Boutiquenak köszönheti az internet közönsége, és remélhetõleg tud valamit 17 rugóért (és ez csak a melltartó).