Kem mintha meglepődött volna, hogy a számítástechnika prémiumkategóriás gyártója, az Apple is a vásárlóin kisérletezi ki a termékeit. Pedig Steve Jobs minden év elején elmondja, hogy az a trendi, aki évente új gépet vesz, és hát tesznek is róla, hogy kelljen:

A sztorim nem hosszú, nem vicces: csak tömör és tanulságos. Válj 2006-ban közel 700.000 forintért(!) egy Apple MacBook Pro laptop boldog tulajdonosává. 7 hónap után vidd el garanciás szervizre, hogy a rejtélyes módon tönkrement optikai egységet (dvd/cd író/olvasó) kicseréljék neked, kb. 1 hónap(!!) átfutási idővel (ez csak a sztori kis fűszere, a lényeg most jön). 18 hónap után (természetesen a garancia lejártát követően) vedd tudomásul, hogy a laptop adaptere (Apple 85W MagSafe Power Adapter) megadta magát és nem hajlandó többet életet lehelni a gépedbe. Halálos nyugalommal vidd el egy Apple Premium Reseller boltba, azzal a tudattal, hogy kb. 10 perc alatt veszel egy új adaptert. Kerülgessen agyérgörcs, amikor közlik veled, hogy az Apple az első szériás MacBook Pro-k után úgy döntött, hogy a következő szériákat 60W-os adapterekkel látja el, és a 85W-ost kivonja a forgalomból, és természetesen nincs már raktáron 85W-os, várólista van, hónapok óta hiánycikk, fogalmuk sincs mikor lesz.

A Homár maga a jóindulat és a megértés, de Lajos történetéből úgy tűnik, mintha a debreceni Békés-TEL Kft. addig nem szeretné kicserélni a hozzájuk hibás kijelzővel javításra kétszer beadott, majd ugyanolyan hibásan visszaadott laptopot, amíg le nem jár annak garanciája. A legszebb, hogy harmadik nekifutásra azt állítják, kicserélik, ha a márkaszerviz szerint javíthatatlan.

2006 novemberében vásároltam egy jónevű debreceni cégtől (vevőjük Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is) egy notebookot. A gép 2007 márciusáig jó is volt, majd elsötétült a képernyő. Bevittem a boltba, elment a szervizbe március 3-án, és vissza is jött április 24-én. A hiba, mintha ki sem javították volna, ugyanúgy megvolt, a szállítólevelek gyanúsan ellentmondtak egymásnak, hogy ne legyen a szerviz 15 napnál több, sikertelenül. Bolt elismerte, hogy több volt 15 napnál, nem tehetett mást. Gép újra szervizbe, most már kínosan határidőn belül visszakaptam, természetesen az eredeti hiba még mindig fennáll. Elolvas jogszabály, Homár, megkérdez ügyvéd/ügyész ismerős. Azt mondja mind, kérjek cserét, vagy akár álljak is el az ingósági szerződéstől, kérjem vissza a vételárat. Bementem, cserét kértem, bolt közölte, hogy harmadik javítás után, ha a márkaszerviz javíthatalannak minősíti akkor cserél.

Jópofa, hogy már errefelé is lehet venni féltett termékekhez extrahosszú garanciát, csak kérdés, hogy mire használható. Orsi egy műanyagalapú Electrolux porszívót biztosított 3 évre 8300 forintért, hogy aztán másfél év múlva kiderüljön, rendeltetésszerű amortizációra (az ElectroWorld Happy Care konstrukciója szerint legalábbis) nem érvényes a garancia. Lebalább a fél városnak el kell pusztulnia egy kisebb világégésben, hogy érvényesíteni tudja:

A budaörsi Electro Worldben úgy másfél éve vettem egy Electrolux porszívót. Mikor megvásároltam a  terméket, az eladó rábeszélt egy 36 hónapos Happy Care garanciára, csaknem 8300 forintért. De biztosított, hogy akkor is javításra vagy pótlásra kerül a porszívó, ha atomtámadás éri a házat és megsemmisül. Úgy gondoltam, ezért megéri kifizetni ezt az összeget, hiszen gyermekeim is vannak, akik felérnek néha egy nukleáris katasztrófával. A másfél évi használat alatt többször lett kinyitva és becsukva a porszívó fedele - ez egyébként nem ritka dolog, ha porzsák nélküli porszívót használ az ember, és néha kiüríti belőle az üveggolyókat, legokockákat, virágföldet, ételmaradékot, luficafatokat és némi port -, a fedélrögzítő műanyag pöcök pedig megfáradt és letört. Ezután hamarosan a szívócső is megmurdált: használat során időnként elhajlott, hiába tolta a fiam mindig utánam, majdnem amputálva a lábamat. Majd - ez sem túl tartós műanyagból lévén - megtört, és  felére csökkent az átmérője, így a porszívó szívóereje is, és ez már komoly fennakadást okozott a sajnos amúgy sem túl hatékony takarításban.

Aki hétvégén lemaradt volna róla, annak itt a pótlink az évtized hírére. Minthogy a PDA-k erősen veszélyeztetik a mobilpiacot, és ott egységesen miniUSB-csatlakozóval lehet tölteni a készülékeket, a mobilipar is egységes töltőcsatlakozást talált ki. Persze, amekkora köcsögök, nem a mini-, hanem a mikroUSB lesz a nyerő. Igazából ez most mindegy is, hiszen vike Nokia-szervizes sztorija következik, akik "illegális beavatkozás" címszóval dobták vissza készülékét és garanciáját is törölték. A fogyasztóvédelem szerint neki kellene bizonyítania, hogy nem történt beavatkozás:

Nokia 3250 telefonom egyszercsak úgy gondolta, hogy nem hajlandó felismerni se a SIM-kártyát, se a memória kártyát. WESTEND NOKIA márkabolt: aksi ki, SIM kártya ki, telefon átvesz. Két nap múlva SMS: mehetek be érte. Átvétel napja: a telefon nem javítható mert: "ILLEGÁLI BEAVATKOZÁS TÖRTÉNT" Kép mellékelve. Jegyzőköny mellett egy fénykép amin utólag Photoshoppal ráírták az IMEI számot. A legszebb az egészben, hogy még a megmaradt 1 éves jótálást is lehúzták!

Egy igazi klasszik szervizes csemegével szolgál Zoltán. Van benne zoomhibás szürkeimport fényképező, undok Sony márkaképviselet és egy frusztráltan ideoda futkározó vásárló:

Már egy ideje tépelődöm azon, hogy megírjam esetemet a Sony-val. Ha időközben lezárult volna, lehet eltekintek a dolgtól, de mostmár végképp betelt a pohár. Történt, hogy még márciusban vásároltam egy digitális fényképezőgépet a Megapixel Kft. Madách utcai üzletében. Ez később igen fontos momentuma lesz az ügynek. A Sony típusú gépecske június folyamán meghibásodott, a 3xoptikai zoom csak 1.2, néha 1.3-as lett, ennél tovább nem volt hajlandó nagyítani. Miután nyaralásból hazajöttünk, bevittem a gépet a munkahelyemre, és az anyagbeszerző kollégámat megkértem hogy intézze el a szervizelést, mivel ő hetente megy Budapestre. A kollégám meg is kereste az üzletet, melyről kiderült, hogy időközben megszűnt, legalábbis a Megapixelhez semmi köze. Kapott viszont egy címet, miszerint a Human Resorce Kft volt az, aki a boltot üzemeltette. Megkeresésre került a cég, azonban ott azt közölték, hogy a gépet vigyük a hivatalos Sony márkaszervizbe. Szerencsére van Szegeden egy Sony márkaszerviz, így végül oda lett beadva a gép. Már július közepénél járunk.

A Homár foszladozó emlékei szerint még nem találkozott pozitív márkaszervizes történettel, és természetesen most sem. Bali a sasadi Renault Baumgartnert illetve a Könyves Kálmán körúti Renault szervizben próbálkozott fékszereléssel illetve kulcsmásolással. Többet nem fog:

Kb. 2 héttel ezelőtt az autóm menet közben, furcsa, fémes, csikorgó hangokat kezdett el kiadni magából... A szokásos anyázás után hívtam bevált szerelőmet, aki sajnos azonban éppen nem ért rá. Mivel a verda által produkált effekt elég vészjósló volt, fogtam magam és elmentem a Renault Baumgartner Sasadi úton található bázisára...és a dolog itt fordult viccesre. Kedden reggel nyolcra beszállítottam a gépet, a munkafelvevő átvette én meg el melózni. Teltek múltak az órák, vártam a szerviz jelzését a problémával és - főleg - a javítás költségeivel összefüggésben. Végül du. 3 óra körül megcsörrent a telefon. A szervizes közölte velem, hogy a szerelők szétszedték a hátsó fékdobot és egészen egyszerűen megdöbbentek (frankón ezt mondta) mert a ún. fékmunkahenger folyik, minden szét van rohadva és tulajdonképpen olyan, mint hátsó fék, már nem is létezik...

Hallottunk már cifra történeteket Apple-vásárlóktól, úgyhogy annyira nem lepődtünk meg, hogy az itt vázolt helyzetben hepiend sem várható. Naiv ügyfél konstatálja, hogy az Apple-helyzet Magyarországon még olyanabb, mint eddig volt, és perre megy a folyamatosan meghibásodó gépe miatt, amit a szerviz nem hajlandó javítani, mert szerintük "csak szoftverhiba":

Csak Egy Jó Gépet A. Kartam vagyok, múlt évben vásároltam az Andrássy úton az iStyle Apple Center Kft (premium reseller!!!) kereskedőnél egy Macintosh-t. Gondoltam ezek megbízható gépek, kiemelt viszonteladó, nem lesz vele baj, és direkt nem az alapszériás legolcsóbb gépet kértem. A gép 8 munkanapon belül KÉTSZER is elromlott, de sem javítani, sem cserélni nem voltak hajlandók. Mivel a programok fagytak és az ablakok is "elmázolódtak", gondoltam, veszek bele új memóriát, hátha az okozza (más alkatrészt nem is tudtam volna cserélni benne, ezt meg egyébként is bővíteni szerettem volna). Sajnos a hibák nem szűntek meg. Többször is visszavittem, mindig az volt a válasz, hogy szoftveres a hiba, ezért folyton feltettem a legújabb frissítéseket, de persze nem használt. Gondoltam, ha ennyire szoftverhibás ez a Mac OS X, akkor nézzük meg a gépet másik operációs rendszerrel is, így hát feltettem rá mást, persze mondanom sem kell, a hibák ugyanúgy előjöttek (ekkorra már memória és szoftver is cserélve lett). Szervíz válasza: szoftverhiba.

Perverz lehet Imre, mert az alant vázolt sztori után vissza akar menni ugyanabba a szervízbe. Hát mi lazák vagyunk, mint az egyszeri kormánykommunikátor tőkeemelés közben, de ilyet azért nem mernénk megtenni. A sztori egy IBM laptop, illetve annak a javíttatása körül forog, horrorisztrikus részletekkel. Imre amúgy gyanús, mert állítása szerint pénzt fizetett a gépére telepített programokért. Az én utolsó laptopos élményem az volt, hogy a thai hajón Imola ráült az 1,2 kilogrammos Sony Vaióra, amitől srégen elment a kép, örökre. Csak miheztartás végett.

Eheti(havi) rendhagyó heppiendes történetünket Mattv prezentálja, aki olyannyira magába szívta a napszemüvegben határozottan nézést, hogy az Andrássy úti Oakley-kimérésben is megszeppentek és ingyen kicserélteték neki szemüvege törött szárát. Persze nem első nekifutásra:

Alábbi eset tegnap történt meg velem az Andrássy úton lévő Oakley szaküzletben: Fél éves vadító Oakley napszemüvegem szára áldozatául esett a szombat esti partinak, így gondoltam szerencsét próbálok a hivatalos forgalmazónál - hátha olcsón megúszok egy cserét. Persze tudom én, hogy a napszemüveg nem az este kelléke, de a buli du 3-kor kezdődött, így talán érthető, hogy miért volt nálam. (Hát persze - a Homár) Betértem tehát az üzletbe, ahol valószínűleg azt gondolhatták, hogy minden vágyam hogy minél több pénzt ott hagyjak, és közölték, hogy csak a teljes keretet tudják csak cserélni, 12 ezer forintért.

Mai álnévadó versenyünk győztese, John A. Kárki története sokáig kisértetiesen hasonló a plazmatévéjével a Media Marktban szopó L.-éhez. Vagyis megvett egy értékes műszaki cikket, ezúttal PDA-mobiltelefont, aminek alapvető hibája volt. A gépet többször cserélték, de mindig újra elromlott, míg levélírónk úgy nem döntött, hogy most már inkább a pénz kéne neki. Muhaha, mondta a T-Mobile és megpróbálta belekényszeríteni egy neki több tízezer forintos hátrányt okozó levásárlásba. John azonban tökös legény/leány és nem engedett, sőt elvetemültségében betű szerint hivatkozott a jótállási jegy 9. pontjára. Nem fogják elhinni, a végén megadta magát a T.! A sztori végén John felteszi a Nagy és Jogos Kérdést: "Visszakaptam a pénzem és (velem) korrekt volt (ha ez annak számít) a T-Mobile, de ha valaki nem így lép fel mint én, akkor azt mindjárt be kell húzni a csõbe?" A keserédes győzelmi jelentés hajtás után olvasható.