Egy eset nem eset, úgyhogy várjuk azok tapasztalatait, akik hajlandók voltak 650 forintot ráfizetni online, vagy 1300-at a reptéren, hogy bekerüljenek a fapados V.I.P. kategóriába. Conspicious mindenesetre úgy érzi, hogy átverték, mert semmit sem kapott a szerény összegért cserébe. Talán nem olvasta el rendesen az úgynevezett gumiparagrafusta feltételek között: Az elsõbbségi beszállás igénybe vételével jogosulttá válik, hogy az elsõk között szólítsák beszálláskor. Néhány repülõtéren ezzel az opcióval az elsõk között léphet a fedélzetre. Más repülõtereken elsõk között lép a buszba, de azt nem biztosíthatjuk, hogy elsõk között száll le róla.

A Homár nagyon nem szeret sorban állni, mert apró meszes lábai hamar elfáradnak, ráadásul a sorbanállás unalmas és idegesítõ. Gyula ugyanezen az állásponton van, amikor a Volánbusz jegypénztárai elõtt kígyózó sorok filozófiáján felkiáltójelekben bõvelkedve elmélkedik.

A fenti képet ma reggel 7.30-kor készítettem a Volánbusz Népligeti végállomásán. Mint jól látható, néhány ablaknál senki nem áll, míg másik ablaknál hatalmas a tömeg! Vajon miért? Valószínû erre a kérdésre nem tudnak válaszolni a Volán Rt. Vezetõi sem! Az üres ablakoknál nem árulnak bérletet! Még ilyen esetben sem! Semmilyen esetben sem!

Ha már elegük van a pitiáner magyar lehúzásokból, olvassanak el egy igazán pitiáner külföldi lehúzást. Zsolt a Lufthansa törzsutasa volt, vesztére turistaosztályon:

Jó 10 éve utazgatom rendszeresen és évi 100.000 mérföld körül repülök úgyhogy összeszedtem némi tapasztalatot a dologban. Annak idején a Swissair-rel kezdtem el repülni, de amikor tönkrement inkább átnyergeltem valami anyagilag biztosabb alapokon álló céghez (ez lett volna a Lufthansa.) A Star Alliance-nak elég sok a tagja úgyhogy a mérföldgyûjtögetés nem nehéz velük. Egy éven belül el is értem a következõ fokozatot (Star Alliance Silver) és egy újabb éven belül az aranyat is (ehhez évi legalább 100.000 mérföld kell.) A Star arany fokozata nem rossz dolog olyasvalakinek, aki sokat repül és nagyrészt turista osztályon: nem kell sorbanállni a check-innél (a Busines vagy Elsõ osztálynak fenntartott pultnál lehet checkelni) és minden nagyobb repülõtéren a business váróban lehet pihengetni, ami nem is olyan rossz, fõképp ha órákat kell a reptéren tölteni. Szóval minden jól ment egészen, amíg a németeket is el nem érte az iparágat sújtó költségcsökkentési õrület.

A legrizikósabb dolog a fapadossal repülésben talán a járattörlés fenyegetõ réme. Szar lehet az utazás napján szembesülni a ténnyel, hogy mégsem sikerül megszökni az országból, nincs több járatuk/ésvagy televan mind. Ennél csak az rosszabb, amikor a kiút sikeres, de a visszautat törlik. És mondjuk nem szólnak róla. Vagy mégis, de emailben, ami nem jön meg. Bogyó egy ilyen szituációba futott bele a Smart Wingssel:

Magyarországra 2006. novemberében belépett egy új fapados repülõtársaság, nevezeteses a csehekek által üzemeltetett SMART WINGS. 2007. január 11-tõl január 14-ig szerettünk volna utazni Barcelonába. A többi fapadoshoz képest 25%-al volt olcsóbb a repülõjegyük. Megvettem a 2db jegyet oda-vissza a neten 2006. november 30-án. Várom a visszaigazoló emailt, ami 1 nappal késõbb meg is érkezett. Ó remek, gondolat én..a kis naív. December 21-én küldtek egy mailt, amiben közölték, hogy bocsesz, de a január 11, január 14-i Budapest-Barcelona járatnak a járatszámát megváltoztatták, és még leszáll Prágában is. Ha ez nekem jó, küldjem el a foglalási kódomat, és átrakják a jegyeimet a jó járatszámra.

Ilyen se nagyon volt még, hogy a levélírók többsége szerint nem gáz, ha a légitársaság a jegy árának kifizetése után mégegyszer megterheli az utas kártyáját. Merthogy az adót a brit kormány vetette ki még december elején és más társaságok is továbbpasszolták az extraköltséget az utasokra. A Homár szerint azonban ez nem kóser és B4ls4 is hasonlóan vélekedik:

A kártyát kibocsátó banknál kell reklamálni, és jogosulatlan terhelés miatt panaszt kell benyújtani. Nyugodtan lehet arra hivatkozni, hogy a kártyát megterhelõ cég egyoldalúan, utólag módosította a szolgáltatás árát, és a kártyatulajdonos beleegyezése nélkül, vagy éppen kifejezett tiltakozása ellenére megterhelte a számláját. Ilyen esetben általában a kártyát kibocsátó bank panaszbejelentõ formanyomtatványát kell kitölteni, amin az ügyfél leírja, hogy mi történt, és hogy nem ismeri el a tranzakciót jogosnak.

Az információs szupersztrádának köszönhetõen akár egyetlen gombnyomással lehet már vásárolni, például repjegyet. Ilyenkor a szolgáltató egy eldugott linken megigéri, hogy nem adja tovább a személyes adatokat, viszont tárolja azokat. A Wizzair a napokban egy angol kormányrendeletre hivatkozva néhány ilyen tárolt kártyaszámot utólag megterhelt egy kisebb összeggel. Az érintettek közül Tamás és K. levelét szelektáltuk ide:

Tavaly interneten (bankkártyával) vásároltam két repülõjegyet a WizzAir-nél. Majd kaptam egy levelet nemrég tõlük amit mellékeltem a csatolt fájlban. Ezután jeleztem hogy NEM járulok hozzá az összeg levonásához amit tudomásul is vettek. Ennek ellenére levonták az összeget a hozzájárulásom ellenére. Várnom kell a válaszukra, hogy visszautalták a pénzem? Milyen lehetõségeim vannak ilyen esetben? Jogosan tarthatok igényt kamatos kamatra, illetve jogosan használták újra a már korábban megadott személyes adataimat?

A Homár kedvence a naiv ügyfél vs szolgáltató, így nagy örömünkre szolgál, hogy az Aeroviva csapata már tegnap válaszlevelet küldött ügyfelének, amibe most önök is bepillanthatnak:

Nagy örömömre szolgál, hogy én reagálhatok az ön írására, ami szinte teljesen a képzelet szüleménye. Irodánk az ön által benyújtott panaszt már elintézetnek vélte, miután ön a jegyvásárlás utáni napon írt egy bocsánatkérõ emailt irodánknak, melyben leírta, hogy reméli a jövõben elkerüli a hasonló robbanásokat, és elnézést kér összes kollegámtól a viselkedéséért. Ezután mégis megpróbálok önnek reagálni, erre az írásra, habár nekem közel sincs annyi idõm mint önnek, hogy ezzel foglalkozzak.

Szeret sor nélkül várakozni? Minden vágya, hogy olyasvalamiért fizessen, amit pont el szeretett volna kerülni? Szereti, ha a cégvezetés személyesen ugatja le? Bizonyára kismillió ilyen hely van (mondjanak még!), mindenesetre most D. repülõjegyvásárlási élményein csámcsoghatnak:

Életünk nagy utazásához foglaltunk telefonon repülõjegyet, világ másik vége, két átszállás, sokszázezer forint. A telefonon (úgy tûnt) még semmi probléma nem volt, biztosítottak róla, hogy a nekünk tetszõ árú jegy bír a következõ tulajdonságokkal: elektronikus (azaz nem kell heteken keresztül izgulva õrizni a kis indigó-papíros füzetecskét) és lehet ülést foglalni a 10-12 órás szakaszokra (azaz ülhetünk/alhatunk egymás mellett mint házastársakhoz illik), sõt, mi több, ezt meg is tették számunkra. Teljes a nyugalom, a megadott határidõn megjelenünk az irodában, hogy otthagyjuk néhány havi fizetésünket. Az ügyintézõ kolléganõ teljes apátiában és monotóniában eldarál néhány információt és küldene a pénztárhoz, de mi szeretünk mindent tudni, ezért kérdezünk. Lehet, hogy ez volt a hiba…

A Homár maga sem érti, hogy maradhatott ki eddig a fapados krónikák közül a Ryanair. Szerencsére a blog.hu ismét kizsákmányolható tartalmat fialt, így amíg olvasóink belakják a sármelléki repteret, fogadják szeretettel SkyCaptain beszámolóját az ottani állapotokról.

Óriási érdeklõdést keltett Ismeretlen Informátorunk fáintos leírása arról, hogyan fajult majdnem tettlegességig a személyzet és az utasok viszonya egy, a napokban Brazíliából Budapestre érkezõ chartergépen. Laci reakciójából kiderül, nem elõször történik ilyesmi a Travel Service gépein. Ha kis hatótávolságú gépen szelnek át egy óceánt, készüljenek föl a legrosszabbra!