A folyékony iPodos robbantóknak hála nálunk is megy a para a reptéri beszállásoknál. Ferencet rendõrségi segítséggel szedték szét egy ködös hajnalon:

Pár hete nyaralni mentünk Spanyolországba. Indulás hajnalban Ferihegy 1-rõl. Egyébként is kissé paprikás hangulatban mentem, mert hajnali négyre kellett kiérnünk. Na sebaj, kiértünk. Szokásos procedúra. Csomagok leadása, útlevél ellenõrzés. Na aztán jött a fémdetektor. Táska, szemüveg, aprópénz, mobil átvilágítva. A hátizsákot vagy 5x visszatolták. Tele volt mûszaki cuccal. Notebook, kamera, PDA, iPod, töltõk, vezetékek tömkelege. Persze ide raktam mindent a reptéri szarkák elõl. De semmi gond. Átment minden. Jött a család is, minden oké. Kerestünk ülõhelyet és vártunk. Van meg másfél óra semmittevés. Hogy mi a fenének kellett ilyen korán idejönni. Beszélgettünk, figyeltük az embereket. Mindenki álmos volt, nem messze egy kislány sírt, talán 2 éves ha lehetett. Egyszer csak hangosbemondóban halljuk a nejem nevét, xy fáradjon az információs pulthoz.

Aki a homáros tapasztalatok ellenére utazási irodával próbált nyaralni, bizonyára találkozott a dinamikusan változó kerozindíjjal. Taky történetébõl kiderül, mi történik, ha a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség szerint szerzõdéskötés után nem emelhetõ kerozin-pótdíjat megpróbálja visszaszerezni az ügyfél:

A nyaralásunkat idén Máltára terveztük, ehhez a Budavártours utazási irodát választottuk. Minden nagyon szépen indult, még tavasszal befizettük az elõleget a július elei nyaraláshoz (mondván nagy iroda, addig biztos nem megy tönkre). Nyaralás elött néhány héttel mentünk befizetni a végét. Ekkor ért a meglepetés, hogy "kerozin-pótdíjat" kell fizetnünk, ha nem akkor majd egyszer csak vissza kaphatjuk a befizetett pénzünket (természetessen a levonások után, mivel erre nem terjed ki a sztornó biztosítás).

Van, aki szerint a Sziget egymaga többet tesz az országimázs javításáért, mint az összes politikus együttvéve. Mink ezt nem tudjuk, az viszont biztos, hogy kevés az olyan külföldi, akit ne szívná meg a tömegközlekedést, amíg itt kolbászol. Mai elsõ történetünk Rabbit tolmácsolásában egy szimpla jegyvásárlás nehézségeit ábrázolja:

Tegnap egy barátnõmmel az Arany J. utcában sétáltunk, amikor angol fiatalok egy csoportja a segítségünket kérte BKV jegyvásárláshoz. A közelben található jegyárusító bódéhoz kísértem õket és mivel az ablak csukva volt, bekopogtam, hogy megkérdezzem hol tudunk jegyet váltani? A válasz erre felháborodott hangnemben az volt, hogy ott a gép, majd ajtó becsap. A gép elõtt hosszú sor kígyózott, mert üzemen kívül volt, ezért tárcsáztam a hibabejelentõ számát, amin csak üzenetrögzítõ válaszolt.

Megjött az elsõ reakció a tegnapi buszos sztorira, bár egyelõre csak a társaságot sikerült beazonosítani. Olvasónk ugyanis tévesen a Zala Volánra emlékezett, pedig igazából Volánbusz volt a járat üzemeltetõje. Az infót a posztban átjavítottuk, és következzen a hivatalos válasz kicsit bõvebben alant:

Úgy tûnik kényelmes úrvezetõk nem csak a Volán, hanem a Mahart Passnave budapesti sétahajóin is tevékenykednek. Bár az Index tavaly felderítette a közhajózási lehetõségeket Pesten, a helyzet sznte semmi nem javult azóta. Az alábbi eset kedden esett meg Npeterrel:

Évente egyszer látott, távolba szakadt kedves ismerõseinkkel elhatároztuk, hogy ittlétük alkalmából csapunk egy kellemes délutánt a Margit szigeten. Hajókázás, bringó hintó, gyerekeknek játszótér, és a szökõkút megtekintése volt a tervben. Közlekedés- és parkolástechnikai megfontolásokból abban egyeztünk meg, hogy õk a Vígadó téren, még mi a Batthyány téren szállunk fel a Mahart Passnave járatára, mely 12:45 kor indul a Vígadó térrõl. Elõtte természetesen gondosan utánanéztünk a menetrendnek, megállóknak a cég honlapján, ahol jól olvasható a Batthyány téri megállás ütemezett idõpontja, és az onnan érvényes jegyárak is.

Végre nem csak a békávét szapulják T. olvasóink, kap egy maflást a Volán is. Cidalain ügynökünk kiderítette, hogyan simítja el a sofõr, ha a késést csak úgy sikerül behozni, hogy néhány megállóban otthagyja az álldigáló utasokat:

Hévíz - Budapest, Sötét-Zala Volán Volánbusz, vmikor július vége egyik hétköznap délután. Munkából hazamenet szálltam volna fel erre a remek buszjáratra Balatonfüreden 16.20-kor. Ez nem sikerült, csak 25-30 perccel késõbb. Ez nem is lenne baj, belefér, dugó van, karambol, akármi, de ez a busz rendszeresen késik min 15 percet. Mivel teli a busz, ülõhely nulla, godoltam megállok mindjárt a sofõrnél. Busz indul, tépünk mint az állat, mert sok a késés. Volt még egy utas (lehet hogy ismerõs) az elsõ lépcsõn is, vele beszélget a sofõr. Éppen egy szép sztorit mesél, hogy a múltkor is milyen sokan voltak, és egy nõ ott állt a fülkéje mellett, és milyen jó segge volt, és úgy seggbe nyomta volna hogy csak úgy törte volna ki a feje a szélvédõt. Ezt így hangosan, fél busz hallja. Utána kacagás a sofõr részérõl...

A következõ sztorinak nincsenek különösebb tanulságai, hacsak az nem, hogy az élet meg a személyszállítás az még egy leopárdgekkónak sem fenékig tejfel. A magyar taxisok legkomolyabb hiányosságai között eddig sosem soroltuk fel az áltudományos gekkóellenességet, most már igen. Jöjjön tehát Mónika levele a hüllõfóbiás kisiparosról.

Annak, aki nem, látta az Index aktuális vezetõ cikkét: a bátor riporterek speciális hõmérõkkel felszerelkezve tesztelték, tényleg olyan durva-e a helyzet a pesti buszokon, ahogy azt a Homár olvasói annyiszor megírták, például ebben és ebben a postban. Olvassák el, de a poént azért lelõjük: tényleg, sõt.

Folytatódik a BKV hangulatos nyári mélyrepülése. Miközben a Nagykörúton sorra szakadoznak a villamosvezetékek, a Homár olvasóinak jelzései alapján áll a bál Aba Botond BKV-vezér és a buszsofõrök között, hogy akkor most ki miatt nem megy a légkondi a járatokon. Aranykoszorús senior levelezõnk, Kopasz Állat pedig minden eddiginél durvább békávés tortúrán ment keresztül: a sofõr nem elég, hogy nem kapcsolta be a légkondit, hanem felcsavarta a fûtést, több mint 30 fokban. A bosch-i rémálom leírása alant olvasható.

Visszatérõ naiv ügyfelünk, Kopasz Állat ezúttal a budapesti tömegközlekedéssel igyekezett megkeseríteni sorsát. Levele alapján úgy tûnik, ez sikerült is, hiszen, mint azt már tavaly megírtuk, a BKV a légkondit nem használja járatain, viszont azóta már az ablakokat is behegesztették:

Ma reggel jöttem befelé a munkahelyemre a BKV 32-es számozást viselõ ultramodern járatán. Ekkor történt az arcpirító eset. Azt tudni kell, hogy a BKV az iskolaszünet beköszöntével minden évben jó ürügyet talál a járatok további ritkítására, ami megelõlegezi a reggeli és délutáni csúcsidõszakok mellett akár bármely napszakban a jármûvek embertelen zsúfoltságát. Pár nappal ezelõttig még 6.40 és 6.50-kor is indult egy-egy járat, amelyet most "frappánsan" egy 6.45-ös helyettesít. Én általában a Cédrus Piac oldalánál található kiindulási pontnál szállok fel a járatra, amely a ritkításnak köszönhetõen már az Örs vezér téri, illetve az azt követõ megállóban FULLOSAN megtelik.