Mclean lejárt MC bankkártyája helyett VISA-t kapott a CIB-től, amiről azonban előtte elfelejtették értesíteni, ezért minden számláját megszüntette cserébe:

Körülbelül 12 éve voltam a CIB Bank ügyfele, és több mint 14 éve már dombor nyomott MasterCard kártyákat használtam, amikor a lakossági folyószámlámhoz tartozó bankkártya lejárt. Elöször meglepett, hogy PIN-kódos levelet is kaptam, mivel a bankkártya cserénél a régi PIN megmarad. A legnagyobb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a bank a cserénél nem a korábbi szerződés szerinti MC Standard kártyát, hanem egy VISA Inspiron-t küldött ki.

Csodálkozásomnak adtam hangot a telefonos ügyfélszolgálaton, mivel ilyen kártyát nem rendeltem, nem kértem, nem akarom használni.... A Call Centeres kolléga elmondta, hogy a banknál megszüntek az MC alapú kártyák, kivéve az MC Goldot.... hmmm aranykártya, éves díj kb 2-3-szorosa a jelenleginek.... megkérdeztem, hogy akkor milyen úton-módon juthatok hozzá a régi kártyámhoz? Sehogy. A bank megszüntette az MC-vel a szerződését? Nem, dehogy, de azok a kártyák már nem igényelhetők. Szuper, de én meg a VISA-t nem igényeltem. Na erre nem tudott mit mondani.

Gábor megpróbálta kideríteni, miért nem használható emberi logika szerint a Volánbusz internetes jegyrendelése, de nem sok sikerrel járt:

Szóval most én voltam a Naiv ügyfél, aki a Volánbusz online jegyvásárlási rendszeréből
a) szerettem volna megtudni, honnan is megy busz Veresegyházra,
b) szerettem volna megtudni mibe kerül,
c) szerettem volna jegyet vásárolni, ha lehet.

A rendszer ezek egyikére sem alkalmas.

Imre pozitív történetéből a gonosz Homárnak sikerült negatívat faragnia. Persze örülünk, hogy a Procter and Gamble ügyfélszolgálata készségesen küld pótakksit, de kicsit szomorúak vagyunk, hogy a boltban (?) az összes gyorstöltőből kilopták:

Szeretném megosztani veled egy pozitív tapasztalatomat a P&G ügyfélszolgálatával. Év végén vásároltam egy Duracell gyorstöltőt, mely dobozára rá volt írva, hogy tartalmaz kettő darab AA-s akksit is. Nem néztem meg különösebben a dobozt, de végülis úgy alakult, hogy nem találtam benne őket. Visszamentem a boltba, ahol láttam, hogy az összes csomag ilyen, és úgy gondoltam, ez így már nem a bolt hatásköre lesz.

A homáros sztorikra általában a paranoiás, kétségbeesett optimalizátor kisvállalkozók szoktak a legviccesebben reagálni. Veronika megtalálta azt a példányt, amelyik a Google szoftverboltjában minden egyes negatív értékelésre válaszol:

Annyiszor van olyan érzésem, hogy a magyar vállalatok egyszerűen nem szeretik a fogyasztóikat. Mert hát mit képzel magáról, hogy a pénzéért/figyelméért/adataiért cserébe vannak elvárásai? Valahogy így jártam ma az ország No. 1 arrogáns cukrászával, aki úgy elhajtott a francba, amiért a Google Playen csak 3 csillagot adtam az appjának, hogy nem győztem pislogni.

Bp és családja karácsonyi üdülés címén megtekintette a Medves Hotel felújítási munkálatait, de kiderült, hogy azok még a 70-es években történtek. A felajánlott csereszobákban már nem csak fűtés nem volt, de bútor sem, ezért inkább hazaautóztak:

Kérlek, tedd közzé írásomat minden igaz Homár-olvasó okulására, a szapora trollok gyönyörűségére, amatőr nyelvészeink derültségére, s nem utolsó sorban a Medves Hotel bosszúságára! Mert hát mi más is vezetné tollamat billentyűzetemet, mint a kicsinyes bosszú és az öncélú lejáratás szándéka a Medves Hotellal szemben, ahol családommal merő óvatlanságból kis híján sikerült eltöltenünk pár örömteli és feledhetetlen napot a két ünnep között? Ámde nem olyan fából faragtak minket, hogy ez oly’ egyszerűen megtörténhessen velünk!

Rólam azt kell tudni, hogy egy tanulatlan fráter vagyok, nagyszájú, erőszakos, és az a fajta, aki még a kákán is csomót keres. A feleségem egy hárpia, amikor alszik, ha felébred, akkor pedig sárkány: jaj annak, aki megpróbál csak visszaszólni is neki! Három gyermekem is felnő lassan: egytől egyig mind velejükig romlott, öntörvényű, elkényeztetett, követelőző élősködők. Mindannyian sznobok vagyunk, ugyanakkor zsugoriak és irigyek.

Mint annyiszor, idén karácsony előtt is elhatároztuk, hogy a két ünnep között felkerekedünk és elmegyünk valahova, ahol juszt sem fogjuk magunkat jól érezni! A helyszín lehetőleg távolabb legyen 100 kilométernél, hogy kellően fel tudjuk magunkat spannolni már az odaút során. Az sem árt, ha valami eldugott helyen van, a kiszolgáltatottság érzése ugyanis csodálatosan alkalmas az izgalmak fokozására és szinten tartására. Tarsolyunkban már régóta megvolt a Medves Hotel. Korábbi tapasztalataink alapján, a mátrai vagy bükki panziók és vendégházak után, amiket – valljuk be – könnyebb fikázni, vagy a szlovák és lengyel szállások elképesztően alacsony színvonalú szolgáltatásaival összehasonlítva a Medves azonban nagyobb kihívásnak tűnt. Merjünk nagyot álmodni, úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk!

Cocu megjárta, hogy férjével közös számláját a CIB-nél nyitották, de az ő nevét rá sem írták, így vásárolni sem nagyon tud az interneten:

Maratoni történetemet próbálom emészthető hosszúságúra faragni (ennek sajnos néhány epizód áldozatul esik, és talán kevéssé lehet érzékelni, hogy mekkora energiák árán jutottunk el ebbe a zsákutcába). Férjemmel közös bankszámlát nyitottunk a bankban (változó nagyságú bevételek egyik és másik oldalon, közös kiadások: közös élet, közös ingatlan, közös hitel, közös gyerekek…). Kérdezte az ügyintéző, hogy ki lesz a fő- és ki a társtulajdonos. Mondtuk, hogy senki, egyforma státuszt szeretnénk. Olyan nincs. Mi a gyakorlati különbség? Semmi, csak formalitás. Jó, legyen a férjem.

Első furcsaság volt, hogy én írtam nekik levelet, nevemből képzett e-mail címről, a saját nevemet aláírva, a válaszban mégis a férjemet szólították meg (ők mindig postai levélben válaszolnak). A problémát nem ez jelentette, hanem az, hogy az internetbankban csak a férjem neve jelent meg. Ez egyrészről jelenti azt a kellemetlenséget, hogy akárhányszor utalok, a közleményben valamint e-mailben vagy megjegyzés rovatokban magyarázkodok, hogy azonosíthassanak. És ez nem is mindig sikerül. Többször volt olyan eset, amikor „nem érkezett meg” az utalás, és csak egy idő után, és telefonok, e-mailek árán sikerült fényt deríteni arra, hogy az eltérő név miatt nem tudták azonosítani.

Ki sem kell mozdulnia többet a lakásából, máris dől a pénz. Legalábbis az Allianz Biztosító felé, mert szerintük naiv ügyfél lakásának értéke egy év alatt 1,5 millió forinttal drágult. Tiszta szerencse, hogy nincs infláció, a Tescóban is megint csak 20%-okkal emeltek ezt-azt:

A tavalyi és az idei tájékoztatók összehasonlítása során Tudatos Pénzügyi Fogyasztó örömmel értesülhetett arról, hogy a biztosított lakásának értéke több mint másfél millió – igen 1,5 millió – forinttal nőtt. Tudatos Pénzügyi Fogyasztó tehát egy ingatlanguru, egy befektetési zseni, mert míg Magyarországon a lakóingatlanok árai 10-15%-ot veszítettek értékükből, addig Tudatos Pénzügyi Fogyasztó otthon ülve simán hozott 7% nyereséget a saját lakásán. Ismételt köszönet az Allianz Hungária Zrt.-nek, mert jó érzés ám Soros György és Warren Buffet szintjére emelkedni - 7% -os hasznot ilyen biztonságban, fotelben hátradőlve ők is ritkán érnek el - különösen, mert Tudatos Pénzügyi Fogyasztónak ez a kunszt akkor is megy, ha oda sem figyel. Mi lenne, ha foglalkozna is befektetésekkel?

Gábor bedőlt a klasszikus trükknek, és telefonos zaklatásra belement, hogy 1-2 nap alatt feltöltőkártyásról előfizetésesre váltsák a csomagját. A művelet valahogy félbeszakadt:

A vodafone-nal történt szerződésmódosítási ügyem tapasztalatait osztanám meg, hátha mások okulnak belőle. Történt ugyanis, hogy bár nem szokásom, de meghallgattam egy telefonáló ügynök ajánlatát, amely még tetszett is. Feltöltő kártyás csomagomat  előfizetésesre cseréltem, bár később a sok huzavona miatt megbántam.

Árpád kétszer is belefutott "véletlenül elírt" 86%-os leértéeklésbe a Booking.com keresőjén. A stockholmi Metro szálloda azonban nem szerette volna bebukni az üdülésük árát, ezért egyoldalúan törölték a foglallást. Kijevben ezzel szemben az ötcsillagos Hilton hotelben már nem izgatják magukat ilyen csip-csup dolgokon, simán mehetnek oda 2500 forintért. A kérdés igazából csak az, hogy milyen rendszerességgel jelentkezik ez a hiba:

Úgy gondoltam leírom "kis" kálváriámat, ami a Booking.com oldalon ért engem. Immáron lassan négy éve foglalok náluk, sosem volt gondom, mindig az elvárt szolgáltatást kaptam, azért amiért fizettem. Egészen eddig. Hiba csúszott a gépezetben náluk és találtam egy szállást Stockholmban tavaly december 31-én, három csillagos szállodában reggelivel 240 SEK-ért 3 éjszakára (bizonyíték - kép mellékelve).

Tekintsünk el attól, hogy most lengyelül van a visszaigazolás (félig lengyel vagyok), de ez az összegen akkor sem változtat. A foglalás idén november 4-7-re szólt volna. Nem nehéz kiszámolni, hogy ez forintosítva durván 8800 forint. Elnézve a svéd jólétet, meg az ottani fizetéseket, egy tisztes magyar állampolgár is kiköhögi ezt az összeget. Ha az ember foglalni szeretne és megnézi az oldalt, 30-40 ezer forint alatt nemigen ússza meg ezt a három éjszakát, feltéve persze ha normális szálláson szeretne aludni és nem 10 fős koedukált hálóteremben.

András tavaly nem fogta fel, hogy sikertelen vásárlása után mindössze 2 hete van, a Bónusz Brigádnál hagyott pénzét újra elkölteni. 2 hét után ugyanis az összes a Brigádra száll, amit meg is írtak neki akkor emailben:

Az alábbi esettel kapcsolatban úgy érezem és persze mindenki más is, akiket eddig megkérdeztem, hogy jogtalanul jártak el. Ezért szeretném az alábbi kis történetet megírni Önöknek. 2014.01.27-én kupon vásárlásakor (Bónusz brigádtól) szembesültem azzal, hogy a korábban történt jóváírást a bónusz brigádos egyenlegemen (2790 Ft) figyelmeztetés nélkül elvette a Bónusz brigád.