Rendhagyó módon következzen egy pozitív történet, amire nincs magyarázat. A Homár a maga részérõl egy ördögi tudatmódosítóra gyanakszik, ami az idõérzék teljes megsemmisülése után gyermeki áhitatba és szájtátott szemlélõdésbe taszajtotta Lászlót:

Jó magyar szokásunkat megszakítva (mármint hogy csak negatívumokat olvasunk, és erre élvezünk :P), íme egy sztori, melybõl jól jöttem ki. Hogy, hogy nem, egyik este (inkább éjszaka talán) lelopták a villanyóránk alól az automata biztosítékot. (társasház, 4 lakás az emelten, villanyórákhoz kb 4,5 mp alatt hozzá lehet férni). Ki a f*szom olyan bátor h feszültség alatt szétszereli a biztosítékot (ami egyébként kb 500 Ft), a plombát letépi (és elviszi magával), majd a kilógó két drótot összecsavarja?

Köztudomású, hogy extra Budapestam non est vita, si est vita, non est ita, ami magyarul annyit jelent, hogy Budapest a világ közepe, valamint a pestiek a világ legokosabb, legszebb és legszexibb emberei, az evolúció csúcsa. Ezt a tételt Kolesz cimbora erősen vitatta, lévén szegény nem született Világközepei, de amúgy rendes srác. Javaslatára feltettük a parafakalapot és elindultunk vidéket nézegeti, tényfeltárni. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, útközben jó sok kocsmát megnézegettünk, majd egyszercsak elérkeztünk Salgótarjánba, ahol sok panelt és proletárt láttunk, valamint további kocsmákat. Városnézés közben erősen megehültünk, oszt udvariasan érdeklődtünk a barátságos bennszülöttektől, hogy merre található egy olyan vendéglátóhely, ahol az emberek nem csupán sört esznek. Így jutottunk el a Fõ téri CZZ vendéglõbe, amely fizetett ügynökeink szerint az elõzõ tulajdonos, Czikora Zoltán nevének kezdõbetûit viseli, valamint a legjobb, amit a város nyújtani tud a kényes pesti suttyóknak.

Ünneplünk.

A Milli krémtúrósorozata már eddig is figyelemre méltó volt, hiszen képes újat mutatni egy olyan mûfajban, ahol a klasszikus vaníliáson és vaníliás-mazsoláson kívül bármi más értelmetlen eretnekségnek számított. A diós-mézes azonban, amibe az elõbb lógattuk bele a módosult lábakból elkorcsosult szájszervünket, nemhogy felnõ az édeskés apa- és anyafigurához, de minimum Európa-klasszis.

Az instant asszociáció kategóriájába esik az áprilisi portugál National Geographic újsághirdetése. Igazából nem nagyon lehetett mellényúlni egy ilyen erõs nemzeti szimbólummal, a kreatívok szerencséje, hogy nem hatlábú kutya vagy négykezû isten a védjegyük.

Kicsit háttérbe szorult a nemzeti pániktoplistán az árvíz és a választások miatt szegény madárinfluenza, de a Homár készen áll, hogy bármikor felmelegítse a témát! Az alábbi gyöngyszemet Jani küldte a szerb határról, ahol hivatalosnak tûnõ szervek gombolnak le egy kisebb összeget minden beutazó autósról. Hüledezzen az emberi találékonyság kifogyhatatlan tárházán!

Múlt vasárnap otthon jártam a szülõknél Csongrád megyében. Gondoltunk egyet, kiugrunk a Szabadkai piacra szétnézni, alig 50km-re van tõlünk. A határhoz érve a szerb oldalon nem kis meglepetés fogadott, azt hittem a magyar hülyeségeket nem lehet alulüberelni... Minden beutazó jármûnek legyen az motor, személygépkocsi, vagy teherautó át kell esnie egy madárinfluenza elleni fertõtlenítésen.

Ha már semmi nem hiányzik az életébõl, kezdjen el vásárolni a halálára! A holland Henk Rozema agyszüleményének köszönhetõen az unalmas márványlapok és szobrok helyett végre igazán eredetien (5-8 perces fotógalériával és hangüzenettel) mutathatja meg, ki a fasza gyerek még a föld alól is. A sírkõbe épített 17 centis LCD-kijelzõ pár évig biztos fényerõvel mutatja életének kedves pillanatait, energiát pedig a nap sugaraiból nyer (azért van benne elem is). Szerencsére a beépített infra-érzékelõ csak akkor kapcsolja be a vetítést, ha áll elõtte vki.

Igazi klasszikus hipermarketes becsipogós történetet kaptunk "pázsittól". A dolog pikantériáját tényleg csak az a kép adja, ahogy a biztonsági õrök falkája benyomul a toalettbe, nehogy pisilés közben elszökjön az N. vásárló.

Egyszerû Homár olvasóként vásárolgattunk szépen édesapámmal, mikor is rám jött a "szükség", így megbeszéltem, hogy megvár, én meg szépen kimegyek a kétbetûsre. El is indultam, azon a kijáraton mentem (vagyis mentem volna) ki, ami a bejárat mellett van, talán direkt annak fenntartva, aki épp nem vesz semmit. Erre becsipogott a lopásjelzõ. Védekezhettem én bármivel, egybõl erõszakosan egy helyiségbe akartak vonszolni. Persze ellenálltam, ordítoztam velük, így nagy kínnal-keservvel (20 õr a nyakamon, a NAGY FOGÁS reményében!) elkísértek pisilni... na hurrá.

Péntek óta az árvíztõl nem sújtott lakosság kedvenc sportja a Duna-menti területek fényképezése. Az évente max. egyszer látható jelenség a misztikus módon egyik kormány alatt sem megerõsített gátaknak köszönhetõen idén különösen nagyot ütött. Olvasónk, Viktor, a naplementés Lánchíd nyomába indult, és meglepetésére talált valami mást is:

Gondoltam csak megírom, hátha felkelti vkinek az érdeklõdését az alábbi kép, amelyen a tábla eléggé slágertémának tûnt tegnap. Szerintem elég magyar..

Most, hogy újra divatba jött a "legyen úgy mint régen volt", mit is ajánlhatnánk a nap ajánlatának, mint egy klasszikus, igazi úgymintrég-relikviát az elsõ világháború küszöbérõl. A Magyar Szent Korona Országainak 1914-es térképe egy élhetõbb múlt nosztalgiájával kecsegteti a történelem-orientált vásárlókat, potom 12 ezer forintos kikiáltási áron. Egy darabig biztos el lesz vele, míg megjelenik az elcsatolt területek gyûjtõkártyás puzzle-változata. Gyûjtse össze mind!

Ha már biztosítás, legyen kövér. A mai második sztorinkban Samu csapja össze fogsorát a Providencia kárfelmérõivel. Ne feledjék, a csokkerizálódás megállítható! (Vagy ha nem, legalább vki más okul a történetébõl vagy legalább elüti az idõt az irodában.)

 

Lakásunkra 1997-ben kötöttem biztosítást a Generali-Providencia Biztosítónál. Éves díja meghaladta a 60.000 Ft-ot. Volt már ott egy nyaraló-biztosításunk is, meg - hála tehetséges ügynökeiknek - négy féle életbiztosításunk. Minden rendben is volt, amíg csak fizetni kellett a díjakat. Tavaly július végén viszont arra jöttünk haza a nyaralásból, hogy az egyik szobában Gellért-hegy nõtt a parketta közepére. Ilyet még sosem láttam, felhívtam tehát egy építész ismerõsömet, aki rögtön vágta a diagnózist: csõtörés a falban, parkettát azonnal felszedni! Látszott, hogy ez bizony pénzbe fog kerülni, hívtam tehát a biztosítót és a parkettást. A Providencia call-centere fel is vette a bejelentést, majd nem történt semmi.