Ismét egy forró tegnapi téma, a lopott telefonok keresése cellainformációk alapján. Mai bennfentesünk Tat, akinek méréseken alapuló személyes tapasztalata van a GSM helymeghatározás "pontosságáról":

A pontosság alapvetõen a bázisállomások sûrûségétõl függ. Külvárosi körzetekben az eltérés átlagosan 60-90 méter, de szerencsétlen esetben akár a 300 métert is elérheti. A belvárosi körzeteknek elvileg jobbnak kellene lennie, de itt az épületek sûrûsége jelentõsen rontja a pontosságot, illetve a megbízhatóságot. Elõfordulhat, hogy egy méteres tényleges elmozdulás hatására a mért pozíció száz métert ugrik. A gyakorlatban ez a technológia alkalmatlan a pl. navigációra.

Múltkor írta egy olvasónk, hogy az Erstés hitelkártyájánál a teljes hitelösszegre számolnak kamatot, ha akár csak 50 forintot nem fizet vissza a kamatmentes idõszakban. BB szerint ez a CIB-nél is így van, szóval legközelebb az írjon, aki meg tudja mondani, melyik banknál nem ez a gyakorlat:

Hali, csak egy info: az én CIB-es hitelkártyámnál is így van, úgyhogy lassan a komplett bankrendszert küldhetnénk kalodába, kétszintestõl, kereskedelmistõl, százmilliós büntetésestõl - amit persze nem a megkárosított ügyfelek kapnak, hanem az államkincstár ugyebár. Kitartás, BB

Valahogy az ilyen sztorik mindig az OTP-hez kötõdnek, hiszen nekik van elég irodájuk ahhoz, hogy szerencsétlen felhasználót a végtelenségig és tovább küldözgethessék:

 

3 éve kötöttem egy hitelfelvétel kapcsán életbiztosítást az OTP Garancia Biztosítónál, mivel muszáj volt. Mostanában törlesztettem a hitel utolsó részletét, és utánaszámoltam, hogy nekem ez az életbiztosítás nem éri meg, így úgy döntöttem, eladom. Ez normál esetben annyit tesz, hogy felhívod a biztosítót, kiküldenek egy ügynököt, és te kitöltesz egy papírost, majd 10-15 napon belül utalják az összeget. De nem itt. Az alapproblémát az adta, hogy a biztosítást vidéken kötöttem, most pedig Budapesten élek, de õk szerették volna, ha a szerzõdéskötés helyén intézem ügyeimet. Mondtam, hogy nem. Interneten, telefonon természetesen semmit nem tudnak csinálni/segíteni.

 

Végre megoldódott egy közepesen kínzó rejtély. Csütörtökön kettõt is postoltunk, ezt meg ezt, a szezon legaranyosabb játékáról, a röhögõgörcsben fetrengõ Elmo-babáról. Közben egy helyreigazítást is közöltünk, merthogy elõször azt láttuk az amazonon, hogy 160 dezsõ az ára, a gyártó oldalán viszont 40 szerepelt. Hírbehozó barátunk közben megjött New York-ból és megoldotta a rejtélyt: az übercute figura akkora hiánycikk, hogy a szabadpiacon 80-160 dollárért adják, miközben a „hivatalos” ára tényleg 40.

Íme Hírbehozó elsõ levele az Árpád Útiakhoz:

A Homár mindig is a Sztaki remek tartalmáról és fejhasogató viccelõdéseirõl híres angol-magyar online szótárát használta. Egy ideje nem jártunk arra, így most – ciki, nem ciki – jól meglepõdtünk, hogy origós dizájn alatt fut már az oldal. Nekünk vannak origós barátaink is (muhaha), úgyhogy nem ilyen szempontból volt vicces a dolog. Az igazi mulatságot a több flekken át folyó mentegetõzés jelentette, amit a sztakisok a szótár fõoldalán elhelyeztek.

Most kaptuk az infót blazetõl, hogy immáron teljes jogú felhasználók vagyunk az online megaperselyben:

Örömmel tájékoztatlak, hogy a mai naptól (október 5) a magyar PayPal felhasználók is fogadhatnak végre pénzt. A pénz automatikusan az "account balance"-ra kerül, majd onnan kérés esetén a bevitt magyar bankszámlára továbbítják a pénzt (forintban). A költsége 1-24999 forint között 250 forint, 25000 forinttól pedig INGYENES.

Miután rajongó sorok kíséretében beposztoltuk a Fisher Price zseniális új játékát, a jubileumi, görcsben fetrengõ gülüszemû babát, kicsit elmerültünk az Elmo-univerzumban. Azonnal kiderült, hogy szenvedélyes írásunkban nagyobbat hibáztunk, mint egy vagonnyi Gyurcsány Ferenc: a csodajáték nem is 160, csak 40 dollárba kerül!

A Homár akkor a legboldogabb, ha olvasói, a naiv ügyfelek és olvasói, a frencsájzok konstruktív párbeszédben találnak egymásra. Ez történik épp Subway-ügyben, ahol egy száraz bagett detektálása után a cég több üzletvezetõje is megnyilatkozott, most pedig ismét a naiv ügyfeleké a szó. Elsõként a múltkori fotókat beküldõ fogyasztó válasza jön, aztán hajtás után lesz még egy újabb száraz bagett, ezúttal az Oktogonról, egy Amerikát megjárt Subway-rajongó hazai tapasztalatai és végül egy olvasó, aki három helyen három különbözõ árat fizetett ugyanazért a salátáért:

Gál Péter levelére válaszolnék egész röviden. A bagettet tényleg szándékosan morzsolgattam, igyekeztem hozzáférni az 1240 forintos szendvics ehetõ részeihez. A mulatságos, ugyanakkor szomorú reakciója ellenére a Subwayt még mindig az egyetlen használható nemzetközi gyorsétteremláncnak tartom, de ezentúl inkább elmegyek a Deák térig.

A rohadék évfordulók megkeseríthetik az életét, ha idõközben ráunt a kispolgári ünnepelgetésre, és már igazából fogalma sincs, éppen mit felejtett el, de azért a világért sem haragítaná magára válásig fajulóan élete párját, fõleg, hogy igazából õ tartja el magát is. Mázlija van, hiszen a Remember Ring alig 760 dollárért (164khuf) emlékezteti a jeles évfordulóra. A 14 karátos fehér/sárgaarany gyûrû egy nappal a beprogramozott dátum elõtt óránként 10 másodpercre 50C fokra melegszik fel, hogy még legyen ideje odatenni magát.

Sokan reagálták a Posta lapterjesztési szokásaira, hogy náluk is hasonló a probléma. Ahelyett, hogy ezeket a leveleket adagolnánk hetekig, jöjjön inkább egy kis insider info. Warcher ugyanis pontosan tudja, mi történik azokkal a bejelentésekkel, amiket Önök tesznek a zöld számon:

Én dolgoztam a Posta újságkihordójaként pár éve, és elárulom, hogy nyugodtan hívhatod a zöldszámot, mert amit ott bejelentesz, megy egy kockás füzetbe a rendezõszobában. Ebben a füzetben benne van a járatszám és a kifogás, ha van valami, csak mellé kell írni mit gondolsz róla. Nekem egy tapasztalt kolléga ajánlotta, amit õk is csinálnak évek óta, azaz írjam be, hogy legközelebb jobban figyelek. Ennyi... Semmi retorzió...