Sixx ideges és mindjárt kiszakad a feje teteje az idegtől, mert a DigiTV-nél három napig tart valami, aki egy-két klikkel elintézhető lenne. Dühében hétfőn átmegy a T-csoporthoz, ahol majd szívhat tovább ugyanígy, nyilván.

DigiTV-előfizetőként, nem túl sikeres emberként próbáltam volna díjcsomagot váltani 2009-ben, telefonon, péntekeken délután, és persze azt hittem, hogy ez úgy meg, hogy engem beazonosítanak, én megmondom, mit akarok (HBO-t, melóhoz kellett volna vasárnap estére), ők meg bekapcsolják nekem, klikkol egyet a rendszerben, és kész, ráfrissít a kártyámra, a beltéri max. kikapcsolom a biztonság kedvéért, és van HBO-m.

Vannak, akik szeretik a csapvizet, esetleg az ásványvizekben nem bízván szívesebben fogyasztják a hagyományos, vezetékből folyó vizet. Azonban nem mindenhol tehetik meg, hogy egy ebéd elfogyasztása után kedvenc italukkal öblítsék le a napi menüt. Lenti levél íróját a jelenleg elég szerencsétlenül elbarikádozott Cafe Intenzóban érte inzultus, mert nem háromszázért akart vizet inni.

A Kálvin téren metro4-építkezés által elbarikádozott Café Intenzóban (1091  Budapest, Kálvin tér 9) esett meg velem és kollégámmal az alábbi eset 2009 január 6-án, Vízkereszt napján. Az ebédhez (napi menü, melynek minőségében megjegyzem, semmi kivetnivalót nem találtunk) kértünk a pincérnőtől egy-egy pohár csapvizet. Közölte velünk, ezt nem teheti meg, mert a főnöke nem engedi. További kérdést nem tűrve azt mondta, ne nála reklamáljunk, ő csak beosztott. Az ebéd vége felé még egy próbát tettünk víz-ügyben a férfi pincérnél, aki többek között ezt bírta mondani: „Ez nem non-profit intézmény, nem tudok csapvizet hozni." Kérdem én, van non-profit étterem ezen a világon?

A Homár is rendszeresen kapja a Reader's Digest vonzó dizájnú borítékba csomagolt papírspamjait, de egy rövid postaláda-kuka útvonallal általában meg is oldja a problémát. U.T viszont nem ilyen béketűrő, már régebben megírta a kiadónak, hogy nem kéri a kiadványokat, sőt a KEK-KH-nál is letiltotta az adatszolgáltatást. Most az újabb küldemény után így joggal lett ideges. A kérdés, hogy a költözése elég volt ahhoz, hogy ismét nyilvánossá tegyék az adatait?

T. Reader's Digest,

Néhány napja kaptam Önöktől egy "küldeményt", amelyben egyebek mellett örömmel közölték, hogy "esélyem arra, hogy részt vehessek nyereményjátékukban, 100%-osan jóváhagyott" (sic!), amit tegnap érkezett levelükben is igyekeztek megerősíteni. Sajnálattal kell közölnöm azonban, hogy az Önök esélye arra, hogy tőlem egy fillért is lássanak, 0%. Ezentúl utálom a reklámleveleket és elég kényes vagyok a személyes adataimmal kapcsolatos visszaélésekre. Kérem ezért, hogy kezdésként azonnal töröljék adataimat adatbázisukból (illetve töröltessék minden, Önökkel kapcsolatban álló harmadik fél adatbázisából is) és gondoskodjanak róla, hogy oda többet ne is kerülhessek vissza.

Titokzatos idegen telepedett rá az M3-mas autópálya egyik nyilvános vécéjére, hogy azt bezárva a büfében tömje degeszre a zsebét például Gábor 50 forintjával. Az ÁAK Zrt. munkatársai állítólag többször próbavizeltek a helyen, de nem sikerült az álca, valahogy mindig felismerték őket és tőlük nem kértek pénzt:

Továbbitom az első levelem, amit irtam az Autópályakezelőnek és a választ is. Fél órát röhögtem rajta, aztán gondoltam megirom neked.

Tisztelt Autópályakezelő!

M3-as Budapest felé 66.kmnél tábla jelzi, hogy büfé és wc-s leálló közeledik, viszont:
1. mosdó le van zárva
2. a büfében 50 HUF a mosdóhasználat

Ami nagyon gyanus, hogy a két épületet mintha (véletlenül persze) ugyanaz üzemeltetné (még a festés és a design is ugyanolyan).

Dániel története mindenkinek ismerős lehet, aki járt már autószerelőnél. Az eredetileg 15 ezerre kialkudott olajcsere költsége végül majdnem a duplájára nőtt, az autó fizetés után nem indult és még taxizhatott is a benzinkúthoz felesleges üzemanyagért.

Kedves Homár!

Alább egy Ford Cromax (Bp. Asztalos Sándor u.) sztori, kicsit húzva, az egészet itt találod. MkIII-as Mondeo időszakos szervize: Múlt csütörtök délután 2-re kaptam időpontot a munkafelvételtől telefonon, ahol azt is mondták, hogy az olajcsere kb. 15 000-ből kijön, mivel ha náluk veszem az olajat, meg a szűrőt, akkor nem számolnak fel munkadíjat. Mikor beértem a hölgy kérdezte, hogy gyári, vagy Armafit márkájú utángyártott gázolajszűrőt kérek. Kérdeztem, hogy mi a különbség, kiderült, hogy a gyári 9758, az Armafit 3490 Ft. Utángyártottat kértem.

Nem egészen értjük Zoli levelét. A karácsonyi poénos üzeneteinek egy része nem érkezett meg a címzettekhez (akik talán ennek még örültek is), a Pannon ügyfélszolgálatán pedig elmondták, amit eddig is tudtunk: a szolgáltató csak a saját ügyfelei közötti sms-ek megérkezését tudja garantálni, más szolgáltató hibájáért nem felel. A tanács viszont kedves: sms helyett küldjünk e-mailt, az a biztosabb.

Karácsony- és újév alkalmából szoktam irogatni sms-est akár poénosat, akár nem, mint ahogy mások is - gondolom én. Mint később kiderült a kiküldött sms-esek bizonyos része nem érkezett meg a címzettek telefonjára. Naív ügyfélként bemegyek egyik bemutató termükbe (nem viszonteladóhoz, hátha itt gyorsabb és jobb lesz minden). A gyorsasággal semmi gond nem volt, viszont meglepődtem. Picit.

A karácsonyi felárazás már olyannyira közismert tény, hogy a Tesco már arra sem veszi a fáradtságot, hogy kigyomlálja reklámújságjából a bizonyítékokat. TT néhány oldalon belül megtalálta a 203 forintról leárazott ívólevet egy hónappal ezelőtti állapotában, éppen ugyanannyiért:

A minap nézegettem az aktuális Tesco újságot, ahol mostanában a hátoldalon állandóan az Intersparral vetik össze a NEM AKCIÓS áraikat. "Természetesen" mindig a Tesco az olcsóbb, de a jelenlegi összeállításban felfigyeltem az egyik termékre: Sió Vilmoskörte 1 l, 25% 179 Ft. Ez azért volt érdekes, mivel pár oldallal előbbre ezt a terméket AKCIÓZZÁK 203 Ft helyett 179-ért. Most akkor ki hazudik?

A Homárnak mindig fogas kérdés, mi legyen a "döglött vombatot találtam a kacsamájkrémben"-jellegű olvasói beszámolókkal. Hogy is állíthatnánk, hogy vombat volt a májasban, ha nem mi magunk vágtuk fel a gyanúsan dudorodó húsipari terméket? Nem is szoktunk ilyet állítani, de a hitelesnek tűnő sztorikon persze szívesen csámcsogunk, már amennyire a szájszervünk ezt lehetővé teszi. Itt viszont konkrétan olyan esetről volt szó, amikor a Pizza Hut - ha némi huzakodás árán is - látatlanba visszafizette egy pizza árát, amiben állítólag csótányt talált Szajuri Szan, a Naiv Rovarszakos Ügyfél. Ez arra utal, hogy a cég legalábbis elképzelhetőnek tartotta, hogy a Tiroli pizzában tájidegen svábbogarak mászkáljanak. Vagyis feküdjenek döglötten. Ez azért tényleg valószínűbbnek is tűnik, minthogy Szajuri Szan cselesen megölt egy csótányt és aljas cselszövésből elhelyezte egy PH-termékben. Rovargasztronómiai beszámoló alant, legnagyobb erőssége az "internetes weboldal" kifejezés.
 

A főnökasszony félt, hogy könyörögni fognak a bejutásra váró kuncsaftok, ezért, hogy kímélje a pénztárosokat az elképzelt rimánkodástól, inkább a fagyban váratott kisgyerekes anyákat. Akik amúgy fizetni akartak, hogy igénybe vegyék a fürdő szolgáltatásait. Jól hangzik, ugye? Viki jégdrámája alant.

Gyakori olvasója vagyok a blognak, eddig még hihetetlen módon nem volt olyan tapasztalatom, mely érdemes lett volna arra, hogy megírjam. Viszont október óta nagyon bosszant a UPC, nem képesek olyan ügyfélszolgálatos munkatársakat a telefonok mögé ültetni, akik képesek lennének korrekt információkat adni és az ügyfél kéréseit teljesíteni.