Naiv Playersroom-vásárló is kiderítette, hogy a vállalkozások bárhova küldhetik szakvizsgálatra hibás termékeiket. Valahogy mindig olyan helyre küldik, amik szinte minden esetben nekik adnak igazat. Ez ellen semmit nem lehet tenni, mert az üzlet akárhány szakvéleményt hozhat ugyanonnan, neki mindig eggyel több lesz:

Márciusban vásároltam a Playersroomban egy cipőt, melyet az akkori még télies időjárás miatt nem nagyon hordtam. Május közepén vettem elő először. Összesen hordtam kb. 3-4 hetet és gyakorlatilag majdnem egyszerre mind a két cipő - ugyan ott - szétjött a varrásnál és levált a talpa. Visszavittem kedvenc üzletünkbe, ahol közölték, hogy 15 nap a bevizsgálási idő, legyek türelemmel. Ezt az időt gyakorlatilag ki is használták, majd jött az sms, hogy panaszomat elutasították. Olvasván a rengeteg korábbi történetet velük kapcsolatban, már előre számítottam rá, hogy ez lesz, de egy picit reménykedtem a számomra pozitív végkifejletben. Bementem az üzletbe, ahol a szakvéleményt átnyújtották és természetesen az állt benne, hogy a lábbelit nem rendeltetésszerűen használtam. Megkérdeztem, hogy hova fordulhatok felülvizsgálatért, hol tudom őket bepanaszolni. Válaszul megkaptam a fogyasztóvédelem és a békéltetőtestület elérhetőségeit.

Naiv ügyfélnek használhatatlanná rongyosodott a bankkártyája, ezért bevitte cserélni a Raiffeisenhez. Ez egy olyan bénázáscunamit indított el, aminek még nem látszik a vége. Egy hét alatt odáig jutott, hogy az azóta  érkezett téves terheléseket (pl. megbüntették, mert nincs bankkártyája, kifizettették a pótkártyát) már jóváíratta, de kártya még mindig sehol:

A napokban támadt problémám a Raiffeisen Bankkal, de olyan, hogy ha nem velem történik, el sem hiszem hogy ennyire szerencsétlen lehet ma, Magyarországon egy kereskedelmi bank ügyintézése és problémakezelése. A fent említett banknál van egy bankszámlám, az ún. "Aktivitás" számlacsomagban (ez még később fontos lesz), amit azért választottam, mert megvan a szükséges havi beérkező összeg, és így nem kell kicsengetnem vásárlások után a tranzakciós sarcot, és nincs számlavezetési díj sem. A számlámhoz egy dombornyomott Mastercard kártya is tartozik, ezzel jó fogyasztó módjára vásárolgattam már évek óta. Történt azonban, hogy szépen lassan elkezdett szétesni a kártya, egészen konkrétan odáig fajult a dolog hogy rendesen darabok estek le a bankkártya rétegeiből, így viszonylag nehéz lett volna fizetni vele, mert hogy lassan elfogyott a kártya amit a terminálba kellett volna használni. Gondoltam semmi gond, elvégre egy 5000 forintos éves kártyadíj esetén (amit egyébként július hónap elején vontak le) ha nem bírok fizetni a kártyával (mert az olyan állapotba került a mindennapi használat során), biztosan kicserélik nekem. Július 30-án, kedden befáradtam a helyi Raiffeisen fiókba, előadtam a problémámat, amire az ügyintéző hölgy azt mondta, hogy igen, látja a kártyán hogy itt valami anyaghiba lesz, mert ennyire nem szabadna elhasználódnia. Sebaj, ilyenkor pótkártyát kérhetek, és mivel nem a saját hibámból történt a meghibásodás, természetesen nem kell érte plusz díjat fizetnem, az új kártyám péntek-hétfő környékén átvehető lesz a bankfiókban. A régit elkérte, majd egy ollóval kettévágta.

Karesz felismerése szerint gyakorlatilag minden küldemény ajánlott levéllé változott, ami vagy ténylegesen vagy az alkalmazottak szerint nem férne bele egy postaládába:

A Magyar Posta július 1. szállítási feltételeinek módosításával sok levél esetében lényegében 300%-os áremelést hajtottak végre. Ugyanis az olyan borítékot, amely nem dobható bele (a levelet átvevő hölgy szerint) a címzett postaládájába, csak ajánlott levélként lehet feladni. Ez azért problémás, mert a korábban 120 forintért megvásárolt sima és 150-ért az elsőbbségi postakész belföldi borítékukon egyértelműen az áll,  hogy "súlykorlátozás nélkül, a sérülésmentes lezárást és továbbítást biztosító tartalommal adható fel". Azaz, hogyha én le tudom úgy zárni a borítékot,  hogy az nem szakad ki, akkor feladhatom a postán.

Ezentúl ha bármilyen problémájuk van a budapesti parkolással, egy perc néma csenddel emlékezzenek a szegedi autósokra, akiknek mindig sokkal rosszabb. PM szerint a 60-es évekbeli lyukkártyás rendszer teljesen értelmetlen, cserébe viszont a helyi parkolóőrök mindenkit csalással gyanusítanak:

A szegedi parkolás szerintem önmagában megérne egy Homár-bejegyzést. A nem szegediek számára röviden ismertetném, hogy érthető legye a történet. A rendszer úgy működik, hogy az ember újságosnál, trafiknál stb. megvesz egy parkolószelvényt („negyedes”, „feles”, „egész”), amely a három különböző parkolózónában más-más időtartamra enged parkolni. A szelvényen kis perforált korongokat kell kitépkedni, amelyek a parkolás kezdetének megfelelő hónap-nap-óra-perc-et jelzik. Az ellenőr pedig a zónának és szelvény fajtájának megfelelően kikalkulálja, hogy meddig érvényes a szelvény.

Úgysem fogják kitalálni: a mozdonyvezetők vonatot cserélnek, hogy mindenki országon belül dolgozhasson:

Kisfiunk a nagymamával Párkányból (Sturovo) akart hazajönni vonattal Vácra. 2013. augusztus 4-ikén 17:49-re érkezik a vonat Berlin felől Vácra. Kimentünk várni őket. 17:45, tűző nap, 35 fok, pár perc múlva itt lesznek. Ekkor bemondják, hogy a Berlin felől érkező vonat előreláthatólag 60 percet késik.Türelmünket és szíves megértésünket kérik. Jó, majd egy óra múlva visszajövünk.

Megkérdeztük a forgalomirányítót, mennyi az előreláthatólag 60 perc. Hát, az biztos több lesz, mert a megvárja azt a gyorsot (ami Berlin felé megy), ami most indult Vácról, és az legalább 35 percet megy Párkányig, így az akkor indul csak. Aztán elmagyarázta, hogy az érkező vonat már Párkányban van (!), de az a mozdonyvezető hozza vissza, aki a Berlin felé menő vonatot viszi. Magyarul a mozdonyvezetők vonatot cserélnek Párkányban.

A kép illusztráció, hogy jobban fájjon a sztori:

Így a nagy hőség kellős közepén gondoltam, megosztok veletek egy nagyon is a blogra illő, a magyar tenger parti (magyar tengerparti?) vendéglátás lényegét megvilágító rövid történetet. Egy évvel ezelőtt néhány barátommal elhatároztuk, hogy az egyik nyári munkahetet Alsóörsön pihenjük ki. Péntek este érkeztünk, strand már bezárt, de az azt kiszolgáló vendéglátó egységek egy része még nyitva volt. Mivel mindannyian vágytunk az inkább hírhedt, mint híres, balatoni gyorséttermi koszt semmivel össze nem téveszthető zamatára, beugrottunk a legátlagosabbnak kinéző helyre, és egy sör mellett vártuk, hogy elkészüljön a kirendelt "finomságok". Néhány perc múlva egy, a bódé felől érkező fiatal női hang jelezte az első adag elkészültét:

- Kész a csilis hamburger...de igyekezzen, mert mindjárt elcsöppen az orrom!

Mondanom sem kell, hogy villámsebesen tettem meg azt a néhány métert, és azóta is csak remélem, hogy a "mindjárt" már a szintidőmön kívül esett.

Bender fenyképezőgépe utolsó részletének befizetése felmondta a Cetelem szerződését, amikor is kiderült, hogy valahogy aktiválódott a hitelkártyája, amit a kézhezvétel pillanatában megsemmisített, 6000 forint lesz a kilépés:

2012 októberében 6 év után a kedvenc fényképezőm beadta a kulcsot. Némi keresgélés után találtam egy egész jó vázat, amit a Cetelem bank jóvoltából 8 havi kamatmentes részletre meg lehetett vásárolni. A kamatmentes annyit tesz, hogy 12000 Ft kezelési költséget ki kellett csengetnem az elején, tehát a kamat az ott volt, csak jól becsomagolva, de gondoltam még így is megéri, mert nem kell egyben kifizetni a százast. Járt mellé egy hitelkártya is, amit a boríték kibontása utáni nanoszekundumban már vágtam is apró kis darabokra, elejét véve ezzel a kísértésnek. A szerződés megköttetett, a gépet hazavittem, majd nyolc hónapig fizettem, mint a kisangyal. Csekket küldtek, amit a netbankom automatikusan fizetett is. Az utolsó részlet után írtam a banknak, hogy szeretném felbontani a szerződést. Erre válaszul jött egy utolsó utáni csekk majdnem 6000 Ft-ról. Olyan tételekkel, mint éves kártyahasználati díj, kamat, számlavezetési díj és hasonlók, de beszéljen helyettem a pénzintézetnek küldött panaszlevelem:

Naiv kismamának új autót hívott a sutyerák taxis, mert lépcsőn ülve várta, és nehogymár összekoszolja a kocsiját. A szokatlanul abszurd jelenet után kicsivel telefonált a City Taxitól a "panaszbizottság", hogy a kolléga helyesen járt el, tényleg ő dönt, milyen fuvart vállal be, és nincs köze naiv ügyfélnek a nevéhez.

A mai napom is úgy indult ahogy az utóbbi években lenni szokott. Árubeszerzés céljából elindultam dolgozni ahogy máskor is, róttam a köröket, és dolgom végeztével hívtam kedvenc taxitársaságomat a City Taxit. Mivel veszélyeztetett terhes vagyok az 5. hónapban, és nem emelhetek, a nem túl kényelmes körútra elkísért a férjem is, és együtt vártuk a taxit mi ketten, a megszokott helyen, ahol két éve heti rendszerességgel szoktam autót rendelni. A taxi általában 10 perc alatt szokott megérkezni, én meg már alig vártam hogy a szokott helyhez érve lehuppanjak az ott megtalálható lépcsősor tetejére, és elfogyasszak mintegy másfél liter vizet, élvezve az árnyékot. Hát ezt ma nem kellett volna. A City Taxi embere röviddel a megrendelést követően megérkezett, és iszonyatos tempóval közelítve felénk, mindenféle manőverekbe kezdett az amúgy elég kényelmesen megközelíthető, teljesen üres helyszínen. Miután bemutatta bámulatos vezetői képességét, kinyitotta az ajtót, és elkezdett velem kiabálni. A férjem rutinszerűen a szép számú csomagok összeszedésével volt elfoglalva, totálisan nem figyelve a beszélgetést, mivel általában ilyenkor a nevemet szokták kérni, és ő azt már tudja rég. álmaiban sem gondolta se ő se én, hogy ott és akkor mi nem fogunk ezzel az autóval közlekedni. A taxis viszont közölte hogy mivel az utca szélén kuporgok ő engem nem visz el, hát hogy gondolom hogy beülök az ő autójába ezek után, és hogy összekoszolom a járművet.

Csodálatos napra virradtunk, hiszen nemsokára a legkülönfélébb forradalmi táplálékokkal válthatjuk ki az összes egyre furcsább/olcsóbb tömegtermelt készételt. A tudósok egy valag pénzből (250000 euróból) laboredényekben tenyésztettek izomszöveteket, amikről hamburgert daráltak. Minthogy a fejlesztés még csak 5 éve zajlik, a vért és a zsírt még nem sikerült hozzánöveszteni. Állagra már szinte tökéletes, íze még nem sok van, és ezen nem segített, hogy még só sem volt teszteléskor. A jelenlegi kezdetleges szinten egy húspogácsa 3 hónap alatt kifejlődik, és tömegtermelés esetén biztos sokkal olcsóbbra fog kijönni, mint egy levágott állat, ami rengeteg helyet foglal, iszonyatosan sokat zabál, mérhetően sok CO2-őt bocsát ki, teletömik gyógyszerekkel, plusz az emberek kiborulnak, ha megnéznek egy kortárs dokumentumfilmet az élelmiszeriparról. Úgyhogy ne csüggedjenek, már csak azt a 10-20 évet kell kibírni, amíg ez elterjed.

Bár már az eredeti posztból kiderült, hogy a keddi félárú 8000 forintos bowlingozás után a 27 ezer forint hétvégén nem 300%-os drágulás, a Sugár Bowling az egészet jóváírja a következő körből naiv ügyfélnek:

Rendkívüli sajnálattal értesültem róla, hogy a Sugár Bowlingban nyújtott szolgáltatásainkkal elégedetlen volt. Szeretném biztosítani, hogy az Ön által említett pálfordulásról, rosszhiszeműségről szó nincs. Megvizsgáltuk az Ön által kifogásoltakat, és az alábbiakra jutottunk: a keddi napi játékuk alkalmával, a keddenként érvényes félárú akciónk keretein belül tudta szolgáltatásainkat igénybe venni. Amikor néhány nappal később ismét megtisztelt bennünket látogatásával, az árak már az aznapi elszámolás szerint lettek - helyesen - Önnek felszámítva. Ahogy a csatolt nyugta is mutatja, kollegáink az Ön által felmutatott Gastro Card-ra az érvényes 50%-os kedvezményt is - szabályosan - felütötték.