Ismételten köszönjük a UPC-nek, hogy egy újabb naiv ügyfelet sikerült megnyugtatnia portszkennelés ügyében. A szolgáltató válasza alatt az idõközben befutott olvasói leveleket is közzétesszük: az elsõben egy "bezombult" gép tulajának régebbi esetét olvashatják, a másodikból atyai jótanácsokat kaphatnak:

Nem lanyhuló érdeklõdéssel olvastuk a UPC-eposz újabb fejezetét a Homáron. Naív ügyfelünk ezúttal a megfelelõ hivatalos értesítéseket és tájékoztatásokat hiányolja, miközben õ maga nem hajlandó sem a hivatalos szerzõdési feltételeket elolvasni a hivatalos honlapon, sem pedig a hivatalos értesítésekre fenntartott hivatalos elõfizetõi email címét használni, de legalább szükség esetén megtekinteni az oda küldött hivatalos értesítéseket. Kár, mert ekkor kiderülhetett volna számára, hogy milyen esetekben valósulhat meg szerzõdésszegés, ennek milyen következményei lehetnek és mi ilyenkor a követendõ eljárás, továbbá, hogy ennek folyományaként mikortól került sor a sebességkorlátozásra és az meddig tart. Megjegyezzük, hogy minderrõl Naív ügyfél a nyilvántartás szerint 3 emailben is tájékoztatást kapott, nem beszélve a többszöri részletes telefonos felvilágosításról.

Judge lõtte a következõ autós jófejséget:

A minap az AVIS nevû cégnél szerettem volna nyárra autót foglalni Olaszországba, és meglepõdve tapasztaltam, hogy többfajta árlistájuk is van. Egy nekünk csóró magyaroknak, 185 EUR-ért, egy pedig a gazdag nyugatiaknak 170 EUR-ért. Mindkét ár ugyanarra az idõszakra, ugyanarra a típusra vonatkozik. A különbség annyi, hogy egyszer azt mondtam a rendszernek, hogy osztrák vagyok, egyszer pedig hogy magyar. Mindenesetre érdekes árképzés, de beszéljenek a képek helyettem....

Egy õrült ausztrál, aki szabadidejét mágneses levitációval illetve villámgenerálással üti el, készített egy autónyi sugarú elektromos csapdát. A kísérletben szereplõ Tesla-tekercs egy 10 másodpercenként körbeforgó aluminiumcsövön át szórja a félmillió voltos villámokat. A legjobb az egészben, hogy egy buta videót is csinált róla:

Aszongya: "Ha gondja van a pénzügyekkel és a szerelemmel, boldogan segítünk Önnek. És mindezt teljesen ingyen!" Mindezt egy hatvanas éveket idézõ fekete-fehér szórólapon ígéri két mérsékelten bizalomgerjesztõ küllemû nõszemély, akiknél talán még Lendvai Ildikó is esélyesebb lenne a „válasszon magának anyóst" versenyen. A ruha! A szemüveg! A frizura! A fülbevaló! Az avíttas (retró?) betûtípus! A tétova mosoly! Az elmosódott fotó, melyen képtelen a szem fókuszálni és eleve bizonytalanságérzetet kelt! Elsõ benyomásra képtelenek voltunk elhinni, hogy ezzel a reklámanyaggal bármit el lehet adni a „rõzse anyóségetésre" típusú termék kivételével, de véleményünk késõbb árnyalódott, mert tudatküszöb alatti üzeneteket véltünk felfedezni (öööö, szublingvális és asszociatív befolyásolás), valamint a mellékelt szöveg meglepõen ötletesen manipulál, akár egy jobb politikai hirdetés.

A fenti képet a Homár-rezidencia kukájánál lõttük, ez is egy érdekes megoldás, bár talán kevésbé hatásos. Próbált már vki fürdõruhás fotót, kisebb ellopható tárgyat, esetleg kettétépett kenõpénzt csomagolni küldeménye mellé, hátha úgy nagyobb eséllyel ér célba? Természetesen azonnal találtunk a levelek között egy idevágó friss esetet. Anzzsunak mázlija volt és sikerült lenyomoztatnia eltûnt parfümjét:

Igazi fogyasztóvédõ vagyok, de szerencsés vagyok talán, hiszen eddig még nem kellett tollat ragadjak, vagyis egyszerûen nem jutott eszembe írni. Most, hogy régi postokat olvastam a magyar postáról, jut eszembe az ehheti esetem. Internetfüggõk között ismert oldalon, a TeszVesz-en vásároltam – mi mást – egy parfümöt. Elég jó vétel volt, a pasim imádja, az Avonnál már nincs készleten… stb. ja, és normális volt az eladó, mivel becsipogta a telefonja, hogy utaltam a pénzt, és õ még aznap elballagott a postára és feladta nekem az árút ajánlott küldeményként február 19-én. Ezzel ugye le is zártuk volna az ügyet, de a parfüm csak nem érkezett meg.

Napi adag épp a Quiksilver mûködõ és halott reklámjait ízlelgette, amikor megacrash a Homárra tolta az év vírusvideóját. Akár igazi, akár kamu az urbánus extrémsportolók illegális szörfözése, biguprespekt.

Jó sok levelet kaptunk hirtelen a címben feltett kérdésre. Mármint hogy kicsinyes lehúzás-e a 650/1300 forintért mért "fapados helyjegy". Van, aki szerint semmit sem adnak érte, mmásoknak tetszik a rendszer. A lényeg, ha jól értjük, az, hogy a buszon bevadult angolnaként fúrjuk magunkat elõre az elsõ ajtó közelébe, a többi furakodót tegyük hidegre egy tax free fütyülõs barackkal, aztán spuri a lépcsõig. Részletek alant.

A Homár megtalálta történetének elsõ naiv ügyfelét, akit a kor követelményeinek megfelelõen az interneten jelentettek fel "szerzõdésszegõ tevékenysége" miatt. A portszkennelés önmagában még nem kártékony tevékenység, de a UPC szerzõdésében akár tilthatja is. Gábor esetében nem is arról van szó, mit csinált vagy nem csinált õ vagy a gépe, hanemhogy a szolgáltatója ezt hogyan (nem) kommunikálta felé illetve ítélte 90%-os sebességkorlátozásra:

Minap kaptam kézhez én is a sávszélesség növelésérõl szóló UPC hírlevelet. Ez 3 Mbit-rõl 10 Mbit-re növekedést jelent, ami valljuk be igen csak jól hangzik. Persze hogy még csak folyamatban, de azért a doboz ki-bekapcsolással próbálkozhatunk, hát ha. Én megtettem és kíváncsian mértem. Komoly 1 Mbit az eredmény. Biztos szerelnek még, gyorsítják az elektronokat, majd holnap. De holnap se. Se holnapután. Gondoltam megér egy levelet, lehet hogy nálam van a baj, legalább a szerzõdés szerinti sebességet érjük már el. Másnap válasz, hogy egy általam ismeretlen e-mail címen már van két értesítés, hogy szankció van folyamatban, ott olvassam el.

Ijesztõ sztorit vázolt PP egy Renault-márkaszervizben szerzett élményeirõl, melyek lényege az volt, hogy a kocsijával igazából semmit nem csináltak, amit végül egy másik szerelõ vett észre. A figyelmes Homár-olvasók azonban több furcsaságot is találtak PP levelében. Alant olvasható két darab elemzõ írás arról, hol sántít a karburátor.

Ami alant következik, az egy jó hosszú, már-már nem is blogba való terjedelmû írás, de annyira érdekes, jól megírt és érzékletes, hogy nem haboztunk beposztolni csonkítások nélkül. Buta Tyúk kipróbálja, milyen a megújuló hazai egészségügy, vizitdíjastul és parasztkodásostul. Harcoljunk vele a meddõség és a hülyeség ellen, megéri! Akit megihlet, írja meg nekünk hasonló igényességgel és sorozatot csinálunk belõle. Következõ darabnak maga a Homár fogja posztba önteni egy thaiföldi kórházban szerzett tapasztalatait.