A mi agynak messze nem nevezhetõ idegcsomócskánkkal beláthatatlan okokból egyszerre jó néhány helyrõl kaptuk meg ugyanazt a reklámfilmet, ami dugásalapú és egy Philips webkamerát hirdet. (A klip ide kattintva megtekinthetõ) A beküldõk – hogy fogalmazzunk finoman? – azt vélelmezték, hogy a Geszti „Szóvicc” Péter cége, az Akció-Nxs ezt ellopva rakta össze a tévékben most futó T-Online-filmet. Tudják, amiben majdnem pont ugyanaz történik, mint ebben, nevezetesen hogy a csevegõpartner, hála a webkamerának, olyat vesz észre, amit nem kéne.

Kedves Homár!

Tegnap a fóti Cora áruházban jártam, és ott készítettem a mellékelt fotót. Ezt a fõzésre (is) alkalmas eszközt már máshol is láttam és minden alkalommal megállok pár percre derülni egyet rajtuk. Létezik többféle méretben is, az egészen kicsitõl az emberesen vastagig! Sokáig tûnõdtem, vajon ki lehet a célcsoport... döntsétek el ti!

Üdv: trev

Kedves trev!

Szerintünk azon fogyasztók alkotják a célcsoportot, akik nem bánják, sõt nagyra értékelik, ha fõzés (sütés) közben egy hormonzavarból kifolyólag óriási nagyra nõtt, malackaszerû kisfiú pöcsét kell fogdosniuk.

A Homár eleve szereti Sugár János képzõmûvészt, az meg direkt mulattatott minket, hogy az utóbbi hetekben – nem túlzás – tucatszámra kaptuk a leveleket, hogy mi a zúristen a Gellért térnél látható, „Elnézést” feliratú tábla. Eddig külön-külön válaszolgattunk, de mészpáncéllal borított pálcikalábbal nem méznyalás a gépírás, úgyhogy most a nagyközönséghez fordulunk:

A tábla az ARC és a Budapesti Õszi Fesztivál köztériszobor-pályázatának egyik darabja, pont úgy mint az elhíresült Blaha Lujza téri bokszzsák. Egész pontosan tavaly nyert, de az engedélyek körülményes beszerzése miatt az idei gyõztesekkel együtt helyezték ki. Aki hallja, adja át!

Kedvenc gyûlöletrovatunk nemzetközi kiadása másodjára jelentkezik. Ezúttal az a tanmese tanulsága, hogy Nyugat-Európában is tudnak magyarosan szemétládák lenni az állami cégek alkalmazottai. Egy szabad piac szolgáltatásain elpuhult amerikainak (amerikai magyarnak) elképesztõ élmény, ha egy repülõtársaság alkalmazottja direkt megszívatja, hogy lemaradjon a géprõl. Aztán persze kompenzációt sem adnak, örüljön, hogy ennyivel megúszta. Ön rutinos mozdulattal lehajtaná a fejét vagy kardot rántana az Air France ellen? Olvassa el Gábor sztoriját és döntsön! (A levél ékezetek nélkül érkezett, kérjük képzeljenek hozzá vesszõket meg pontocskákat, de így is megéri, mert a narráció gördülékeny.)

G.T. nem egyszerû ember. Szombat volt, de olyan szombat, amit az ünnepek miatt munkanappá nyilvánítottak. Tudta, hogy mikuláscsomagot fog kapni, mégis tévézett tovább, aztán kamerával a kézben ment le konstatálni, hogy tényleg megbüntették. Aztán jogszabályokat gyûjtött, hogy bebizonyítsa, valójában nem kéne fizetnie, ha egyszer az utcára kitett tábla szerint hétfõtõl péntekig és nem pedig munkanapokon kell fizetni. Ha Ön megvonaglik a „parkolójegy” szó hallatán, olvassa el a sztorit és böngéssze végig a G.T. által gyûjtött jogszabályi idézeteket! Ön szerint az önkormányzat a hibás vagy G.T. egyszerû kekeckedõ?

Úgy látszik ma meg aranyos nap van. Az Alessit (alapvetõ olasz dizájncég) mindig is amiatt bírtuk, hogy a sok krómozott, áramvonalas edény mellett vicces, színes cuccokat is futtatnak. Így van ez idén is. A kollekció legmegnyerõbb darabja vita nélkül (nincs hangadó szervünk!) a dupla macskatál, a hurcolászást segítõ jókora farokkal. És ami a legszebb, hogy a tervezõjét tényleg úgy hívják, hogy Miriam Mirri.

a mai, ugyanis levelet kaptunk Jessica Hutchinsontól, aki kitalálta és megcsinálta kötött kedvenceinket, a gyapjúrobotokat. Korábban ugyanis érdeklõdtünk nála, hogy mennyiért küldene robotot Magyarországra, mire azt válaszolta, hogy a puha gépemberek éppen kifogytak, de nemsokára megjelentet egy könyvet kötésmintákkal. Na, most azt írta meg, hogy kijött a könyv.De még milyen könyv! Kicsit szégyelljük a gyengeségünket, de ezt bizony aranyosnak találjuk, de még mennyire!

Zskondor lepett meg bennünket a vatera.hu-s arany linkkel, ami mögött 80 rugóért elvihető morbid festmény rejlik, 1936-ból, titokzatos szignóval, tekintélyes méretben. Kannibalisztikus vonzalmak ébredtek bennünk az ananász, eper, és citrom társaságában heverő, halott fajtársunk láttán. Na jó, az emberek is tesznek csatajelenetet az ebédlőbe, úgyhogy megnyugodtunk. Ha valaki annyira szereti a homárt, vegye meg és néha gondoljon ránk.

Nemhiába fejletlen az idegrendszerünk, jó nagyot bakiztunk. Hétfői kis postunkban széles mosollyal idéztük a következőt egy frissen megjelent rocklemez sajtóközleményéből: "Bónusz dalként felkerült még a lemezre egy különleges, lírai duett is, Kalapács Józsi és Rudán Joe elõadásában, mindezt a Moby Dick szimfónikus újraértelmezésében! Erre lehetne angolul mondani, hogy very special." A baki ott volt, hogy azt írtuk, Ossian-feldolgozásokat tartalmazó albumról van szó. Pedig nem is. Moby Dick-feldolgozásokról van szó, az Ossian ott keveredett a képbe, hogy ők is csináltak egy számot a cédére. Elnézést.

Igazi Homár-premier következik: tanácsot kéne adnunk egy fogós kérdésben, az aggyal gyakorlatilag nem rendelkező Homár pedig Önökhöz fordul. A sztori: J. kártyával fizetett, kétszer vették le az összeget, a felét a bolt másnap kápéban visszaadta neki, mire kiderült, hogy mégsem volt dupla átutalás. Mit tegyen J.? Tartsa meg, vagy ne? Olvassa el J. levelét, mérlegeljen, aztán írja meg a fórumba, mit lépjen hősünk!