Jaj, a Homár össze-vissza tekereg kínjában, mint egy tengeri laposféreg. Szinte fizikai fájdalmat éreztünk ennek a zseniális reklámnak a láttán, ami mintegy megkoronázza a mozgóképes Dumb és Dumber-stílust, mindent idézõjelbe tesz, ugyanakkor ezerszeresére fokoz, megtagad és felmagasztal.
Van reklámblog, ahol nevetnek rajta, van amelyik mélyen felháborodott ezen a cinizmuson: a Diageo konszern Johnny Walker whiskyjét a fent látható óriásplakátokkal reklámozza. Hogy ez miért háborítana fel bárkit is? Hát azért, mert a gigantikus molinókat Észak-Bejrútban feszítették ki.
Sikerült egy újabb gyöngyszemre akadnom az ezt.hu (hermina residence ingatlanközvetítõ) honlapján. Szerintem bekerülhetne a legrosszabb reklámszlogenek közé. Üdv, Pinky
Mi kókusztejjel, ázsiai citromfûvel, limelevéllel, hagymával és fokhagymával készült tengeri hallevest nyeltünk az elõbb (kísérletképpen tolnai pirospaprikával és paella-fûszerkeverékkel, viszont korianderzöld nélkül), a T-birodalom viszont sokkal fukarabb nálunk, így a szerencsétlenek csak áfát. Haha, megint õk szoptak, igaz beljebb is vannak pár forinttal. Tudják meg kekpetitõl, hogyan falmellékieskedik megint az ex-monopólium! (Ékezetek nélkül.)
Olvastam a kaviáros chipsrõl meg a kávés kóláról, de nem gondoltam volna, hogy hamarosan én is írni fogok. Zakopane-ban nyaralgatok a Tátra lengyelebbik oldalán és belefutottam akaratlanul is a helyi Tesco-ba, ami a magyar áruházokhoz viszonyítva nem nagyobb egy átlagos CBA-nál. De a lényeg az, hogy találkoztam egy igazi kuriózummal, a Karmi nevezetû kávés sörrel.
Nem Molnár Gyula újbudai polgármesteré volt a biztonsági ember, aki Molnár Gyula rendezvénye elõtt emelt hangon anyázott olvasónkkal – írja a Homárnak a helyi kábeltévé felelõs szervezõje. Korábbi postunkban arról számolt be az olvasó, hogy a Crystal együttes teljes hangerõn folyó délelõtti hangpróbája miatt tiltakozott, mire egy szekuritis elküldte a retekbe. Hogy miért? Alant olvasható az önkormányzati kábeltévés szerkesztõ verziója, aki saját maga küldte a tiltakozóra a biztonsági embert.
Ökölbe szorul az ollónk, de komolyan. Az történt, hogy Ádám elolvasta az új kedvenc online butikunkról, a BazaarAdratic-ról írott postot, aztán annyira megtetszettek neki a pólók, hogy rendelni próbált. Azt ugyan mi is leírtuk, hogy Magyarországra nem szállítanak, de Ádám kinyomozta, hogy a USPS gyorspostacég, amelyikkel az oldal szerzõdésben áll, az bizony igen. Ezzel az infóval újra megkereste a BazaarAdriatic-ot, ahol nagyon kedvesek voltak, de elhajtották, mert Magyarország a csalások földje. Csaba királyfi irgalmazzon minden online vásárlónak! Sztori alant.
Kellemes, dologtalan hétfõt, a mai nap a ruhacímkéké meg a közlekedési vállalatoké lesz. Elõbbi témában mindenekelõtt egy szexista klasszikust mutatnánk be Norbi gyûjteményébõl, íme:
Bizonyára Önök is ismerik ezt a fajta szuvenírt: ha megrázzuk a tartályt, a felkavarodó müanyagszemcsék hóesés illuzióját keltik a feltehetõleg betépett tulajdonosban. Mi a Vasedényben vásároltuk eme szadómazó installációt, az igen kedvezményes 200 forintos áron: Szûz Mária a meztelen kisjézussal a hóesésben ácsorog, meg kell a szívnek szakadni. Made in Italy, ha esetleg valaki a kínaiakat kezdené szidni. És mivel módfelett gyávák vagyunk, átadjuk a szót Philip Rothnak:
"Lesújtó a véleményem a zsidókról, mert korlátoltak, önelégültek, mert ezek az õsemberek - szüleim és rokonaim - abban a hihetetlenül abszurd meggyõzõdésben élnek, hogy felsõbbrendûek; ámde ha giccsrõl és bóvliról van szó, meg olyan hiedelmekrõl, melyek miatt még egy csimpánz is szégyellhetné magát, akkor a gojok egyszerûen verhetetlenek." (Philip Roth: A Portnoy-kór)