Szeretnék megosztani veletek egy igen idegesítő, de a harmadik évezredbe lépett kishazánkban dúló feszített piaci versenyre igen jellemző dolgot. Mióta vezetek -immár 15 éve, az autószerelőm tanácsára próbálok „kék” kutakon tankolni. Feszített életritmusunknak betudható nem mindig tudunk ragaszkodni az elveinkhez, ezért néha becsúszik egy-egy „zöld” illetve „piros” töltőállomás is. A történet röviden annyi, hogy a nagy múltú MOL állomásainkon 20-ból 10-szer sikerült belefutni „az állomás műszaki okok miatt rövid ideig zárva” táblába, mint gondolom már sokan másoknak is. A második után megfogadtam -türelmes ember lévén, hogy a tizediknél be fogok írni a panaszkönyvbe. A tavalyi év folyamán sikerült belefutni a jubileumi „nem vagyunk picit nyitvába” és meg is írtam a levelem szépen ahogy kell.
Gábor egy vicces kutassal találkozott egy Shell kimérésen, ahol a csávó úgy próbálta rábeszélni a drágább üzemanyagra, hogy az autó halálát vizionálta az olcsóbb, "biodízeles" matéria használtata esetén: 
Minden eddigi autópályamatricás történetünk közül a legbizarrabbat tapasztalta meg tegnap drk. Székesfehérvárról Budapest felé akadt el az M7-esen, ahol a beszámolója szerint egy benzinkúthoz terelték az ellenőrizni óhajtott forgalmat:
Megnyugtató, hogy egyes benzinkutakon már akkora káosz uralkodik, hogy autópályamatricája bizonylatát kereső naiv ügyfelet hátraküldik guberálni a konténerhez. The Screemnek alább vázolt esetében mákja volt, ugyanis nem happolták el előre a hamarabb érkezett guberálók a papírfecnit, így megmenekült a félregépelt rendszám miatt rá mért büntetés befizetésétől:
Megnyugtató (?) érzés, hogy nem csak a magyar benzinkutakon próbálják kilopni az ember szemét, hanem cseh testvéreinknél is, ahogy Péter a hétvégén tapasztalta: