A Homár tehetetlenül sodródik a freemail irányába minduntalan, akármit csinál. Szerdán az erõsen béta állapotú felhasználási feltételeken rötyöghettek, most pedig szuburito korhatáros kilépõképernyõjét osztjuk meg Önökkel:

Az elõbb szerettem volna megnézni freemail-es leveleimet, de nem sikerült elolvasnom õket, megint dög lassú a rendszer. Gyorsan ki is léptem (a kilépés még nem lassú), és ekkor jött a meglepetés. A kilépõ oldal új arculatát mellékelem. Felhívom figyelmeteket a videó alatt olvasható szövegre is. Hozzátartozik még az is, hogy belépett és kilépett egy kollégám is bíztatásomra, de neki már más videót ajánlott az Origo, csak én részesültem ebben a szerencsében.

Még szerencse, hogy 14 éven aluliak nem használhatják a levelezõt...

Még egy hétig sem bírta a Homár, hogy ne rakjon be újabb T-s posztot, delegalább nem az elfelejtett/kikötött/bekötött internetrõl szól, hanem a megújult Freemailrõl. LP ugyanis az oldal karbantartóival szemben vette a fáradtságot és végigolvasta a felhasználási feltételeket:

Sziasztok kedves tengeri állatok! :-) Mindig olvaslak Titeket, ezért jutott eszembe, hogy elküldjem, amit most találtam a megújult freemail "Felhasználási feltételek" oldalán. Na meg azért, mert a minap olvastam az Indexen, hogy a T-Com kevesebbet szeretne szerepelni a Homárban... :-) Hozzáteszem, a Felhasználási feltételeket általában senki nem olvassa el, igazából ritka véletlen, hogy én ezt tettem, csupán azt szerettem volna kideríteni, hogy a hatalmas betûkkel reklámozott 1 GB levelezési tárhely mindenkire vonatkozik, vagy csak azokra, akiknek korábban freemail Extra (vagy hasonló nevû) elõfizetése volt. Nos, mindenkire vonatkozik, köszönet érte a "Nagy Lila barátjának", de most tényleg! Remélem a lassulás is csak idõleges, mert egyelõre használhatatlan munkaidõben. Viszont olyan minimális jogérzékkel sem rendelkezett, aki a Felhasználási feltételeket írta, hogy nem bírtam ki, hogy el ne olvassam és be ne küldjem! :-)

Ott hagytuk abba a történetet néhány hete, hogy az olvasók beküldtek pár példát, amikor a UPC sajátosan kezelte az ügyfelek adatait. Hogy a portszkennelés kérdése illetve az ezért járó, belsõ emailen kommunikált büntetés se sikkadjon el, következzen az eredeti levéíró ügyfél, Gábor válasza a UPC-nek, akit azóta sem kerestek meg "hivatalosan" az ügyben:

Engedjétek meg, hogy reagáljak Szûcs László úr levelére. A múltkor leírtam Nektek a bosszúságom, gondoltam, hogy a szolgáltatóval hamar rendezõdik a viszonyunk, de eddíg még válaszra se méltattak. Azaz hála Nektek, az oldalatokon valamit olvashattam. Elõször is köszönöm a UPC-nek, hogy az ügyemmel ilyen kiemelten fogalakoznak, feltéve ha ugyanarról az ügyrõl beszélünk. Másodszor, van pár dolog egy ilyen folyamatban ami igencsak elgondolkodtató, ezeket megpróbálom összefoglalni, legyen mindenkinek az a véleménye, ami.

Az elmúlt hetekben több T-történet futott be, mint ahányszor meleget vacsorázott a Homár. Volt köztük ADSL-szolgáltatóváltós, ahol felégették a hûtlen elõfizetõ vonalát, volt amikor nem is kérte a váltást, mégis T-elõfizetõ lett a júzer, illetve olyan is, akinek a csoffadt ADSL-sebessége ellenére sem sikerült kisebb csomagba visszaváltania. Olvasóink kitettek magukért a végsõ hajrában, amikor felidézték a T-Com/Online-nal közös kalandjukat, mindenki jellegzetes típushibáról írt, mi pedig egy posztba ömlesztettük ezeket. Lesz egy történet a T-Online számlázási szokásairól, egy a tékomos próbaelõfizetés lemondásáról, egy hosszabb egy végeláthatatlan messzeségbe nyúló ADSL-bekötésrõl, bemelegítésnek pedig a céges telefon tékomos átírásí módszerét részletezi Attila:

Mint T-Com ügyfél úgy gondoltam, hogy régi vállalkozásom telefonját átíratom új vállalkozásom címére. De itt váratlan nehézségekbe ütköztem. Nem járhatok el a T-Comnál mint lemondó fél és új átvállaló fél egyszerre. Indoklásuk a Ptk.221. paragrafus /3/ bekezdése szerint a következõ: "A képviselõ nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél õ maga vagy olyan személy, akit ugyancsak õ képvisel."

Múltkor vetettünk egy pillantást az ADSL és a központtól való távolság viszonyára, illetve az is kiderült, ha a vonal nem bírja az elõfizetett sebességet, általában vissza lehet váltani kisebbre/olcsóbbra. Péternek azonban a T-Comnál ezt nem sikerült elérnie:

Bár lehet, hogy egyes internetszolgáltatók szerint, ha az ember nem éri el a kisebb csomag szerinti maximumot, akkor lehet váltani lefelé is, ez úgy tûnik, hogy a T-Comnál nem mûködik. Leírom a tisztesség kedvéért az egészet, bár ebbõl csak az derül ki, hogy én a saját hibámból sem tudok tanulni. Még 2004 õszén kötöttem a T-Online-nal egy, akkor 512-es ADSL szerzõdést. Ezt akkor decemberben emelték 1M-ra, amivel rendesen mûködött, majd utána nyáron megint dupláztak, de a vonal így már nem volt stabil, a központ visszavette 1M-ra, amivel már ezután nem volt hajlandó rendesen mûködni, a végén 800 kbps-sel volt stabil. Kiderült, hogy még ez is viszonylag jó érték, mert a központtól majdnem öt kilométerre lakom.

Balázs egy túlvilági jelenségre lett figyelmes az iwiwen, ugyanis bár a felhasználók bármikor törölhetik magukat a rendszerbõl, haláluk esetén az eljárás kicsit körülményesebb:

Kapaszkodj meg minden ollóddal: Úgy néz ki, egyesek számára kedvenc nemzetközi közösségi portálunk örök életet igyekszik biztosítani: Ha valaki az örök vadászmezökre (esetleg örök tengervizekre) költözik, akkor beindul a bürokrácia és bebizonyosodik, hogy ahogy az iwiw, a hülyeség is határtalan. Nem, nem az iwiw munkatársaira gondolok, ök tényleg kedvesen fogalmazták meg a rájuk bízott parancsolatot:

Iparági forrásink szerint a Publicisnél meglepõdve észlelték tegnapi posztunkból a T-Online legfrissebb noirpornós víruskampányát, minthogy elvileg minden reklámot õk készítenek. Nade van ennél jobb sztori is, mégpedig Péteré, aki a Datanet ADSL-elõfizetõjeként költözött és a T-Online elõfizetõje lett a T-Com közbenjárásával egy vonalcsere után. Mindezt úgy, hogy egyik cég sem tud semmirõl:

Félmosollyal a szánkon gépeljük e levelet, mint a hatalmas T–társaságok között õrlödõ újabb esélytelen ügyfél. Ráadásul a történet fonákja, hogy ebben az esetben azért hajtunk, hogy végre fizethessünk. Az egész úgy kezdõdött, hogy volt egy kiváló internet szolgáltatásunk a Datanetnél, amelyiket boldogan használtunk, és használnánk ma is… ha…. de idõközben a cégünk költözött egy háztömbbel odébb, és a telefont amin az adsl volt, vittük magunkkal. Már ez sem volt könnyû, de minden úgy tûnt rendben van, az új helyen továbbra is töretlen kedvvel üzemelt a világháló. Teltek múltak a gyanútlan hónapok, és jöttek a Datanet számlák, amiket fizettünk rendesen. Ekkor történt valami ami felbolygatta a mélységben rejtözõ titkot: az Adsl–ként is szolgáló ISDN telefonvonalat analóggá kértük át - spóroljunk ahogy tudunk – amit szintén meg is tett immár a T-Com. Innentõl kezdve azonban megszaporodtak az események, levelet kaptunk a Datanettõl, miszerint teljes tévedés történik, õk már egy ideje nem szolgáltatnak internetet nekünk, és hajlandóak visszafizetni a számlákat.

hah, budaorsrol befele, gazdagret magassagaban figyeltem fel egy kis ut melle szurt hirdetotablara - írta Uj Péter, mi meg meszes pálcalábunkkal bepötyögtük az url-t, aztán elõre-hátra hintáztunk a tracheáinkból elõtörõ nevetés miatt. Mert a www.trendmarketing.hu domain egyáltalán nem vicces, de amit takar, az így együtt már sokkal inkább.

Az eleve nem rossz, ha 2007-ben úgy lehet bejelentkezni egy kollégiumba, hogy a szájton regisztrálunk, majd kinyomtatjuk és bevisszük, de hogy mindez pont a Leghülyébb Nevû Magyar Felsõoktatási Intézményben, a Kerpely Antal Computers Szakkollégiumban történjen, az pazar. Részletek lentebb.

Úgy látszik nem csak a Homár gondolja, hogy az internetszolgáltató alapértelmezett emailcímére érkezõ levelek távol állnak a "hivatalos" minõsítéstõl, hanem számos olvasónk is. Ennél fontosabb, hogy Curtis szerint vírus és trójai nélkül is el lehet érni, hogy egy másik számítógép nevében keressen nyitott portokat, magyarul hiába rak fel a felhasználó új vírusirtót/oprendszert, jövõ héten ugyanúgy felnyomhatják "illegális tevékenységért". Az utolsó reakcióból pedig kiderül, hogy a UPC néha azért kiadja a felhasználó adatait, csak a rendõrség felé. Naiv ügyfelünket tanuként idézték be és kérdezgették a zsaruk, miután szolgáltatója tévesen õt azonosította be netes csalóként:

Frisshús UPC-s lévén elszörnyedve tapasztaltam a portscannelésrõl írtakat. Van egy un. idle scan technika, amellyel elérhetõ az hogy B gép nevében scanneljem A-t.(Magyarul ha megmondod nekem hogy kinek a gépét portscanneljem kinek a nevében, simán megoldható). B gépen nem kell hogy legyen féreg, trójai, vagy bármi más, elég ha nyitva van 1 portja, (akár a standard ICMP, PING) port is! Egy ilyen portot márpedig mostani (UPNP-s) idõszakban pedig bármely legális, nem trójai program is nyithat - mert az a dolga, így mûködik, és ez a normális. Tehát a garantáltan vírusmentes, szakszerûen beállított gép is használható zombiként portscanre.