A fránya technológiával mindég csak a nyûg van. A Volánbusznál a telefonos jegyrendelés sokak életét megkeserítette az állandó csörgéssel és a kierõszakolt humáninterakcióval. Ezt a kellemetlenséget emaillel váltotta ki a cég, ahogy diaz tapasztalta. Már csak azt nem tudni, mi a rákért kell ezeket kinyomtatva bevinni hozzájuk, hogy odaadják a jegyet? (update hajtás után további praktikus tanácsokkal)

Lehet, hogy az én hozzáállásom túl elõrehaladott abban a korban, ahol az ember százezres nagyságrendû repülõjegyet vehet interneten, amit aztán otthon kinyomtat és használ. De az is lehet, persze ez a kevésbé valószínû, hogy a Volánbusz jár elõbbre a mai döcögõn mûködõ világunkhoz képest. Jegyet akartam venni a Volánnál a Budapest-Bécs-Budapest viszonylatra, és örömmel tapasztaltam, hogy ezt megtehetem onlájn. A jegypénztárba nem akartam bemenni, mert csak a Bécs-Bp. jegyet fogom elhasználni, csak valami oknál fogva ez így olcsóbb, mintha csak egy irányba venném meg. Ezzel kapcsolatban valami nem volt világos, úgyhogy megnéztem a feltételeket, és mit találtam: miután interneten kertesztül kifizettem a jegyem, kapok egy e-mailt, amivel be kell fáradnom a Népligeti jegypénztárba, ahol átvehetem a jegyem! Na ilyet még nem láttam...

László egy érdekes problémára hívja fel a T. olvasók figyelmét, hogyaszongya a Sony Ericssontól kizárólag telefonon lehet megtudni, hol van a szerviz, ami különösen vicces, hiszen az ember általában elromlott telefon miatt keresné õket:

Elromlott a Sonyericsson márkájú telefonom. Ez önmagában nem baj, megesik mindem gyártóval. Javíttassuk meg! Elsõ lépés, vissza a Pannonhoz, ahol közlik, már nem garanciális (mivel a Pannon csak 1 évet vállal) de vigyem el a Sonyericssonba, ahol él a 2 éves garancia. Persze ezt már nekem kell megtennem. Nagyon egyszerû lesz, gondoltam megnézem a sonyericsson.hu –t, hol van szervizközpont. Nem találtam meg 5 perc alatt. Ez már eleve rossz idõ, összesen nem lenne szabad 15 másodpercnél többet igénybe vennie a keresésnek. (arra akkor még nem is mertem gondolni, hogy nincsen közzétéve a honlapon ez a lényegtelen adat.)

Néha a naiv ügyfelek sem azok, aminek látszanak. Múlt héten egy UPC-s ügyfél kesergett, amiért nem válthatott magasabb sávszélességre. Kiderült, hogy természetesen válthatott volna. Ami miatt mégsem tette, az az akciós, új elõfizetések és a meglévõ elõfizetõk csomagváltásos havidíja közötti ezer forint volt, nyomozta ki a cég:

Tágra nyílt érdeklõdéssel olvastuk a Homáron „Az ember, aki nem fizethetett többet a UPC-nek” címmel elhelyezett írásmûvet. Valóban közérdeklõdésre érdemes téma lenne és mi magunk is rendkívül kíváncsiak voltunk arra, hol hibádzik a rendszer, hogyan lehetséges az, hogy a szolgáltató ne akarna több bevételt attól az ügyféltõl, aki nagyobb kiadásra szánná el magát. Szóval, ez tényleg érdekfeszítõ téma volna. Ha igaz volna. Csakhogy. Nem kis utánjárással sikerült rátalálnunk a Homárban minden konkrétum nélkülözésével említett konkrét esetre. Megvizsgáltuk az összes, e tárgyban folytatott levelezést és visszahallgattunk minden telefonhívást. És így összeállt a kép. A történet egy ponton siklik ki, és nem kicsit. Végzetesen.

A Homárt általában lehúzós történetekkel találják meg a kedves ügyfelek, de néha becsúszik egy-egy sztori, amikor a fogyasztó arra panaszkodik, hogy nem fizethetett többet egy cégnek. A cég László esetében a UPC, akik nem hagyták, hogy az akciós Light csomag kipróbálása után rögvest nagyobb sávszélességre váltson, magasabb havidíjért:

Biztosan ti is láttátok a UPC legújabb akcióit, miszerint most nagyon kedvezményesen lehet valaki internet, illetve telefon elõfizetõ. Ezzel a lehetõséggel éltünk mi is. Chello Light és UPC telefon elõfizetést rendeltünk. A bekötés után egy-két nappal tapasztaltuk, hogy eggyel gyorsabb, nagyobb csomag jobb lenne. (Elõtte soha nem volt internet elõfizetésünk, tehát tapasztalatlanok vagyunk sebesség terén.) Akármennyire is hihetetlen, de a UPC nem engedi meg, hogy nagyobb csomagra váltsak, ezáltal többet fizessek havonta, illetve akár egy évvel tovább kötelezzem el magam hozzájuk.

Fene sem gondolta volna, hogy egy ilyen egyszerû mûvelet, mint az Amazontól rendelés ennyi olvasói levelet von maga után. Ezekból szemezgetünk párat, hiszen van hasznos infó bõven. Többen írták pl, köztük Bálint, h céges címen kevésbé tûnnek el a csomagok:

Az amazonos cikkhez csak annyit, hogy állítólag a céges címre érkezõ csomagokat kevésbé hajlamosak megdézsmálni. Én évek óta oda rendelek mindent az amazontól, lehet, hogy ez a titok. Valamilyen buta véletlen végett az ausztráiából rendelt merinó gyapjú kabátot otthonra akartam küldetni, el is lopták, ahogy azt kell...

A nap másik vicces felfedezése a Homár részérõl, hogy a jogi fenyegetéseket legmókásabban elhajtó fájlcserélõs szájt, a The Pirate Bay kitalálta, hogy az internetezõk fogjanak össze és vegyék meg Sealandet. Bárki csatlakozhat a vásárlókhoz, azonnali állampolgárságot kap a vízi erõdön, persze nem lakhatási célból, hanem fájlcserélésileg. A létesítmény értékét nemrég félmillió fontra (192 milliárdó forintra) becsülték, így a 17 ezer dollárnál tartó gyûjtés kezdeményezõi máris béterveken gondolkoznak, ha nem sikerül a nemes céllal drasztikusan lealkudni az árat. Semmiképp se hagyja ki, ha programozókkal zsúfolt technokommunával álmodik! (via Gizmodo)

A Homárnak az elmúlt 10 év alatt nem volt rossz tapasztalata az Amazonnal. Az amerikaiak egyszer még azt is megcsinálták, hogy az x munkanap után elveszettnek hitt dvdket kiküldték újra, és a második csomag hamarabb ért célba, mint az eredeti, amire rátelepedtek a vámosok (végül azis befutott). Lehetõség szerint érdemesebb az angol egységtõl rendelni, az már ugye EU vagy a némettõl. Rizikófaktor azonban itt is létezik, mint azt Mihály tapasztalta, hiszen a magyar kézbesítõknél csak az nem vész el, ami átalakul:

35 napja rendeltem könyvet Németországból (amazon.de), de csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy inkább utazzon ki érte, vagy lopja el Bécsben az elsõ könyvesboltból, ugyanis a vasfüggönyön semmi sem jut át. Karácsonyi ajándék lett volna, december 5-én fel is adták – automata emailes visszajelzés szerint – 20. körül már kicsit ideges voltam, amikor is mind a postával, mind az amazon.de ügyfélszolgálatával megpróbáltam kapcsolatba lépni.

Egy karácsonyi, de örökérvényû sztori arról, hogy nem szabad megbízni az IKEA szájtjában, hanem oda is kell telefonálni, különben hiába autózunk órákig egy nem létezõ tányérkészletért. A készletnyilvántartás ugyanis olyan, hogy a polc fölé kirakott példányokat is jelzi, így akkor is lukra futhatunk, ha igazából már csak egy darab van valamibõl kitéve. Sztori lentebb.

Van, akinek sikerült a netrõl berendelni majdnem mindent karácsonyra, van akinek nem. MaTTi az utóbbi halmazt erõsíti sajnoshogy, mert a német Ebayen talált ajándékát a mai napig nem találja a DPD csomagküldõ ügyfélszolgálata:

2006. december elején egy ajándékot vásároltam karácsonyra a lányomnak a német Ebay-en. Nem is volt semmi gond (nem ez volt az elsõ eset, hogy "worldwide" szereztem be dolgokat). Megállapodtam az eladóval, hogy a dolgot postán küldi el nekem, a szállítási díjat elõre kifizettem (20 euró). 2006.12.07-én Németországban feladásra került részemre a csomag. A csomagot a német DPD csomagküldõ szolgálaton keresztül kívánta eljuttatni részemre az eladó. Az országba beérve a kézbesítést a DPD Hungária Kft volt hivatott elvégezni. No, itt kezdõdtek a bonyodalmak. 2006.12.19-én egy kézbesítési értesítõt találtam postaládámra ragasztva, melyen a kézbesítõn keresztül a DPD Hungária Kft. azt állította, hogy "sajnos meggyezésünk ellenére sem értem el önt a 3. kézbesítési kísérletemkor." Ebben csak az a szomorú, hogy elõtte egy árva cetli sem olt sehol, hogy õk már kerestek volna engem.

Nem könnyû dönteni. A Fókuszban nem lehet ISBN-szám alapján keresni, könyvcímre is csak akkor, ha pontosan emlékszünk rá. Pedig az online keresõjük ezt is tudja. Az ÖMV-nél a kútnál kapott ügyfélszám nem az egész hálózatban, hanem annál az egy darab állomásnál érvényes. Attila keservei.