Zora élelmes volt, nem elégedett meg a blokkon lévő információval - és milyen jól tette. Kitartásának meglett a gyümölcse, nem kellett saját zsebből új nadrágot vennie. Története tanulságos lehet minden vásárlónak: nem is olyan hülyeség néhanapján felkeresni a fogyasztóvédelmiseket. Ha keserű is, de boldog ügyfél esete alant. 

Vásároltam ugyanis egy nem éppen olcsó, több mint 12.000ft-os nadrágot, közel 2 és fél hónapja. Úgy gondoltam, hogy ezzel jó időre letudtam a nadrágvásárlást, mondván 4 éve vásárolok Promod farmereket, ismerem a minőségüket és ár-érték arányban szerintem rendben voltak, egészen idáig.... Történt ugyanis egy kedves vasárnapi ebéd után a nagyszüleimnél, hogy amint vettem fel a csizmámat, hallottam egy reccsenést a nadrágom környékéről. Nem, nem ettem túl sokat vagy ilyesmi. Meg sem mertem nézni, gyorsan felhúztam a kabátomat (szerencsére hosszú kabát volt) és hazaindultam, mondván ha kicsit szakadt el még hátha házilag is helyrehozhatjuk a problémát. Hazaérve vettem csak észre, hogy a nadrág kb. 15cm-es részen szálirányban elszakadt. Nem volt előtte rajta sehol sem kopás, tehát nem értettem a helyzetet.

Szezonális visszatérő posztunk következik a téli bakancsról, ami nem bírja a telet:

Szegeden a Napfény parkba élmény kivillamosozni még hóesésben is, ezt is tettem gyanútlanul a tavalyi év december 16-án. Korábban telefonon megrendelt cipőm megérkezéséről az eladó Deichmann Cipőkereskedelmi Kft-től sms-értesítést kaptam, a lábbelit fennakadás nélkül át is vettem. Hogy milyen termékről is van szó? Egy kifejezetten dögös téli cipőről, amely Gallus márkájú – a gyártó szlogenje ’A Brand with tradition’. Hogy a tradíciók jók vagy sem, erről nem vagyok meggyőzve, de a vásárláskor szinte biztos voltam abban, hogy 15 rongyért egy megbízható téli cipőt kapok, amit nem egy télen át fogok használni. A történelem persze rámcáfolt, a cipőről féltenyérnyi felületeken szinte teljesen lekopott a festék, túlzó eufemizmussal élve ’patinás’. Eufemizmus nélkül úgy néz ki, mintha a kutya szájából téptem volna ki, járdaszigetet építettem volna benne majd szétrúgtam volna vele pár tucat tábortüzet. Tradíciók ide vagy oda, három hét használatot követően nem ezt vártam.

Előbb-utóbb minden magyar termékről kiderül, hogy az alapanyagok, a szakács, a varrónő, vagy a csomagolás mégiscsak inkább külföldi. Persze, ha ráírják a hátuljára, könnyen lebuknak, mint Asti fotóin látható:

Csatolnék két fényképet, mely egy echte magyar termékről készült, ha érdemes, osszák meg a nagyérdeművel. Ja igen, Kanadát 2011-re hozzánk csatolták. :)

"Honnan tudod, hogy a Kik egy német bolt?

Hát onnan, hogy a ruhákat horogkereszten árulják!"

Ezt mondja Balázs, meg azt is, hogy

"Egyébként nyilván nem feltételezem, hogy a boltnak bármilyen politikai nézete lenne. Csak azért küldtem, hogy szórakozzatok rajta, szerintem vicces a tervezési hibájuk."

Mi sem feltételezzük, és szerintünk is vicces. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy a lánc összes tagjában horogkeresztről árulják-e az olcsó konfekciót, úgyhogy járjanak nyitott szemmel és fotózzák le nekünk a helyzetet!

Adriennt nem irigyeljük, amiért - pont egy pénztárca vásárlása közben - a pénze elindult, de nem érkezett meg a divatbolt számlájára. Velünk ilyen még sohasem történt, bár a lebegést vízi lényekként nagyon szeretjük. Azt az egyet nem egészen értjük, hogy ha ez az összeg be is ragadt, miért nem próbálták meg még egyszer lehúzni a kártyát. Bár egy ilyen befagyás után talán mi sem erőltettünk volna még egy próbát. Aki járatos a banki átutalások technikai hátterében, elmagyaráézhatná, hogy mi történik ilyenkor. Bukszadráma alant!

Viktor küldte, sokat nem érdemes hozzátenni, annyira gyakran találkozni mostanában ezzel a fajta pannon árleszállítási stratégiával. Nem tudom eldönteni, hogy ennyiszer hibáznak, vagy tudják, hogy ha a vásárló áthúzott számot lát, automatikusan klikkolni fog, függetlenül attól, mi látszik a vonal alatt.

Csak egy gyors hepiend a pénteki csizmás történethez:

Időközben sikerült beszélni a megadott számon a főnök feleségével (valamiért ő vette fel), elsírtam neki a bajom, ő megígérte, hogy még aznap hívnak. Jó Homárolvasóként gyanakodtam picit, de aznap délután hat felé tényleg megcsörrent a telefonom, a boltból hívtak, hogy visszakapom a pénzem. Mondtam, hogy oké, másnap bemegyek érte. Megjelentem az adott napon dél körül, ekkor az eladó még puffogott egy sort, hogy ilyenkor nincs még ennyi pénz a kasszában, de amikor látványosan nem mentem sehova, érdekes módon megoldotta, és visszaadta a pénzt. Alig több mint fél év kálvária után heppi end a vége.
birge

Tímea hitt a drága, de jó Scholl legendájában, és közel 50 ropiért vett csizmát, ami azonban hamar eleresztette a sarkát. A helyzet erősen billegős, a harc tavaly tél óta folyik. Tímea a pénzét szeretné, de a bolt - egy cserescizma után, ami ugyanúgy tönkrement - legfeljebb levásárolható utalványt adna. Magassarkú kardozás alant.
Update 07.19.: A Scholl visszaadta a csizma árát.

A 3 hét alatt széteső huszonezres cipő problémája is megoldódni látszik, bár az ügyfél nem teljesen elégedett, hiszen túl sok idegeskedésbe, időpocsékolásba és utazásba került neki mindez.

Utánajártam a dolgoknak. Beszéltem a fogyasztóvédelemmel, békéltető testülettel + ugye megírtam ide a Homárra a posztot. Miután felvilágosítottak, hogy mit is lehet tenni, gondoltam bemegyek a boltba még utoljára és beszélek az üzletvezetővel, hogy tisztában van-e a történtekkel. Szerencsére benn találtam az üzletvezető hölgyet. Elpanaszoltam neki, hogy mik történtek és kiváncsian vártam a javaslatát.

 

Rovenna legfrisseb konfliktusán keresztül szeretné bemutatni az általa smasszer-típusúnak nevezett pénztárosokat, akikkel szerinte nagyrészt tele vannak a boltok. Most a C&A-ban gyűlt meg a baja az öntudatos eladóval, aki nem szeretett volna a gyerek után pakolni, miután az elkavart valahová egy labdát.

Elegem van a kioktató üzleti eladókból. Komolyan, élet és munkafájásukat kizárólag a vevőkön vezetik le, kiváncsi lennék mikor hazatér egy ilyen pénztáros, akkor vajon más ember lesz és fájdalmától megszabadulva békés módon civilizáltan éldegéli kis életét vagy ugyanolyan intenzitással kiosztogatja a közvetlen kis környezetét, de akkor viszont veszélyben vagyunk mert ezek őrültek.