Sárát megtalálta egy újabb feltöltőkártyás társaság, akik a T-mobile nevében jelentkeztek nála azzal az örömhírrel, hogy nyert 800 000 Ft-ot. A nyereményt persze csak akkor veheti át, ha 20 000 Ft értékben kártyát vesz és azt az általuk megadott számra feltölti. Sára érdeklődött a T-mobile-nál is, ahol nem tudnak ilyen akcióról. (Viszont itt figyelmeztetik az átverésre ügyfeleiket.)
 

Ismeretlen számról felhívott egy kedves hölgy, aki a T-mobile munkatársaként mutatkozott be. Ezek után megkérdezte, h elmúltam –e 18 éves, illetve hogy a 06-30-*******  a telefonszámom. Ezt kissé furcsáltam, hiszem ő hívott fel, mint előfizetőt, de gondoltam, biztosan csak ellenőrizni szeretne. Majd gratulált, mivel a T-mobile év végi karácsonyi sorsolásán, amit a cég a saját ügyfeleinek tartott, nyertem egy Raifeissen bankártyát, netto 800.000HUF fedezettel, igen, ez a nyeremény így már adómentesen az enyém, mindjárt egyeztetjük az adataimat és egy futár holnap délig kiszállítja a nyereményemet.

A töltőkártyás csalás egy újabb válfaja, ezúttal csajok nélkül. Andrást az ismeretlen számról hívó idegen arról próbálta meggyőzni, hogy egy ismerőse bajba került, úgyhogy gyorsan töltse föl a telefonjukat 3000 Ft-al, különben nem tudnak telefonálni. A nem létező ismerősök még erőszakra is hajlandóak, ha András nem tölt. Nem töltött.

A mai nap folyamán (2008-12-03) éppen a dugóban ücsörögve megcsörren a mobilom 09:46-kor, majd egy csörgés után elhallgat. Egy 20-as szám volt. Gondoltam visszahívom, ha már tudja a számom az illető. Hosszú csörgetés után felveszi egy ürge aki gyorsan hadarva a következő sztorit tálalja: Egy bécsi szervizből telefonál, ismerősömék hagyták ott a mobilt, amin nincs megfelelő (lebeszélhető) egység. A kocsijuk meghibásodott (valami hibát mondott, ezt már elfelejtettem) és arra kérnek, hogy töltsem fel minimum 3000-ft-al a telefont mire 13.00 körül visszajönnek.

Márti szerint mág az ovik is eladják a mobilszámainkat, de az nem akkora baj, mint amikor a mobilszolgáltató alkalmazottja teszi ezt. Legutóbb ugyanis talán ez történt, nem sokkal a költözésük és a száma titkosítása után megint megtalálta egy telemarketinges, aki még a címét is pontosan ismerte.

Többször szembesültem már azzal a problémával, hogy a telefonszámomat adják-veszik. Amikor ezt a lányom óvodája tette meg, azt mondtam magamban, nem baj, a pénz, amit kaptak érte, jó helyen lesz, játékot vesznek belőle. Hogy honnan gondolom, hogy az óvoda is kereskedik a számokkal? Beíratkozás, első szülői, az óvó nénik elkérték a szülők elérhetőségeit. Ilyenkor az ember a mobilszámát adja meg, mert hát ugye ha a kölök leesik a mászókáról, betörik az orra, hát a mobilon biztos elérnek. Nos, az első szülői értekezlet után két héttel megszaporodtak a mobilomra érekező hívások, kezdve az eladásra felkínált mindenféle szoftverektől az utazásokig.

A Vodafone-nál Balteus szerint még mindig divat hóközi befizetés címen basztatni a külföldön tartózkodó előfizetőket, ráadásul a számlázás és az ügyfelek eligazitása is komoly logisztikai gondokat jelent nekik:

Október 28-án épp külföldről tartottam hazafelé, s útközben megcsörrent a telefonom. A barátságos, csengő hangú kisasszony a vonal túlsó végén közölte, hogy a VODAFONE Magyarországtól telefonál, s még mielőtt elmondaná, milyen ügyben zavar, legelőször is azonosítsam magam, diktáljam be az ügyfélbiztonsági kódomat, és egyéb személyes adataimat. Miután tisztáztuk, hogy én vagyok én, közölte, hogy megnövekedett telefonforgalmamra tekintettel „hóközi befizetés” jogcímen számlát küldenek nekem a következő napon 51,600 forintról (négy előfizetés tartozik a csomaghoz, így meglátásom szerint, ez nem annyira jelentős összeg), amit két munkanapon belül van lehetőségem rendezni, ellenkező esetben korlátozzák a csomaghoz tartozó valamennyi előfizetés minden kimenő hívását. Kedves tájékoztatását megköszönve elbúcsúztam a csengő hangú kisasszonytól és a következő napokban soha nem látott gyermeki izgalommal vártam a postást.

Gyed Maroz levele sajnos igencsak megszokott témát kapargat, de a "szákolt halat nem etetünk" mondás tízlábú fenéklakóként lenyügözött minket. Igazából nagyon kiváncsi vagyok, van-e még olyan ország, ahol a távközlési cégek arra kényszerítik az ügyfeleiket, hogy állandóan az akciókat böngésszék, és minden lehetséges alkalommal újraszerződjenek, mert a maradi, egypontnullás, passzív kuncsaftok jobban megszvják, mint Gyenesei István a gólyalábas futóversenyt. Sztori alant.

Néha azt is megszívatják, aki imádja az apróbetűs részeket. Ádám sehol sem találja az erre történt utalást, mégis fizetnie kell, ha az egyik IWIW-díjcsomagos, Családbarát kedvezménnyel turbózott telefonjáról a másikat hívja. Aki imádja az ingyenes ajánlatokat, lapozzon!

Hiába kéri az előfizető, hogy ne kerüljön bele a telefonszáma semmilyen kereskedelmi adatbázisba, a T-csoport ezt úgy értelmezi, hogy az általa megbízott telefonos kellemtlenkedőknek azért odaadhatja, állítja Gergely. Gratulálunk, ez igazi népszerűségnövelő üzletpolitika, alkalmazni kéne brendelt kéregetőket és szaktás hittérítőket is. Kínos sztori alant.

Ezúton gratulálunk a Raiffeisen Bank lízingeseinek, akik annyira stílusos pénzügyi szekemberek, hogy van képük 900 forintot számlázni egy bevallottan sikertelen telefonhívásért. Az a vicc, hogy amúgy az ügyfél volt a hibás, hiszen nem fizette a részletet, de ez a sóher tempó  ökölbe szorít minden meszes vázú ollót. Alant a történet.

Kedvenc exmonopóliumunk mostanában kicsit feledékeny, ráadásul asszimetrikusan: Banitól például nem felejtették el beszedni a pénzt a 8 megabites sávszélért, azt viszont kifújta szél a fejükből, hogy abban a körzetben elvi lehetetlenség ekkorát teljesíteni. (No, nem beszélve arról, hogy a reklámjaikban mindig is bizonyítottan hazudtak a sávszélességről.) Alant a vidám sztori, amelyben Bani mindenáron internetet szeretne, de az istennek nem jut hozzá.

Behazudott egy nemlétező telefonszámot, kötbért vetett ki a megvezetett ügyfélre és szinte minden elképzelhető Homár-kompatibilis szemétséget elkövetett a T-Com szegény Kvassyval. Nem reprezentatív és erősen szubjektív megállapítás, de az utóbbi hónapokban mintha jócskán nőtt volna a hasonló T-s panaszok száma a levelesládánkban. Egy vigasztalót tudok mondani a hosszú hétvégén szerzett élményeim alapján: ez mind smafu az osztrák vendéglátósok arroganciájához képest. Vérfagyasztóan hétköznapi részletek alant.