Snasz fenn ült egy éppen késő vonaton, és figyelte, hogy mit ír erről a MÁV-Start weboldala. Negyedórával kisebb kését jelzett a valóságosnál. "Csak nem szépítjük a dolgokat, hogy ne lehessen (az európai kötelező normák szerint) reklamálni és kártérítést kérni???" - morfondíroz Snasz. Hát emiatt tuti nem kozmetikáznak a szájton, ott ugyanis az szerepel, hogy "
Felhívjuk a szíves figyelmét, hogy az elektronikus keresőben megjelenő, a vonatok menetrendszerű, illetve késéssel történő közlekedésével kapcsolatos információk csak tájékoztató jellegűek." Nem kell tehát összeesküvést keresni, nem érdekből volt más kiírva, hanem bénaságból. Snasz levele hajtás után.

Talán kevésbé közismert tény, hogy a híres Samsonite bőröndöket csak hajón, vonaton és autóúton érdemes használni, buszon és repülőn nem, akkor ugyanis nem érvényes a garancia. J. hiába csomagoltatta fóliába Ferihegyen a vadonatúj Samsonite-ját, az Kambodzsáig szétment, miközben a vele utazó, régebbi gyártású, be sem csomagolt társának semmi baja sem lett. J. dühöng, mert úgy érzi, a bőröndöket eladó Reálszisztéma végig hárított, ahelyett, hogy adott volna egy másik példányt.

A cég névváltása miatt az eredeti levél Pannonja Telenorra cserélődött, ezen a néven még úgysem volt panasz. A jelenség amúgy teljesen hagyományosan pannonos: külföldön letiltják az előfizetést, ha a roamingdíjak miatt megnövekedett számlát nem fizeti be 24 órán belül. VZ az izlandi vulkán miatt akadt el hazafelé hétvégén, így nyilván esélye sem volt. Minthogy a Homár fennálása óta dokumentáltuk ezt a jelenséget, tisztelettel megkérdeznénk a neves multi anyacégtől, hogy minden országban megfingatják a külföldre utazó ügyfeleiket, vagy ez egy csak egy szép magyar hagyomány, ami pillanatokon belül eltűnik a portfolióból?

Áprilisban történt az eset, amikor barátnőmmel és legjobb barátommal úgy döntöttünk, hogy New York-ba utazunk egy kis kikapcsolódásra. Azt már előre tudtam, hogy szükségem lesz a telefonom használatára, így mint jó Telenoros ügyfél, hetekkel utunk előtt személyesen és telefonon is érdeklődtem az ügyfélszolgálatokon, hogy immár 5 éve Telenoros előfizetőként milyen tennivalóm van azügyben, hogy még csak véletlenül se legyen problémám az Amerikában történő telefonhasználatból. Készségesen tájékoztattak, hogy nincs semmi teendőm, minden működni fog, csak arra ügyeljek, hogy az általuk szerződött 4 telefontársaság valamelyikének hálózatát használjam a kedvezőbb díjak miatt, illetve limittúllépés miatt sem kell aggódnom, mert mire megkapják a külföldi szolgáltatóktól az adatokat a számlázáshoz, már biztosan itthon leszek, és ne lepődjek meg, ha csak 1-2 hónap múlva jelenik meg a számlában a külföldi forgalom, és limit egyébként sincsen.

Itt egy egészen friss, ropgós, ma reggeli sztori: a Homár kollégája, Kati, a Tenkes Intercityvel utazott, amiről, ki tudja, miért, lehagytak egy kocsit, hatvan jegyet viszont eladtak rá, majd egymás ölébe zsúfolták az átkozódó utasokat. Alant Kati helyszínről küldött beszámolója.

Nóriék rossz számlaszámot adtak meg egy szállás lefoglalásához, a bankjuk mégis elküldte az összeget, ami viszont valahogy egy időre eltűnt a süllyesztőben. Az osztrák bank nem tudott róla, hiszen ilyen esetben nem szokás elutalni - a banki ügyintéző szinte csak tippelni tud, mi lehetett a helyes számlaszám -, de végül mégis a panziónál bukkant fel a keresett pénz. Egy szép történet, amiben mindenki hibás.

Síeléshez foglaltunk szállást egy osztrák panzióban mail-ben. Kértek előleget, amit eurószámláról interneten átutaltunk (2009 október 13). Úgy tíz nap múlva aztán jelentkezett a panzió, hogy nem kapták meg a megbeszélt előleget, mi van. Erre átutalást még egyszer megnéz, és akkor vettük észre, hogy a panzió nemzetközi számlaszámát bizony elkúrtuk. Sok nulla volt benne egymás után, eggyel többet sikerült beütni.

Felsőbb utasítást emlegető pénztárosokkal gyűlt meg a baja víziboci ismerősének, aki csak másodszorra tudott a kedvezményre jogosító igazolványával kedvezményes jegyet venni. Ugyanis a MÁV szabályozása a pénztárosok szerint rájuk épp nem vonatkozott.

A segítségedet szeretném kérni, hogy a MÁV legyen oly kedves és informálja „kedves” pénztárosait, hogy nem állnak a törvény felett és nem is ők azok, akik azokat hozzák. Történetem egy erdélyi lányról szól, aki életében először szerette volna kihasználni azt a kedvezményt, miszerint évente 4 alkalommal 90%-os kedvezménnyel válthat jegyet, magyar igazolvánnyal.

Kocsmárosra bízni a vonatjegy árusítását úgy tűnik, Biatorbágyon nem volt a legszerencsésebb dolog. K. szerint a már reggel részeg - vagy az idegállapotból következtetve inkább erősen másnapos - csapos nem tekinti fizető utasnak a nála vásárlókat, és bánik eszerint velük, de hát miért is tenné. Röpködő aprók és bazmegek a következő történetben.

Mivel a fővárosba bevezető utak reggeli órákban tapasztalható zsúfoltságáról mindenkinek lehet/van elképzelése, magam is azon ingázók táborába tartozom, akik minden reggel vonattal közelítik meg munkahelyüket. Néhány kivételtől eltekintve panaszra semmi okom nem lehet, a győr-komáromi szakaszon szolgálatot teljesítő Flirt motorvonatok tiszták, kényelmesek, pontosak és gyorsak.
 
Biatorbágyon két éve szűnt meg a hivatalos menetjegy-értékesítés és Budaörshöz hasonlóan a csapláros kapta meg ezt a feladatot.

Tavaszi bizsergés a vasúttársaságnál: Mártont és utastársait egész egyszerűen ott hagyták Baracskán, miután - anélkül, hogy az okokról informálták volna az utasokat - mindekit leszállítottak a fehérvári személyvonatról. Pontosabban beígértek egy pótlóbuszt, az azonban nem jött meg. Az állítólagos buszról a MÁV információs vonalán semmit sem tudtak, az utas panaszos levelére bő hét alatt sem válaszoltak. Dühöngés a hajtás után:

Remek, hogy vannak olyan Homár-olvasók, akik ha kell, személyesen is fellépnek, ha szorult helyzetbe került külföldit látnak. FaBRIK a kisföldalattin lépett akcióba, egy brit házaspár oldalán. Egyikük jegye nem volt kezelve, meg is kapták érte a magukét, pedig FaBRIK sokkal több empátiát várt volna el az ellenőrtől. FaBRIK álma a szociális viszonyokat helyesen értelmező, európai szinten tájékozott BKV-ellenőr. Országimázs-sztori alant:

Szabi az alábbi történettel tanulta meg a Homár-klub első szabályát: mindig keress rá, mielőtt veszel valamit! (Vagy az a "Nem beszélünk a Homár-klubról"?) Vesztére ekkor már Barcelonában volt édesapjával, de a Barca-Inter meccset csak tévén tudta nézni, mert a neten vásárolt jegyek nem voltak sehol:

Ne bízz az onlineticketexpress.com-ban! CSALÓK! Édesapám 68. születésnapjára találtam ki, hogy leszervezek kettőnknek egy közös utat Barcelonába a Barca-Internazionale meccsre. Meg is vettem kettőt az egyik legdrágább kategóriájú jegyből  az onlineticketexpress.com-on keresztül. Bár a jegyekre kiadott 192.000 Ft súlyos csapást mért mikrogazdaságunkra, de egyszer lesz az ember apja 68 éves! Csak a meccs jegy visszaigazolását (04.09.) követően szereztem be a repülőjegyet és foglaltam szállást. Papám hetekig olyan volt, mint a karácsonyt váró gyerek, amihez talál nagyban hozzájárul, hogy ő valaha profi focista volt.