Attila egy buszon találkozott azzal a magyaros (=portáskommunista) jelenséggel, miszerint a fogyasztó gyermek, méghozzá a hülyébbjéből, aki örüljön, hogy fizethet, miközben a szolgáltató bácsi miheztartás végett lenyom neki pár sallert. Én a széplaki Ezüspart hotelben láttam a napokban egy vicces portáskomcsi backdoor táblát, miszerint a bowlingot 14 év alattiak nem használhatják. Na mi a Jassó Mihály legendásan sarló alakú faszáért ne kuglizhatna egy 14 év alatti? Erre azt hiszem sosem kapok választ, jöjjön inkább Attila levele.

Ugyan levélírónknak valóban nem volt a 06:20-asra érvényes jegye, mégis megpróbálkozott a lehetetlennek tűnővel: ha már a pénztárban félretájékoztatták, talán a kalauz lesz olyan rugalmas és megérti a helyzetet. Ehelyett rendőrségi intézkedést és egy hittérítőt kapott.

A családom már vidéken nyaral, hétvégén vonattal szándékoztam meglátogatni őket.
1. lépés
Elvirán ellenőrzése mikor tudok pénteken (2008.06.27.) leghamarabb Kisvárdára utazni. Találat: 06:20-kor indul az első gyorsabb vonat a nyugatiból

Elég szar lehet külföldről hazatérő járatot lekésni, de Gáborékkal ennél sokkal megrázóbb dolog történt. Már ültek a buszon, amikor kiderült, hogy az OrangeWays túlfoglalta a járatot, és a 64 tényleges férőhelyen felül eladott 12 virtuális hely pont az ő székeikre szólt. Leszállították őket, otthagyták a picsába, hogy oldják meg, ahogy tudják, ezután pedig kártérítést sem hajlandók fizetni:

A hétvégét Prágában töltöttük pár barátommal, az OrangeWaysnél hetekkel előre lezsírozott buszjegyeket váltva. Hazajövet kiderült hogy több jegyet adtak el mint amennyi hely a buszon van. Eladták a busz 64 darab helyét helyjegy nélkülni buszjeggyel, és valamilyen módon eladtak 12 jegyet melyen helybiztosítás, azaz székszámok is szerepeltek. Mi már a buszon ültünk, mikor jött egy család, akinek az ülésünkre szólt a helyjegye, minket felállítottak és közölték, hogy aki áll a buszon az legyen szíves szálljon le.

Ha valaki még emlékszik, szűk két hete közöltük T. sztoriját, aki az esztergomi buszpályudvaron megmentett egy nénit, aki beszorult a kilincseit nélkülöző vécéfülkébe, ám a volánosok - bocsánat az adekvát szóviccért - szartak a segélykiáltásaira. Képzeljék el, a cégnél posztunk nyomán belső vizsgálat indult. Ez bebizonyította, hogy a Vértes Volán nem a BKV és Hitch György kommunikációs igazgató nem egy Regőczi Miklós (aki ordas hazugságok árán is védi a mundér becsületét, lásd a kar nélküli embert inzultáló ellenőröket felmentő szövegét.) Szóval a Vértes Volán a jelek szerint egy meglepően normális cég, ugyanis kivizsgálták, majd beismerték a nyilvánvalót és elnézést kértek érte, pedig mondjuk mondhatták volna, hogy minden szavunk hazugság volt. Respekt és kalaplengetés, levél hajtás után.

A tömegközlekedés lappangó veszélyére hívja fel a T. olvasók figyelmét Balázs, akinek fél órájába telt kiszabadítani egy nénit egy vécéből. A Vértes Volán állomásán valamikor régen lelopták a vécéajtókról a kilincseket, azóta egy kolléga van, aki "ilyenkor berúgja az ajtót", de ő épp nem volt ott:

Budapestre utaztam volna Esztergomból a 7:00-ás Volánbusszal, de sajnos 6:59-kor lekéstem. Ez nem új keletű jelenség, mivel a pontatlan indulás Esztergomban szinte néphagyomány a Volánbuszosok körében. Igaz csak 1-2 perc eltérés szokott lenni, de az bőven elég is. Azért nem estem kétségbe, mivel 30 percenként megy busz. Valahogy megpróbáltam elütni az időt a busz indulásáig. Reggeli kávé nyugodtan, újságos, menyasszonyomnak telefon. Egyszer csak dörömbölésre és kiabálásra lettem figyelmes a buszállomás épülete felől. 1-2 percig gondolkodtam, hogy mitévő legyek, aztán mivel mást szemlátomást nem érdekelt, ezért utánajártam a dolognak.

Az utóbbi napokban-hetekben egymás után kerültek elő Wizz Air-szapuló levelek. Ebben persze nincs semmi rendkívüli: ha valaki megírja egy adott céggel kapcsolatos élményét, a többieknek is nagyobb kedvük lesz hozzátenni a magukét. A Wizz Air bashing fő témái a római járaton tapasztalható horrorisztikus szívatások - a lassú check in miatt sorozatban lemaradtak utasok - voltak, illetve az emelt díjas ügyfélszolgálati telefon. (Íme a posztok: Jól megszívatott egy papot a Wizz Air, Rendszeresen átveri a Wizz Air a római utasokat, A Wizz Air objektíve a legpofátlanabb cég és Re: A Wizz Air objektíve a legpofátlanabb cég - A Fogyasztóvédelem szerint nincs törvénysértés). Képzeljék el, a sok morgás hatására a Wizz Air - ezért megérdemelnek egy szolid süvegbiccentést - végül megfogta a klavitíúrát és levelet írt a Homár-olvasóknak. Ebből kiderül például, hogy - hála a posztoknak és az olvasók fenekedésének - a római kárvallotak talán kapnak pénzbeli kártérítést, illetve hogy létezik egy titkos, de olcsó telefonszám is. Köszönjük a Wizz Airnek, hogy vette a fáradságot (bár ez a minimum lenne bármely, ügyfelektől pénzt beszedő cégtől), íme a levél:

Megnyugtató, hogy a népszerű fapados cég nem utazik direkte a papokra. Nemrég ugyanis, a Jól megszivatott egy papot a Wizz Air című posztban egy szeminarista kalandjait olvashattuk, aki érvényes jeggyel és 2 órával az indulás előtt már a reptéren volt, több társával együtt mégsem jutott fel a gépre. A rémtörténet hatására írta meg most N. A saját kálváriáját. Idén február 13-án ugyanis pontosan ugyanez történt vele, csak ő másnap (egy újabb jegy kifizetése után) feljutott a következő gépre, cserébe láthatott utast leordító stewardesst. Panaszaira a cég persze azóta sem válaszolt, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság pedig lepattintotta a panaszosokat. Sztori hajtás után.

Ez az igazi modern tömegdemokrácia! Isten szolgái pont olyan szopatási alanyok, mint egy egyszerű, ateista Naiv Ügyfél. A francia forradalom vívmányait nagy kedvencünk, a Wizz Air ültette át a gyakorlatba Rómában. Nem, nem akasztgattak plébánosokat, hanem egyszerűen ott hagytak hét utast, köztük egy szeminaristát, majd elérhetetlenné váltak, nem fizették vissza a jegy árát, oldja meg a kuncsaft, ahogy tudja. Botond megoldotta, így életében először hálókocsiban utazhatott, ami nagyon tetszett neki. Reméljük, az eset azért nem fogja megtörni az elhivatottságát. Olvassák alant a beszámolót, amiből közvetve kiderül, hogy Homárt még a római papi szemináriumban is olvasnak a Reverendás Ügyfelek.

Mi általában csak nevetve hüledezünk, de a karok nélküli utas ügyét - pontosabban nem is magát az ügyet, mert az egy Homár-olvasónak több mint természetes - szóval nem is az ügyet, hanem a BKV sajtóosztályának dermesztő reakcióját olvasva most már tényleg félünk egy kicsit a metrón. Ha ugyanis az a hivatalos vonal, hogy a legképtelenebb ügyben is megvédik az "ellenőr" és "biztonsági őr" néven alkalmazott zombihadsereget, akkor a föld alatt és felett tömegközlekedési járművön bármit lehet. Hogy ez a "bármit lehet" nem üres szóvirág, pompás példa Boróka sztorija, akinek a szeme láttára dobtak ki rejtőjenősen nagy ívben egy alvó utast egy metrókocsiból. Tippversenyünk kérdése: az ellenőrök mikor kezdenek véres embervadászatot indítani, csonkoló szerszámokkal az utasok ellen?

A BKV által sportból alkalmazott mentális betegek a legjobban az érvényes bérlettől vadulnak be. Ismerkedjenek meg Dáviddal, aki szerette volna, ha köszönnek neki, ezért kihívták a hóra. vagyis a sarjadó gyepre. Nekünk amúgy rokonszenves a BKV koncepciója, miszerint csak az tömegközlekedhessen, aki a kéregetők után elbír a cég által fizetett utasverő emberekkel is a bejáratnál.