Móki, aki ellenőrökkel száll szembe hogy védtelen nőked védjen, tettével bloggerek fejét csavarja el és egy fél ország ismeri a bal alkarját, most az egyik legszebben kezdődő levelet írta nekünk, amit meg is mutatunk: "Kedves Eszter! Itt ülök Balatonalmádi buszpályaudvarán egy presszó internetrészlegében, s Magára gondolok..." Persze nincsenek illuzióink, a 4 órás késés a lényeg, meg a MÁV hozzáállása a problémához: nem a mi hibánk. Móki, reméljük odaértél azóta.

Félre ne értse, pusztán szakmai jellegű részemről ez a gondolás. Történt ugyanis, hogy megelégelvén a nyüzsgő várost, úgy döntöttem, egyre fogyó nyarunkból kiszakítok még magamnak pár napot a Balatonon. Káptalanfüreden már várnak rám, az illető kedd este utazott le (az ő útja is megér fél mondatot: 21:30-kor indult Pestről, egy perce volt, hogy Székesfehérváron átszálljon az északi parton jövő vonatra, mely nem ott állt, ahol kellett volna, így rossz szerelvényre került, épphogy le tudott ugrani, s éjfélkor ki kellett menjen az M7-esre stoppolni).

Jutka története az ingyen kapott, ám számára nem megfelelő szállásról elég vegyes fogadtatásra talált. Megkereste a Homárt az alaptvány elnöke is, és elküldte a Jutkáék helyére érkező család blogjukba kommentelt élménybeszámolóját. Alant a levele és újabb benyomások a balatoni szállodáról.

A Balaton Aranykora Alapítvány Ingyenes Üdültetés Programját civil összefogással azért hoztuk létre, hogy azokat a családokat is hozzájuttassuk a balatoni nyaralás élményéhez, akik a tó körüli fejlesztések valamint a rossz anyagi körülményeik miatt kiszorulnak a Balatonról.

A Homár legutóbbi szorult helyzetében a trolin próbált jegyet venni (hiszen lehet), ezzel percekig tartó döbbent keresegékésre ítélve a sofőrt és a többi utast. A Volánbuszon bérletet is lehet vásárolni, de ott a sofőrök egyszerűen oldják meg a keresgélés és a számlakiállítás problémáját: vagy nem visznek magukkal bérletet, vagy ha számlát kérsz, azt mondják, nincs.

Alábbiakban egy kolléganőm levelét továbbítanám Neked, amit a fogyasztóvédelemnek írt minap. Hátha a Volánbusztól is olvassa valaki, aki hatással lehet a buszvezetők munkamoráljára. (Tudom, hogy ez csak utópia, de a reményhal...) A hasznos tanácsot is megköszönjük, ha kapunk valakitől, mit lehet tenni ilyen helyzetekben. - Azon kívül, hogy írogatunk a Volánnak, meg a fogyasztóvédelemnek, nyilván. 

Jutka sokat kommentelt, ezért alapítványi támogatással eljutott a Balatonra, de levele és fotói szerint olyan állapotú szállást kapott, ahol nem szívesen töltött volna el a gyerekekkel egy éjszakát sem. A reklamációra válaszul megkapta, hogy akkor nem is igazi rászoruló és egyébként is: a blogozókkal mindig csak a baj van.

Tavaly novemberben találtam rá a Balaton Aranykora Alapítvány blogjára. Ez az Alapítvány nagycsaládosoknak és rászorulóknak nyújt segítséget ingyenes szálláslehetősséggel. Íme a pályázati feltételek:
"A pályázatban részt vehet minden magyar család, aki úgy érzi, hogy önerőből nem tud egy balatoni nyaralást finanszírozni, és ezáltal 2008-ban elesik az üdülési lehetőségtől."

Zoli megkapta a választ a MÁV-tól hibás tranzakciós panaszára és most örül, hogy csökkenthette kicsit a költségvetési hiányt. A Homár pedig épp dühöng, mert szeretne elutazni messzire, de a csodás MÁVDirekt nem tud nemzetközi vonatra jegyinformációt adni, azt csak a keleti jegypénztára tud. Amit viszont nem lehet felhívni, hiszen éppen ezért van a MÁVDirekt, hogy ne zavarjuk feleslegesen sok kérdéssel a pénztárost. Tehát nemzetközi információt csak személyesen kaphatunk. Plusz kérdésünk, hogy este 9 és 11 között hogy lehet minden munkatárs folyamatosan foglalt és mitől.

Azt gondoltam, hogy a panaszlevelem után kapok egy bocsánat kérést és visszakapom a pénzem. Hát sajnos nem így néz ki. A lenti levélből
látható, hogy mennyire egy nagy szar, f.s ez az egész internetes
jegyrendelés és a mögötte lévő apparátus.

Zoli online jegyvásárlásra adta a fejét, de ahogy a Megint Állunk Vazze blogon is olvashattuk pár hónapja, a rendszernek még mindig vannak hiányosságai. A MÁV Informatika szerint még tesztelés alatt van, így érthető, ha nem megy minden zökkenőmentesen, de attól még a problémát rögzítő válaszlevelet igazán lefordíthatnák magyarra.

Gondoltam, hogy az internet vivmányát, az elektronikus kereskedelmet használom jegyvásárlásra, mert Miksolcról kell majd feljönnöm másod magammal hétfő korán reggel dolgozni egy lagziból. Tettem ezt abban a tudatban, hogy már nagyon sokszor vásároltam ilyem módszerrel repjegyet európa több országába.

Azt mindenki tudja, hogy a vasúttársaság úgy szabta meg a késés miatti kártérítés feltételeit, hogy az utasok véletlenül se kaphassák vissza a jegyük árát. Most kiderül, hogy amit mindenki tud, az mennyit ér a bíróság előtt, a Fogyasztói Jogérvényesítő Szervezet ugyanis pert indított a kivagyiskodó mamutcég ellen. Részletek az Index cikkében. Bevallom, az FJSZ-ről ennél egyelőre a Homár sem tud ennél többet, de pénteken beszínezzük ezt a csúnya fehér foltot.

A pénztárzárás a naív ügyfél egyetlen lehetősége, ha rosszul ad vissza a pénztáros. Na de mi van, ha ezt a vevőnek kell külön kérnie egy távoli irodában és végül még jegyzőkönyvet sem kap róla? Írhat a MÁV-nak és elvágyódhat messzi tájakra, ahogy MM is tette.

Kedves Homár, megosztom veletek a tegnap velem megtörtént MÁV-os élményeimet, az alábbi tanulságokkal. Tanulság? Ha MÁV-val utazol: ne fizess egyáltalán a jegyért; ne utazz MÁV-val; ha mégis MÁV-val mennél, akkor apróban fizess (ötezressel, tízezressel, húszezressel TILOS); ha észrevetted, hogy meglop a pénztáros, akkor váltasd vissza a jegyet, és amikor odaadja a pénzt és / vagy elveszi a jegyet, akkor markold meg a csuklóját, és rángasd meg egy kicsit, hogy a feje a plexin csattogjon belülről; vegyél egy egyirányú repjegyet innen nyugatra, és ne gyere haza soha többet (én ezt teszem).

A Homár sok évvel ezelőtt eszement ötlettől vezetve úgy érezte, hogy Zágráb megtekintéséhez nincs jobb alkalom, mint egy Croatia-MTK Bajnokok Ligája-selejtező megnézése. Az elképzelt, meccs előtti városnézés/kávéházi lötyögés helyett egy rendőrmotoros-osztag azonnal a stadionhoz kényszerítette az órákkal az esmény előtt megérkező buszt, ahol a mínusz tíz fokban egy kordonokkal körülvett betonsíkon kelltt vágómarhaként várakoznunk, hogy aztán jól le is alázzanak bennünket a pályán. Hasonló élményeket John a Ferihegy 1-en is képes volt szerezni, klasuztofób történerte alant olvasható.

A közép-európai konzumreménytelenség, az "itt se jó, ott se jó-érzés" szinte irodalmi szintű, sürített összefoglalóját írta meg Attila, aki egy nyers palacsintától jutott el Budapestre annyi idő alatt, hogy azt majdnem meg lehetett volna csinálni bringával is. Panasztárca hajtás után.