Jól gondolja meg hol vásárol, aki hétvégi bulihoz akar nagyobb készleteket halmozni. A helyes megfejtést egyelõre a Homár sem tudja, az viszont DKR sztorijából kiderül, hogy a Huszti úti Lidlben ilyen esetben nem csak a vásárlót, de a pénztárost is falhoz állítják:

Hétvégén bulira készülünk, gondoltam elugrok a Huszti úti Lidlbe venni néhány tálca sört és némi üditõt. Kényes önérzetemet már az sértette, hogy nõ létemre nekem kellett kb 160 cm. magasságból a befóliázatlan, 12-kg körüli söröstálcákat levennem, mert segítségre alakalmas dolgozónak nyoma nincs az áruházban. Végül is minek iszik aki nem bírja, hát leküszködtem a magasból az áhított sörbõl négy tálcát. Vettem még pár liter üditõt, és ásványvizet. Boldogan mentem a kasszához, nincsenek sokan, gyorsan végzek. Sörbõl egyet futószalagra, maradék kilencvenegyet bemondom. Eddig nem volt gáz. Ezután pénztároshölgy kilép kuckójából, körbeforgatja, megnézi a szekeremet, nem felejtettem-e valamit felrakni, vagy bemondani. Még ez sem gáz, nézze csak meg mennyi az annyi. Visszaül blokkolja a kilencvenkétrohadtsörömet, ekkor egy szõrösképû, ápolatlan, szakadt, mackónadrágos figura odapattan a kosaramhoz és szó nélkül elkezdi kipakolni a söreimet.

A Homár alig egy hónapja fedezte fel olvasóinak hála a kávés ízesítésû lengyel sört. Mint Hurrikan kiderítette, az említett Karmi nevû folyadékból már négyféle ízû/színû mutáció létezik és egyik durvább, mint a másik:

Olvastam a cikket, melyben valaki egy lengyelországi kiruccanás alkalmával kipróbálta a kávés ízesítésû sört. Miután már egy kis ideje kinn élek Krakkóban, így egész jól sikerült megismernem az itteni sörkínálatot. Vannak ugyebár a normál sörök, és vannak az ízesített (vagy inkább "nõi") sörök. Ezek tényleg kifejezetten a nõket célozzák meg (akikhez én is tartozom), akiknek fõleg az a bajuk a sörrel, hogy keserû. Így az ízesített sörök többsége inkább édeskés. Több márka is piacra dobott ilyen "nõi sört", igyekeztem tesztelni is õket. Tehát...

A Homár soha nem bízna gépjármûvet érzéketlen robotkarok drótkeféire, ha mosatásról van szó, de vannak akik igen. Péter például így járt:

Elvittem az autómat lemosatni, mivel útba esett, a Pesti úti IMO nevû helyen tettem meg. Pechemre! A kefe (ami biztos nem dolgozott többet az adott üzemóránál) egyszercsak úgy döntött, hogy a hátsó lökhárítóm, és a spiolerem nem kell, hogy a helyén maradjon, ezért jól letépte a talajig! Gondoltam nem baj, majd rendezem a mosósokkal. Pedig nem tartom magam naiv embernek. Közölték, hogy a lökhárító sérült volt (?), ezért nem hajlandók felelõsséget vállalni!

Kedves mindenki, figyelmeztetés következik: a továbbiakban keménydrogról lesz szó, szóval lapozzon, akinek zsenáns a téma. Minõségellenõrzõ rohambrigádunk szombaton ellátogatott a Pálinka Promenádra, Vigadó elõtt, Dunakorzó, és fogyasztott, jókedvvel, bõséggel.

Már megint egy ok nélkül rinyáló olvasó, aki azt hiszi, azért, mert Amerikában fizetett a postának, majd Magyarországon is kényekedve szerint ugrálnak. Ha! Hát nem is, õ viszont ugrált rendesen, ahogy egyik postától a másikig hajtották napokon át, amíg megkaphatta az 1500 forint értékû iPod-transzmitterét:

A magyar postát (csakazértis kisbetûvel) már sokan éltették, de a múlt heti történet egy picit kiverte nálam a biztosítékot, meg is osztom hát. Korábban már lopott el a posta tõlem két koncertjegyet, a cimborámtól pénzt, könyvet stb, ezért egy picit rettegve rendeltem az Ebayrõl, amerikából rendelt Ipod transzmitterem. Kb. három hete rendeltem meg, teljesen normális postával küldve (más megoldás nem volt), úgyhogy már elõre eljátszottam magamban a postai kiabálós jeleneteket, hogy megfelelõen felhangoljam a lelkem az elõrelátható szörnyû inzultusokra, amikre számíthatok. Hétfõ este hazaértem hét óra körül, és örvendezve tapasztaltam, hogy megjött a picike csomagom (kb 20 deka), az értesítõn rajta volt, hogy legyek szíves befáradni a József krt 37 alatti postahivatalba. Befáradtam, átnyújtottam boldogan a cetlit, és azon méláztam, hogy milyen jó, hogy nem lopták el a csomagom.

Penészes sajttal jobb helyeken büszkélkedni szoktak, de nálunk még ezt is el lehet barmolni. Sámán múltheti lelete arra enged következtetni, hogy a zárt technológiai folyamatok bizony máshol sem tévedhetetlenek:

Eme cukiságot fényképeztem a múlt héten: egy (nem tesco gazdaságos!) sajt a Tescoban, fölül látszik, hogy mikor jár le a szavatossága (10.15), oldalt pedig látszik, hogy milyen állapotban is van a dolog... a képeket egyébként 9.-én készítettem...

Az Index gyártott egy hosszabb dolgozatot a Tesco és a Coca-Cola közötti árháborúról. Akinek az túl hosszú vagy túl hivatalos, itt van Milu infója, miért is szívnak a vásárlók:

Van egy jóbarátom a Coca-Colánál, akit megkérdeztem, mi is a helyzet... Nos a helyzet a következõ, egyetlen TESCO-ban sincs semmilyen Coca-Cola termék. Hogy miért? Nos én jópár évet dolgoztam a TESCO-ban, és ott bizony az a szokás, hogy a nagy cégeket keményen lehúzzák polcpénzre, ami gyakorlatiban annyit jelent, hogy a kiemelt kihelyezéshez dellázni kell.

Jófajta testes lakásépítésre bepróbált hitelkérelemmel örvendeztet meg minket P*****. Történetébõl kiderül, hogy a HVB-nél kissé mintha akadozna a cégen belüli kommunikáció, ha ügyintézésrõl van szó:

Kb. egy éve az ING-nél vettünk fel lakáshitelt, ezt az üzletágat idén átadták a HVB-nek. A feltételek elvileg ugyanazok. A HVB-re már csak a végfolyósítás hárult. Készültségi fokunk (mint 4 hét utánajárás után kiderült) 95%-os, állítólag ez probléma, 100%-nak kellene lenni. Itt már egy kis logikai bukfencet vélek felfedezni, ugyanis ki az a marha, aki 100%-osan kész házra még hitelt venne fel?

Azt hitte a Homár, hogy a kutyamacskakajákról sosem fog kiderülni, ki mekkorát kamuzott a csomagoláson, de hála a jóságos Gazdasági Versenyhivatalnak, ez nem így van. A Masterfoodsnak pl (csak) 48 millájába került, amiért Chappi-termékcsaládjukon többször szerepelt a "hús" szó a dobozokon, mint a márkanév, amikor mindössze 4%-ot tartalmaz, de még a 4% marhahús sem marhahús, hanem marhavér és egyéb húsok keveréke. Drukkolunk, hogy egyszer az összes állateledelen végigmenjen a hatóság. A Masterfoods (Whiskas, Pedigree, Kitekat, Chappi) szlogenjével köszönünk el: "A fogyasztó a fõnökünk, a minõség a hivatásunk, célunk pedig, hogy az árért valódi értéket adjunk."

Egy újabb matricás kálvária, ahol ezúttal naiv ügyfelünknek röpke fél éves átfutással sikerült lekommunikálnia a félreértést:

Tavaly Karácsony elõtt utaztunk az M7-es autópályán, melyhez elõvéltelben vásároltam 4 napos autópálya matricát. Negyed évvel késõbb pótdíjfizetési felszólítást kaptam, melyben az ÁAK Zrt. arra hivatkozik, hogy hazaúton érvényes matrica nélkül közlekedtem, és ezért fizessek be 13.800,- Ft pótdíjat, különben irgum-burgum. Mivel biztos voltam benne, hogy körültekintõen jártam el a matrica vásárlása során, és mert minden engem igazoló bizonyíték a kezemben volt, megpróbáltam telefonon jelezni az üggyel kapcsolatos észrevételeimet, de ez sikertelennek bizonyult. Ezután e-mail-t küldtem az ugyf@autopalya.hu címre, melyben leírtam a félreértés okát: az elõvétel napját rögzítette a kutas eladó az elektronikus nyilvántartásban, miközben a matricát helyesen lyukasztotta.