Szokatlanul agresszív, de mulatságos reklámszpottal örvendeztette meg az internetezõ közönságet a Toyota. A klasszikus Mr. és Mrs. Smith felállás a hirdetés egy perce alatt elegendõ tomésjerrys börleszk-elemet vonultat fel, hogy a nézõ elfelejtse, igazából egy nyamvadt terepjárót akarnak rásózni.

Ugye tudjuk, mi történik azokkal az üzletekkel, ahol beszólongattak a vásárlóknak? Hát persze, hogy semmi. Ha hihetünk Olvasónk levelének, akkor sem vonhatunk le magasröptû következtetéseket, legfeljebb õ nem megy többet ebbe a kimérésbe:

Az utóbbi idõben elég sûrûn fordultam meg számítástechnikai üzletekben, és láttam már néhány érdekes dolgot, de ez az eset tényleg a Homárba illik... A következõ volt a terv: veszek egy egeret az Extreme digital Erzsébet körúti üzletében. Ez nem hangzik túl nehéznek, és nem is tûnt annak. Amikor beléptem a boltba, ketten voltunk vevõk, és jutott ránk három eladó. Ebbõl az egyik az elõttem levõ vevõvel foglalkozott, a másik papírmunkával foglalkozott, a harmadik pedig telefonált (igyekszem pontosan idézni, majd cenzúrázzák): "...és a kurva anyját annak a hülye picsának, idejön, és nem visz el helyette semmit, hanem kéri vissza a pénzt..." s.í.t. - feltételezem egy korábbi vevõ volt a beszédtéma...

Ne dõljenek be a sztenderd rizsának, az olcsóbb gépekben nem feltétlenül kell arányaiban sokkal látványosabb hibáknak felbukkanniuk, mint többszázezres társaikban. Katalin sajnos kifogott egy több sebbõl vérzõ digitális kamerát, és egy korlátozottan ügyfélközpontú üzletet:

2005. 05.18-án vásároltam a MEGAPIXEL, DigitalZoom Kft. (1114, Budapest, Bartók Béla út 59.) a Deák téri üzletében egy Olympus C-370 típusú gépet. A vásárlás másnapján, 2005.05.19-én felkerestem az üzletet és kértem, hogy cseréljék ki a gépet egy másik típusra, ennek oka, hogy a C-370 nem rendelkezik keresõvel, ez a vásárláskor nem derült ki. A vásárlástól számítva három munkanapon belül kértem a cserét. Az üzletben közölte velem az eladó, hogy természetesen kicserélik, de csak a vételár 90%-át számítják be a csere gép árába, a vételár 10%-át az üzlet megtartja.

Az apróbetûs szövegek ugye azért vannak, hogy az ember elfeledkezzen róluk, hogyaztán a rettentõre mutálódott következményekkel vehesse fel az epikus harcot. Nincs ez másképp Attila esetében sem, aki egy 10 éve eladott szimkártya árnyékával hadakozik azóta is:

Történt egyszer, réges régen, hogy édesanyám, aki igazi õs mobil elõfizetõ volt eladta a telefonját – és átruházta Westeles kártyáját nem törõdve az apró betükkel, melyek határozottan tiltják ezt. Ennek persze az lett a vége, hogy B. Henrik, a telefon új tulajdonosa annyit, de annyit telefonált, hogy végûl már ki sem tudta fizetni. Nekünk meg jött a felszólítás meg a fizetési kötelezvény.

A Homár frusztrált. Teller Ede megajándékozta a szenvedõ emberiséget a hidrogénbombával, de szülõhazájának még egy nyavalyás atombombája sincsen. Pedig birtokában jó eséllyel visszaszerezhetnénk akár Etelközt is. Persze itt van nekünk Paks, ami legalább ugyanannyira veszélyes, de mégsem vennének komolyan a sógorok, ha egy lelkes magyar delegáció azzal kopogtatna az osztrák Külügyminisztériumban: figyú, ha nem kapjuk vissza Burgenlandot, felrobbantjuk Paksot. És mivel amúgy is kampányidõszak van, mi is elõrukkolunk egy ígérettel: szavazzatok a Homárra és bütykölünk nektek egy fájintos atomfegyvert. Végre egyenrangúak leszünk Izraellel és Észak-Koréával! Miért csak a jenkiké legyen az élvezet? Atombombát Mindenkinek!

És itt van a másik nemzeti sérelmünk, a pizza. Miközben a pizzát rágcsáló világ az olaszokat dicsérgeti, elsiklanak azon tény fölött, hogy az is magyar találmány.

A szakítás mindig fájdalmas, de a legrosszabb, amikor expartnerünk tovább hallucinálja, hogy minden maradt a régiben. János egy ilyen élménnyel lett gazdagabb a Verlag Dashöfer makacs értékesítõi jóvoltából:

Az alábbi "nagynevû" cég fizetési felszólítást küld (már a másodikat), ha nem folytatom a nem túl szinvonalas havilapjának az elõfizetését, amelyet õ diszkréten aktualizálásnak nevez. Természetesen az elõfizetés lejárta után is küldözgeti a lapot, hátha a naív lélek tovább fizet nekik. Sokkal nagyobb sikereket érnének el, ha szivattyúkat árulnának, hisz úgy tûnik, ahhoz értenek igazán.

Belõlünk, volt csatlósokból él a világ. Dizájnújdonságként futtatják például mostanában a csirkenyakon élõ nénik kerekes cekkerének kicsit megstilizált változatát. Caddy a neve és a Wood and Wood Design az anyja.

Egy ideje tudjuk, hogy pólófelirattal már csak azok üzengetnek, akik reménytelenül a 20. században ragadtak. A kortárs eszköz erre ugye a ledes öv, ami már szaros 30 dollárért görgeti a jobbnál jobb szóvicceket az ember farmerján. Janet Hansen azonban nem elégedett meg ennyivel, így akik igazán eredetinek képzelik magukat, futtathatnak feliratokat a melleiken is.

A Virgin a Homár szívéhez kedves, egyrészt, mert nem szolgáltat hazánkban és így gyakorlatilag tiszta lappal indul, másrészt mert progresszíven szokott hirdetni. Õk voltak pl, akik elsõként újrahasznosították Kate Mosst a kokszos telefonos fotói után, a bevállalós imidzs pont jól jött a Virgin Mobilenak. Ez meg itt a fapados járatainak reklámja, a First Minute jegyrendelés.

A világbékénél is utópisztikusabb, hogy nálunk a vásárlónak mindig igaza legyen. Pláne, ha épp nem szeretne többet vásárló lenni. Imre számlái megszüntetésük után váratlanul reanimálódtak a Budapest Banknál, és zaklatni kezdték az élõket.

A mérkõzés tárgya egy bankszámla megszüntetése, a kék sarokban a Budapest Bank, a pirosban én. Hogy miért akartam megszüntetni a számlámat, azt most nem részletezném, mert bár az is naív ügyfél kategória, de egyszerre csak egyet. A történet felvezetéseként annyit, hogy több mint tíz éve vagyok/voltam Budapest Bankos ügyfél, és ott volt magánnyugdíjpénztári tagságom, lakossági számlám, megtakarításom, sõt, még a családi céges számla is. Mondhatni hát, hogy márkahû voltam, és bár összegszerûen nem mondanám, de elég sok pénzt is tartottam a számláimon, hogy azt higgyem, a banknak én értékes ügyfele vagyok. Aztán a 2005-ös év folyamán ez olyannyira nem derült ki, hogy októberben megszületett a döntés, ebbõl elég volt, a Budapest Banknak mennie kell. Ezért október közepén személyesen elmentem a bankfiókba.