Még mindig vannak, akik próbálnak ellenállni a cukor csábításának, pedig jobb lenne, ha lassan beletörõdnének, hogy körül vannak véve. A világ legnépszerûbb drogját a jelek szerint már a cukormentesnek hirdetett termékekbõl sem lehet kihagyni. Kattintékony nevû olvasónk, Pornó Pál a Pepsi Max hátoldalán fedezte fel ezt a blamázst:

Nagy problémám, hogy mint enyhe civilizációs cukorfóbiától szenvedõ egyén, nincs sok választási lehetõségem, ha cukrozatlan üdítõre fáj a fogam (höhö, fáj-cukor-fog). Nos, már az is nagy szívfájdalmam, hogy a cukros, szénsavas üdítõkbõl is igen szerény a hazai választék, szemben a nyugatabbi és keletebbi boltokéval, cukormentesekbõl, meg egyenesen szánalmas. Ezért megörültem, amikor a boltban felfedeztem az egyáltalán nem új Pepsi Max üdítõt, ami nem light, de mint tudjuk no cukros ital. Lenyomtam egy üveggel, majd a címke tanulmányozásába kezdtem. És leesett az állam.

Buborékos Palackszáj, a Ságvári Endrénél is több néven futó sajtómunkás interjúkészítéshez is pompásan használható háztartási eszközt talált nekünk:

Baráti társaságok, párkapcsolatok önthetnek végre tiszta vizet a pohárba. Megérkezett a virtuális ábécékbe a házi hazugságvizsgáló.

Rendhagyó módon következzen egy pozitív történet, amire nincs magyarázat. A Homár a maga részérõl egy ördögi tudatmódosítóra gyanakszik, ami az idõérzék teljes megsemmisülése után gyermeki áhitatba és szájtátott szemlélõdésbe taszajtotta Lászlót:

Jó magyar szokásunkat megszakítva (mármint hogy csak negatívumokat olvasunk, és erre élvezünk :P), íme egy sztori, melybõl jól jöttem ki. Hogy, hogy nem, egyik este (inkább éjszaka talán) lelopták a villanyóránk alól az automata biztosítékot. (társasház, 4 lakás az emelten, villanyórákhoz kb 4,5 mp alatt hozzá lehet férni). Ki a f*szom olyan bátor h feszültség alatt szétszereli a biztosítékot (ami egyébként kb 500 Ft), a plombát letépi (és elviszi magával), majd a kilógó két drótot összecsavarja?

Köztudomású, hogy extra Budapestam non est vita, si est vita, non est ita, ami magyarul annyit jelent, hogy Budapest a világ közepe, valamint a pestiek a világ legokosabb, legszebb és legszexibb emberei, az evolúció csúcsa. Ezt a tételt Kolesz cimbora erősen vitatta, lévén szegény nem született Világközepei, de amúgy rendes srác. Javaslatára feltettük a parafakalapot és elindultunk vidéket nézegeti, tényfeltárni. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, útközben jó sok kocsmát megnézegettünk, majd egyszercsak elérkeztünk Salgótarjánba, ahol sok panelt és proletárt láttunk, valamint további kocsmákat. Városnézés közben erősen megehültünk, oszt udvariasan érdeklődtünk a barátságos bennszülöttektől, hogy merre található egy olyan vendéglátóhely, ahol az emberek nem csupán sört esznek. Így jutottunk el a Fõ téri CZZ vendéglõbe, amely fizetett ügynökeink szerint az elõzõ tulajdonos, Czikora Zoltán nevének kezdõbetûit viseli, valamint a legjobb, amit a város nyújtani tud a kényes pesti suttyóknak.

Ha már semmi nem hiányzik az életébõl, kezdjen el vásárolni a halálára! A holland Henk Rozema agyszüleményének köszönhetõen az unalmas márványlapok és szobrok helyett végre igazán eredetien (5-8 perces fotógalériával és hangüzenettel) mutathatja meg, ki a fasza gyerek még a föld alól is. A sírkõbe épített 17 centis LCD-kijelzõ pár évig biztos fényerõvel mutatja életének kedves pillanatait, energiát pedig a nap sugaraiból nyer (azért van benne elem is). Szerencsére a beépített infra-érzékelõ csak akkor kapcsolja be a vetítést, ha áll elõtte vki.

Igazi klasszikus hipermarketes becsipogós történetet kaptunk "pázsittól". A dolog pikantériáját tényleg csak az a kép adja, ahogy a biztonsági õrök falkája benyomul a toalettbe, nehogy pisilés közben elszökjön az N. vásárló.

Egyszerû Homár olvasóként vásárolgattunk szépen édesapámmal, mikor is rám jött a "szükség", így megbeszéltem, hogy megvár, én meg szépen kimegyek a kétbetûsre. El is indultam, azon a kijáraton mentem (vagyis mentem volna) ki, ami a bejárat mellett van, talán direkt annak fenntartva, aki épp nem vesz semmit. Erre becsipogott a lopásjelzõ. Védekezhettem én bármivel, egybõl erõszakosan egy helyiségbe akartak vonszolni. Persze ellenálltam, ordítoztam velük, így nagy kínnal-keservvel (20 õr a nyakamon, a NAGY FOGÁS reményében!) elkísértek pisilni... na hurrá.

Ha már biztosítás, legyen kövér. A mai második sztorinkban Samu csapja össze fogsorát a Providencia kárfelmérõivel. Ne feledjék, a csokkerizálódás megállítható! (Vagy ha nem, legalább vki más okul a történetébõl vagy legalább elüti az idõt az irodában.)

 

Lakásunkra 1997-ben kötöttem biztosítást a Generali-Providencia Biztosítónál. Éves díja meghaladta a 60.000 Ft-ot. Volt már ott egy nyaraló-biztosításunk is, meg - hála tehetséges ügynökeiknek - négy féle életbiztosításunk. Minden rendben is volt, amíg csak fizetni kellett a díjakat. Tavaly július végén viszont arra jöttünk haza a nyaralásból, hogy az egyik szobában Gellért-hegy nõtt a parketta közepére. Ilyet még sosem láttam, felhívtam tehát egy építész ismerõsömet, aki rögtön vágta a diagnózist: csõtörés a falban, parkettát azonnal felszedni! Látszott, hogy ez bizony pénzbe fog kerülni, hívtam tehát a biztosítót és a parkettást. A Providencia call-centere fel is vette a bejelentést, majd nem történt semmi.

 

Naiv ügyfélbõl sohasem elég, az alábbi történet ráadásul tanulságos is, hogyan fogja két marokra a puhatestû ügyféllé lényegülõ egyén egy olyan tipikusan káeurópai jelenség grabancát, mint a MÁV Biztosító. Figyeljék Dávid kezét, Önök ugyan hányszor vették fel a kritikus ügyfélszolgálati telefonbeszélgetéseket? Pedig biztos van diktafon a telefonjukban...

2006.01.11 Baleset: egy máv által biztosított személy figyelmenkívül hagyja elsõbbségadási kötelezettségét bal oldalán csapja gépjármûvemet (12év, 200000km, keserves munkából spórolt, de ez az én bajom). Felelõsségét elismeri, papír kitölt, munka elnapolva, irány a biztosító. 15 perc foglalt jelzés után tettre emelkedem, farkasszemet nézek az ügyintézõvel. Megérkezem, hihetetlen látvány 2006ban: 1 asztal, papírok szanaszét, 1 asztalilámpa, 1 telefon, 1 hölgyeménnyel megspékelve. Naptár, számítógép, sorszám, felügyeleti szerv elérhetõsége sehol. Telefon csörög, a hölgy kezeli, egyszerre a hasonlóan személyesen megjelentek táborával.

A Homárt elvágta a víz a Dunabogdányban rosszalkodó gyermekeitõl, az áradat miatt még horgászni se lehet a folyóban, így minden arra mutat, hogy folytatnunk kell Hétfõi Offtopic-sorozatunkat. Ezúttal egy igazi internetes klasszikust választottunk, hogy véletlenül se érhessen minket az eredetiség vádja. Ha hiszik, ha nem, itt érdekes közelképeket láthatnak rokonainkról a rovarokról.

Minden idõk egyik legsúlyosabb összeesküvését fedezte fel Lajos a napokban, amikor a gondviselés kilökte kezébõl a frissibe vásárolt szalvétacsomagot. Láttak önök már embert szalvétát számolni? És papírzsebkendõt? Sajnos videofelvétel nem készült az eseményrõl, de így is elég meredek a végkövetkeztetés. (Vajon nem csak egy környezetvédelmi konzumhekkrõl van szó?)

Szalvétát vásároltam ma két csomaggal, meg egy csomag papírzsepit. Az elsõ csomag szalvétát ki is bontottam, de kiesett a kezembõl. Szedem össze, gondoltam megszámolom, hogy megvan-e mind. 44 db-ot számoltam. Megnézem a csomagolást, 45-nek kell lenni. Keresem a hiányzó darabot, nem találom sehol. Megszámolom még egyszer, csak 44.