Nyár parancsnok alaposan bedurrantott a kályhába. Tombol a kánikula, mindeneddigi  és sohakorábban típusú melegrekordok dőlnek sorra,  az emberek túlélő üzemmódra váltottak, és hirtelen felértékelődik még a légkondis munkahely is, nemhogy a légkondis pláza, a légkondis mozi vagy egy légkondis közlekedési eszköz, ami a végletekig elcsigázott nép számára végre enyhülést ad. Már persze akkor, ha rendesen működik az a fránya beépített klíma.

Kedves Homár!

Épp a Békéscsaba és Budapest között közlekedő 15:19-kor induló, Fogaras IC 74-es számú vonaton ülök, onnan írom ezt a levelet, mert kínomban már nem tudtam mit kezdeni magammal. Kint 35 fokot mutat a hőmérő, én pedig egy temetésről jövök vissza Budapestre, ahol délelőtt már pecsenyévé sültem az akkor még csak 34,5 fokos melegben. Gondoltam, legalább legyen egy kényelmes délutáni utam, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy megváltottam az 535 Ft-os IC helyjegyet a sima gyorsvonati pótjegy helyett, legyen kényelmes helyem a légkondicionált kocsiban. Tudom, naiv voltam.

A vonat először csak 10 percet késik az utastájékoztatás szerint, majd ez 15 percre módosul. Ezalatt pont remekül le lehet izzadni az állomáson várakozva, persze erről bizonyára nem a MÁV tehet, hiszen Romániából jön a vonat, a határon mindig lehet valamilyen fennakadás, tulajdonképpen már az nem is elvárás részemről, hogy egy IC pontos is legyen ezen a vonalon, ebben az országban.

Épp tegnapi hír, hogy 2018-ban összesen 4 évet késtek a vonatok  idehaza. A MÁV szerint ezzel "a magyar vasúti személyszállítás járatpontossági adatai alapján az európai középmezőnyben foglal helyet." Ettől még a vonatok pontatlansága iszonyú sok bosszúságot okoz sok embernek, néha egészen meglepően extra módon is. Például az alábbi levél írójának, akinek ugyan volt jegye, csak épp nem arra a vonatra, amin utazott, az ugyanis annyit késett, hogy felszálláskor az eleve kinézett, következő járatnak hitte. Felugrott rá, a kalauz kíméletlenül megbüntette, a MÁV pedig ezt így tartja helyesnek. Pedig a méltányossági okokból való elengedés iskolapéldája ehetne az eset.

Kedves Homár!

Drágán indult a mai napom.

Buszról leszállva siettem a vasútállomásra, Vonatinfó applikációban a buszállomás és a vasútállomás között gyaloglás közben vettem egy menetjegyet a legközelebb induló vonatra amire engedett jegyet venni az app. Az aluljáróból felérve láttam hogy ottvan egy vonat, a mozdonynál elöl a kalauzok, így úgy voltam vele, ez az első, ami indulni fog. Fel is szálltam, meg is kérdeztem az utasokat, visszaigazolták hogy „jófelé” fogunk menni.

Itt a jegy, meg a bünti is:

A  fenti képen Európa első hegyi vasútja, az 1848 és 54 között épült semmeringi vasút egy szakasza látható. Az elképesztő helyeken haladó pályát már építésekor is tájépítészeti objektumnak tekintették, vagyis fontos szempont volt, hogy a műszaki alkotás harmonikusan illeszkedjen természeti környezetébe. A kép alsó részén látható viaduktok és az alagút alapján ezt a tervet maradéktalanul sikerült is kivitelezniük a sógoroknak. A Semmeringbahn teljesen megérdemeltem a Világörökség része.

El lehet képzelni, mennyire pótolja az itt vonatozás élményét egy pisiszünettel bolondított buszos túra a csúcsra.

Kedves Tékozló Homár!

Szeretném, ha az alábbi „utazási élményt” közzétennétek.

2018. november 24-én az ADUTOURS utazási iroda (1074 Budapest, Hársfa u. 2.) által szervezett 1 napos semmeringi útra fizettem be a bónuszbrigád honlapján. 8.990 Ft volt az utazás előre elutalt ára, amihez a buszon még 1.500 Ft-ot beszedtek „adminisztrációs díj” címszó alatt.

Az út elnevezése: ÉLMÉNYVASÚTTAL A SEMMERINGEN (+ vásárlás a Lindt csokoládégyár mintaboltjában + Adventi hangulat Mariazellben). A leírás szerint a mintabolt látogatás után 

a vasútállomásra indulunk tovább ahol a tartomány fő attrakciójával, a semmeringi vasúttal hódítjuk meg a hegycsúcsot. A vasút az UNESCO Világörökség részét képezi. A pálya hossza összesen 41 km, 14 alagúton, 11 vashídon, több mint 100 kőhídon, és 16 viadukton halad át a vasút. természetesen a az út folyamán lélegzetelállító kilátásban lesz részünk (Út hossza kb. 40 perc)

A tömegközlekedési eszközökön az ajtók közelében kijelült elsődleges ülőhelyek megléte irtó nagy segítség a speciális igényekkel utazóknak: mozgássérülteknek, kisgyerekeseknek, terhes nőknek, időseknek. Gáz, ha az Elvira nem bírja kezelni ezeket a helyeket a helyjegyvásárlásnál, nem beszélve arról, hogy egy ilyen húzással sikerül alaposan kitolni minimum azzal a felnőttel, akinek ezt sorsolja a rendszer. Persze lehet, hogy ez egy egyszeri anomália volt csak, de akárhogy is, a kalauztól elvárható lett volna némi empátia és segítőkészség a kialakult abszurd helyzet megoldásában. 

Szisztok!

Egy vonatról írok, az imént történteket osztanám meg veletek. Sajnos nincs benne semmi szokatlan, ezért is olyan felháborító. 

Barátnőm vett neten két jegyet (az elvirán, ahogy kell). Kiderült, hogy olyan helyre szól az egyik, ami nincs. 41 és 43 a két szám, amiből a 41 egy spéci, kis piros kereszttel ellátott hely (de legalább normális méretű), a 43 mellette viszont valami gyerekülő lehet maximum.

Balatonboglár Budapesttől 144 km -re fekszik.

IC-vel (vagyis a ma lehető leggyorsabb vonatos megoldást választva) 1 óra 53 perc alatt lehet leérni, ennek az útnak az ára a pót- és helyjeggyel együtt 3365 ft.

Kocsival mindezt letudhatjuk másfél óra alatt, 8 literes fogyasztással számolva 4608 forintért. 

Ha minimum 2 ember utazik, akkor már egyértelműen jobban megéri a tömegközlekedés helyett az autót választani, pláne, hogy ehhez további előnyként a nem kötött indulás kényelme és a csomagok cígölésének megúszása társul.

És mit tud mindeközben ajánlani a MÁV? A sokadik levél alapján továbbra is az elviselhetetelen tömeget, a késéseket, az elbénázott tájékoztatást és nem nem működő légkondit. Ja, meg a nagyszerű tanácsot: "ha felállunk, közvetlenül alá, akkor ott jobb. " Hát köszi.  

Tisztelt MÁV-START Zrt. vezetőség!

Meg fognak lepődni, de ez egy panaszos e-mail lesz! Bizonyára azt gondolják, hogy a szolgáltatás, amelyet az önök által vezetett cégóriás nyújt ügyfeleinek, hibátlan, mi több közel tökéletes. Ezúton szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a szolgáltatásaikra inkább az éppen hogy csak elfogadható jelző sokkal jobban illik. Most biztosan meglepődtek! 

Az elmúlt egy hétben többször is igénybe kellett vennem ezen szuper szolgáltatásokat, amely alkalmak során sikerült néhány problémát feltárnom. Mondjuk nem volt olyan nehéz, mert ezek a problémák csak úgy jöttek, kéretlenül, nem kellett nagyon kutatni utánuk. Tehát jelen e-mailem célja az, hogy segítsek önöknek javítani a szuper szolgáltatásaik minőségén.

Barátaimmal, a június 30-án hétfőn, a 11:42-kor induló, EX 21844 számú vonatra váltottunk jegyet az IC kocsiba, Kelenföld – Balatonboglár távon. Azért IC kocsiba, mert ott biztosított volt a hely, és a kocsi légkondicionált (ennek később még lesz szerepe). 

via GIPHY

Bármilyen területről is legyen szó, a karbantartási és felújítási munkák embert próbáló időszakot jelentenek szolgáltatónak és ügyfélnek egyaránt. Ettől persze ezeket megúszni nem lehet, de átgondolt szervezéssel és jó kommunikációval minimalizálni az elkerülhetetlen kényelmetlenségeket igen. Ez utóbbi valamiért elképesztően nehéz a MÁV-nak. Pedig az utastájékoztatás nem tűnik ördöngősségnek, és mivel rendszeresen előfordul különböző szakaszokon, elég lenne egyszer kidolgozni a menetét rendesen. Például az Elvirán egy kis, jelöletlen buszkontúr helyett nagy villogó feliratban kiírni az adott menetrendnél, hogy bizonyos szakaszon pótlóbuszok közlekednek, a pályaudvaron meg minden lehetséges helyen feltűnően, akár az aszfalra fújva jelezni, merre kell menni az átszálláshoz, induláshoz. Mindezt aztán pár alannyal tesztelni, és ahol a tesztszemélyek belekezdenek az Confused Travolta-mozgásba, ott finomítani kell a rendszeren. Bálint beszámolója alapján lenne mit.

Tulajdonképpen semmi különös az egész, mégis olyan jó lenne, ha mégiscsak ez lenne a különös, és nem pedig a hétköznapi. Ha nem lenne olyan ismerősen jellemző az, ahogyan 2018-ban egy teljesen átlagos utas eljuthat Budapestről Pécsre.

Mert teljesen átlagos utas vagyok: évente egyszer utazom Pécsre vonattal, és az utazások között eltelő hónapokban valahogy nem érzek ingert arra, hogy a pécsi vasútközlekedés híreit olvassam, sőt, még azt is naivan adottnak veszem, hogy azért ez nem olyan bonyolult ügylet, és nem olvasok utána indulás előtt sem a Pécsre utazás legfrissebb szakirodalmának, még akkor sem, ha a kommentelők nagy része nyilván azt fogja mondani, én vagyok a hibás, amiért mindezt nem tettem meg, a saját hülyeségemet okolhatom csak mindenért, és különben is, minek mentem oda.

Jön az nyár, aki teheti, előbb-utóbb csomagokkal megpakolva fel- vagy bekászálódik valami járműre/-be. Itt most azoknak mutatunk egy tanulságos, sok számmal és számolással turbózott mini esettanulmányt, akik a MÁV-val igyekeznek majd külföldi célponta eljutni. A tanulságot mindenki vonja le, de egyébként meg jó utat, mert bárki, bármit is mond: a vonatozásnak igenis van egy sajátos bája!

Tisztelt Homár!

Igazából nem panaszom van csak, a nemzetközi jegyvásárlás buktatóiról szeretnék írni.

Rövidesen Ceske Budejovicébe utazom vonattal. Ha sokan felmordulnak, hogy jobb autóval menni a válaszom egyszerű: színtévesztő vagyok nincs jogsim.  Lehet buszon lett volna olcsóbb megoldás, de nem bírom a buszt.

A térképre és a vasúti menetrendekre nézve két lehetőség van:

1. Budapestről elutazni Linzbe Railjet-tel, majd átszállás és onnan vagy osztrák vagy cseh vonattal tovább Ceske Budejovicébe. Egyszerű, kényelmes és relatíve gyors megoldás. (kb 6-7 óra)
2. Budapestról elutazni Pozsonyon át közvetlen vonattal Brno-ig (esetleg Prágáig), átszállás majd az Cseh vasutak járatán tovább Ceske Budejovicébe. Kicsit hosszabb (kb 10 óra), de azért még kényelmes utazás.

Pályafelújítás miatt február 26-a óta a Pécs-Budapest vonalon pótlóbuszok közlekednek Százhalombatta és Kelenföld között az InterCity vonatok helyett. Egy ilyen tömeges átszállás mindig óriási muri bír lenni, de a csomagokkal vonszolódás eleve egy nehezen élvezhető műfaj, az emberek, ha morgolódva is, de kibírják a eljövendő szép napok érdekében (ezen a szakaszon például elvileg 120-160 km/órás sebességgel száguldanak majd a felújítás után a szerelvények, ami végre emberi időtartamra csökkentheti a ma még több, mint háromórás utazási időt Pécs és Budapest között). Az viszont bőven túlvan a kényelmetlenségen, ha az embert nemes egyszerűséggel otthagyják félúton.

Tisztelt Tékozló Homár!

Szeretnék megosztani veletek egy újabb bicskanyitogató MÁV-történést, amely már engem is annyira kiakasztott, hogy írásra sarkallt. Ezt a fantázianevet adnám neki:

Szintet ugrott a MÁV  Pécs-Budapest vonal utasainak szívatásában

Azt már nagyjából elfogadták és mondhatni megszokták a Pécs-Budapest vonalon utazók, hogy az évről-évre visszatérő vágányzárral folyamatosan nő a menetidő és a vonatos utazást buszos pótlással egészítik ki.  Ugyanakkor a MÁV nem adja lejjebb és mindent megtesz azért, hogy az utazni vágyók (vagy kényszerülők) minél változatosabb szórakoztatásában közreműködjön.

Az utazóközönség és az alkalmazottak sportos életre nevelése, on- és offline jegyvásárlási kalandok, szédítő sebességű robogás a Studenka vagonkán. Olvasónk naponta ingázó MÁV-utas. Lendületesen elővezetett látlelete egyben építő jellegű megoldási javaslatcsomag is a MÁV illetékeseinek célozva, akiknél késik a XXI. század.

Kedves homár!

A MÁV automata jegy eladás viszontagságairól szeretnék írni.

Rendszeresen utazom a fent említett cég Budapest- Verőce közötti vonalán. A Nyugat pályaudvaron lecserélték a korábbi automatákat, ami három lépésből kiadta a start plusz kártyás jegyet, egy olyan típusra ami rengeteg lépésből, (még jó hogy az anyám nevét nem kéri!) viszont azon hosszú ideig gondolkodva nagy nehezen kiadja az áhított jegyet. Beszélni is tud, de kinek? Ha valami haszna lenne, az a vak emberek segítése lehetne, de ember legyen a talpán, aki nem lát, és az érintőképernyőn eltalálja a megfelelő pontokat, amit még az egészen jól látóknak sem mindig sikerül! Engem speciel az jobban meghatna, ha egyoldalú beszélgetés helyett, villámgyorsan kezembe nyomná a jegyet.

A legnagyobb probléma mégsem ez! Gyakran nem működnek! 2018. március 1. a legutóbbi.

Ősszel már írtunk arról, a MÁV-nak hogyan sikerült leghűségesebb és legelkötelezettebb utasaival, a Start Klub kártyatulajdonosokkal kibabrálni a hosszabítási protokoll utolsó pillanatban történt megváltoztatásával. Az élet és a személyszállítás persze nem állt meg, novemberre pedig az is kiderült, hogy nemcsak az online hosszabítást bukták a kártyatulajdonosok, hanem az ezzel járó 5000  forintos kedvezményt is. A fogát szívó vagy bajsza alatt dörmögő, esetleg a számára hátrányos változtatásokban szó nélkül beletörődő csendes többség mellett persze ezt nem mindenki nyelte be könnyen. Az alábbi két levél szinte egyszerre érkezett. Ami külön érdekes bennük, az a két férfi, egy esetre a MÁV kétféle megoldása.  

Íme Balázs, akinek a kérvényét elbírálják:

Tisztelt Homár blog!

Rendszeresen veszem igénybe, hőn szeretett MÁV-unk különböző szolgáltatásait és ugyan néha-néha bosszankodok a szolgáltatás minőségét illetően, de békeszerető ember lévén az apróságokon könnyen túlteszem magam.

Most viszont egy olyan dolog történt, amin valahogy nem sikerül átlendülnöm.

Én úgy vélem, ha egy szolgáltatónak van egy rendszeresen visszatérő ügyfele, akkor azt illik megbecsülni, vagy legalábbis nem lehúzni.

A sztorim:

Mivel, mint azt írtam, viszonylag sokat utazok, ezért pár évvel ezelőtt kapva kaptam a lehetőségen és igényeltem magamnak egy úgynevezett Start Klub kártyát, ami több kedvezményt is biztosít. Természetesen ezt nem csak úgy osztogatják, 26 év felett 1 évre 35 000 Ft, de mivel sokat utazok nekem megéri. Sőt, ha az ember később hosszabbít, akkor kap ebből az összegből 5000 Ft kedvezményt.