
Ebéd ezer alatt - CZZ Vendéglõ
3100 Salgótarján Fõ tér 1./CZZ Vendéglõ

Ünneplünk.
A Milli krémtúrósorozata már eddig is figyelemre méltó volt, hiszen képes újat mutatni egy olyan mûfajban, ahol a klasszikus vaníliáson és vaníliás-mazsoláson kívül bármi más értelmetlen eretnekségnek számított. A diós-mézes azonban, amibe az elõbb lógattuk bele a módosult lábakból elkorcsosult szájszervünket, nemhogy felnõ az édeskés apa- és anyafigurához, de minimum Európa-klasszis.
Kicsit háttérbe szorult a nemzeti pániktoplistán az árvíz és a választások miatt szegény madárinfluenza, de a Homár készen áll, hogy bármikor felmelegítse a témát! Az alábbi gyöngyszemet Jani küldte a szerb határról, ahol hivatalosnak tûnõ szervek gombolnak le egy kisebb összeget minden beutazó autósról. Hüledezzen az emberi találékonyság kifogyhatatlan tárházán!
Múlt vasárnap otthon jártam a szülõknél Csongrád megyében. Gondoltunk egyet, kiugrunk a Szabadkai piacra szétnézni, alig 50km-re van tõlünk. A határhoz érve a szerb oldalon nem kis meglepetés fogadott, azt hittem a magyar hülyeségeket nem lehet alulüberelni... Minden beutazó jármûnek legyen az motor, személygépkocsi, vagy teherautó át kell esnie egy madárinfluenza elleni fertõtlenítésen.
Igazi klasszikus hipermarketes becsipogós történetet kaptunk "pázsittól". A dolog pikantériáját tényleg csak az a kép adja, ahogy a biztonsági õrök falkája benyomul a toalettbe, nehogy pisilés közben elszökjön az N. vásárló.
Egyszerû Homár olvasóként vásárolgattunk szépen édesapámmal, mikor is rám jött a "szükség", így megbeszéltem, hogy megvár, én meg szépen kimegyek a kétbetûsre. El is indultam, azon a kijáraton mentem (vagyis mentem volna) ki, ami a bejárat mellett van, talán direkt annak fenntartva, aki épp nem vesz semmit. Erre becsipogott a lopásjelzõ. Védekezhettem én bármivel, egybõl erõszakosan egy helyiségbe akartak vonszolni. Persze ellenálltam, ordítoztam velük, így nagy kínnal-keservvel (20 õr a nyakamon, a NAGY FOGÁS reményében!) elkísértek pisilni... na hurrá.
Péntek óta az árvíztõl nem sújtott lakosság kedvenc sportja a Duna-menti területek fényképezése. Az évente max. egyszer látható jelenség a misztikus módon egyik kormány alatt sem megerõsített gátaknak köszönhetõen idén különösen nagyot ütött. Olvasónk, Viktor, a naplementés Lánchíd nyomába indult, és meglepetésére talált valami mást is:
Gondoltam csak megírom, hátha felkelti vkinek az érdeklõdését az alábbi kép, amelyen a tábla eléggé slágertémának tûnt tegnap. Szerintem elég magyar..
Ha már biztosítás, legyen kövér. A mai második sztorinkban Samu csapja össze fogsorát a Providencia kárfelmérõivel. Ne feledjék, a csokkerizálódás megállítható! (Vagy ha nem, legalább vki más okul a történetébõl vagy legalább elüti az idõt az irodában.)
Lakásunkra 1997-ben kötöttem biztosítást a Generali-Providencia Biztosítónál. Éves díja meghaladta a 60.000 Ft-ot. Volt már ott egy nyaraló-biztosításunk is, meg - hála tehetséges ügynökeiknek - négy féle életbiztosításunk. Minden rendben is volt, amíg csak fizetni kellett a díjakat. Tavaly július végén viszont arra jöttünk haza a nyaralásból, hogy az egyik szobában Gellért-hegy nõtt a parketta közepére. Ilyet még sosem láttam, felhívtam tehát egy építész ismerõsömet, aki rögtön vágta a diagnózist: csõtörés a falban, parkettát azonnal felszedni! Látszott, hogy ez bizony pénzbe fog kerülni, hívtam tehát a biztosítót és a parkettást. A Providencia call-centere fel is vette a bejelentést, majd nem történt semmi.