Egy hónappal ezelõtt írta Balázs, hogy a MediaMarktban vett Philips dvd-lejátszóját sehogyansem sikerül sem megjavíttatni, sem kicserélni, sem a pénzt visszaszerezni. Azóta a Philips nagy kegyesen adott neki egy másik lejátszót, ami azonban szintén nem bírta sokáig:

Amikor a homárba szeptember végén irt cikkemre többen is reagáltak, tippeket adva az ügy kezelésére, én fel is vettem a kapcsolatot a Philips ügyfélszolgálattal. Nehezményeztem náluk a 30 napon túli javítási határidõt, és kilátásba helyeztem a szerzõdéstõl való elállást. Mondták, hogy utánanéznek. Ezután 2 nap múlva sûrû bocsánatkérések közepette felhivott a békéscsabai szakszerviz, hogy készen van a DVD-lejátszó, de csak jövõhéten (sicc) szállítják át szegedre (1:0 oda).

Mindig ez van: ahogy ráugrunk egy témára, egybõl jönnek a hasonlók. A kaka-pisi-humor nevében posztoltuk be az elõbb az új-zélandi fodrászszalont, erre máris itt van ZhaoMan levele, aki a saját blogjának egyik bejegyzését küldte el nekünk egy olyan helyi édességrõl, ami sok nyállal az igazi.

Hiába van annyi szláv Bécsben, a Monarchia szívébõl nézve minden céklaevõ egyforma. Még mindig. Erre talált példát egy HVG-s reklámban ki más, mint Polák.

Nehezebben térünk magunkhoz, mint a pörölyfejû cápa szülinapi drogpartija után. Olvasónk ugyanis egy olyan õrrel találkozott, aki nem fogadta el a pénzt. Vagy túl keveset ajánlottak neki? Döntse el Ön!

A kényszeres dizájnolás pompás példáját fotózta le Tamás Békéscsabán, a formatervezés viharsarki Mekkájában. A szögesdróttal ijesztõvé tett vécéülõke alapvetõen jó nagy hülyeség, de ha a tulajdonos szorongásait fejezi ki, máris indokolttá válik a használata. A 12 rugós ár minket önmagában nem ijesztene el, a fõ a fogyasztói elégedettség, no meg az önkifejezés szabadsága. Levél alant.

Mi az egyszerû vicceket szeretjük, úgyhogy a pénteki hangulatban Zoli küldeménye pont átsegített minket a délelõttön. Mélyebben nem is kommentálnánk.

Tisztelt Homár! Remélem levelem jó egészségben talál és nem zavarlak vele. A minap kaptam egy jó kis fotót az egyik haveromtól Új Zélandról. Annyit fûznék hozzá: Itt aztán belövik a sérót. Ezzel zárom soraim Zoli

Lehet-e sikeres egy reklámkampány, ami arra épít, hogy a nõk olyan feromonvezérelt szopógépek, akiknek csak ki kell jelölni az utat a dezodorral a férfitesten, le a gégemikrofonhoz, onnantól meg minden megy a maga útján? Önök döntik el, az Axe mindenesetre orrba-szájba nyomatja a reklámfilmjét a besprézett ruhafogassal, amire eszét vesztve rátekeredik a csaj. Most viszont az online kampány és az offline akciózás bizarr, sõt mint látni fogják, kommunistagyanús keverékét szeretnénk bemutatni.

A Homár épp a percekben értesült egy neve elhallgatását kérõ bloggertõl, hogy halottak napja igazából ma van, (else mindenszentek, fene se tudja követni ezeket a katko ünnepeket), úgyhogy még simán ér Karesznek felháborodni, hogyan gyalázzák meg a halottak nyugtontartásának szertartását:

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a "gumicukor maffia és kókuszrúd dealerek" egyre szemtelenebbek lettek az évek folyamán. A Pestszentlõrinci temetõnél jártam és igencsak bosszantott, hogy az árusok egyharmada majálison vagy búcsúban érzi magát. Meg az a kisfestett plázacica is aki csacsogva válogatott. Zavartalanul árulják a gumicukrot, nyalókát, drazsékat.

Végül is érthetetlen, hogy ha a nõk szivacskosárral növelhetik meg optikailag elsõdleges nemi bélyegeiket, akkor a férfiak miért ne tehetnének ilyet. Azaz tehettek volna rég persze, ehhez képest csak most lepte el a Nagy Világhálót az ausztrál aussieBum cég új modellje, az optikai pöcsnagyobbítós úszógatya.

Rájár a rúd a Tescóra a héten. Kedden ugye kilátásba helyeztek egy milliárdos büntit a polcvédelmi pénzek miatt, most meg utolérte az év slágere, a kiszivárogtatás. Egy exalkalmazott ugyanis indított egy blogot - ami mostanra a Blogterrõl amerikai szerverre menekült -, ahol a hipermarket droidjainak hétköznapjait teregeti kifele. A Homár visszatérõ olvasóit nem csaphatják falhoz az ismertetett praktikák (régi ár szisztéma, a legolcsóbb nem a legolcsóbb, rothadó húsok), de a sztorik java még hátravan, hiszen máris kiadták könyvben. A borítója elég gazdaságos és a G.M. rövidítésbõl sem derül ki, hogy a konkurencia ügynökei karolták fel a témát vagy szerzõi kiadás. Csak drukkolni tudunk nekik, hogy a kétezer forintos árból összejöjjön elég pénz ügyvédre.