Önálló szolgálati közleménynek sovány, de az IKEÁnál darabolós vázákat vesznek most vissza jó áron. Hasonlóan pocsék, bár fizikailag kevésbé veszélyes árut talált Pirx Kapitány, aki digitálisnak látszó lexikonra vetõdött, de vmi egész bizarr terméket kapott:

Úgy esett, hogy multévben nyertem egy Media Markt-os vásárlási utalványt. S tudatos vásárló lévén a januári árleszállítások alatt gondoltam jól be is vásárolok belõle. Persze midõn körbejártam, mindenrõl sikeresen lebeszéltem magam, egyedül a digitális Révai Nagylexikonon akadt meg a szemem. Miszerint ez mindig jól jön, hiszen kinek van kedve 100kg öszsûlyú 21 kötetes szettet kisebb vagyonért megvásárolni mikor itt van a modern kor csodájaként egy 20g-os lemezen mindez. Nagy lendülettel kosárba be, kifizet (990Ft - húdeolcsó) s a jó vásár örömére ahogy hazaértem szemre is vételeztem.

Gábor bedobott egy százast a parkolóórába, a jegy 17 óra 59-kor járt volna le, de a gép nem fogadott el egy plusz tízest, hanem 30 forintra ugrott. Ebbõl lenne havi egymilliója a cégnek? Szerintünk nem, mert valószerûtlennek tûnik, hogy naponta több ezer fogyasztó beleessen ebbe a csapdába. Önök szerint? Sztori alant.

A fordítógép ugyanolyak örök, megunhatatlan emberi érték, mint a pornolizálás vagy a morbid textilcímke. Élvezzük együtt ezt a Ruskó Gábortól kapott könnyû villásreggelit, aztán délben irány az ebéd!

Kábeltévés hadviselésbõl a tévészerelõtõl a tetõbérlésen át a közös képviselõkig jutottunk legutóbb. E. most egy olyan szituációt prezentál, ahol az új építésû ház tulajdonosa láncolta a lakókat vmelyik szolgáltatóhoz, esetünkben a T-Kábelhez, majd amikor évek múlva a UPC is betenné a lábát, a tévészerelõkkel lehetetlenítik el a helyzetet:

2 éve épült fel a ház ahol lakom (VIII. Futó u.). Még az átadás elõtt kijelentette az építtetõ, hogy ide a matáv kábel (akkor még az volt a neve) fogja bevezetni a kábeleit, a upc-rõl ne is álmodjunk. Nyilván valaki megkapta ezért a maga kis jutalmát. Ez sok lakónak nem tetszett, mert akkor az upc kábeltévéje és internetje is kedvezõbbnek tûnt. Bementem az upc egyik irodájába abban bízva, hogy õk is behúzzák a kábeleiket. De sajnos nem voltak hajlandóak olyan területen szolgáltatni, ahol a matáv kábel már ott van. Így csak annyit tudtunk csinálni, hogy jónéhányan inkább nem fizettünk elõ semmire a matávkábelnél.

Életünk legköltõibb étlapját fotózta Szinbad a kínai Lijiangban. Olvassák elõször étlapként, utána versként, az utolsó sor úgy még nagyobbat fog ütni. Kínaiul tudó olvasóinktól esengve kérjük – halló Sanghaj! – hogy fordítsák le nekünk, mit fordítottak angolra a helyiek csonthéjas pornó formájában.

Az elõbb láttam sajtóvetítésen a Bábelt, Alejandro González Inárritu rendezte, aki a Korcs szerelmeket, a világ legszomorúbb filmje, lehet, hogy napokig nem veszek marshmallow-t, úgyhogy most mesterséges szerekkel vidítom magam, konkrétan a Zugügyvédtõl kapott horgászverssel, a Sikeres Sporthorgászból.

Egy másik direkt nem ordenáré taplóság, csak épp akkora, hogy az ember kiforduljon a bankból, mint ahogy P.K. is tette:

Az eset a XVII. kerületi OTP fiókban történt. Két hete nem tudom használni hitelkártyámat, mert nem fogadja el a terminál a PIN kódot. Számmemóriám kiváló, a kód stimmel, másfél éve használom a kártyát gond nélkül. Bemegyek a hibacetlikkel és a kártyával felszerelkezve a fiókba, mindjárt szólít is a kisasszony (ez az egyetlen kellemes élményem). Mondom neki, hogy mi a gond (nem tudok vásárolni a kártyával). Kipróbálja, tényleg nem jó a PIN kód.

A jóságos EU kioknyomozta nekünk a gyarmatokon, hogy "a bankok vissza tudnak élni piaci hatalmukkal a fogyasztókkal szemben." Errõl a vonalról közlünk most egy halmozottan pitiáner lehúzást:

Múltkor panaszoltad, hogy híján vagy a szaftos banki eseményeknek. Pedig bizony vannak. Én az Erste bankkal jártam pórul, igaz nem túl nagy kárösszegben. Ez esetben azonban nem is annyira az ügy nagysága az érdekes, hanem az Erste bank debil reklamáció kivizsgálása és vevõközpontatlansága valamint a PSZÁF (születési neve: bankfelügyelet) közpénzzel jócskán kistafírozott töketlensége. Az utóbbinál voltam kedves bepanaszolni az elõbbit. A leírás pontos ko(ó)rképet szolgáltat Nyugat – Ázsia 21. századi banki viszonyairól, valamint arról, hogy az Erste banknál a csili – vili külsõ és az ájtatos reklámok ellenére minek nézik a hitelfelvevõt. Nekem nem voltak illúzióim ezzel kapcsolatban, de így is jól megjártam, nem szégyellem, tanuljatok más kárán. Íme:

László egy érdekes problémára hívja fel a T. olvasók figyelmét, hogyaszongya a Sony Ericssontól kizárólag telefonon lehet megtudni, hol van a szerviz, ami különösen vicces, hiszen az ember általában elromlott telefon miatt keresné õket:

Elromlott a Sonyericsson márkájú telefonom. Ez önmagában nem baj, megesik mindem gyártóval. Javíttassuk meg! Elsõ lépés, vissza a Pannonhoz, ahol közlik, már nem garanciális (mivel a Pannon csak 1 évet vállal) de vigyem el a Sonyericssonba, ahol él a 2 éves garancia. Persze ezt már nekem kell megtennem. Nagyon egyszerû lesz, gondoltam megnézem a sonyericsson.hu –t, hol van szervizközpont. Nem találtam meg 5 perc alatt. Ez már eleve rossz idõ, összesen nem lenne szabad 15 másodpercnél többet igénybe vennie a keresésnek. (arra akkor még nem is mertem gondolni, hogy nincsen közzétéve a honlapon ez a lényegtelen adat.)

Sajnos a Monty Python mintegy negyven évvel beelõzte a minálunk még csak óvatosan undorító nevû desszerteket, de azért jó tudni, hogy van remény és hogy elõbb-utóbb minden hülyeséget megcsinálnak (mi pedig megvesszük). Lipót egy ilyet talált jómultkorjában:

hülye márkanevek kategóriájába küldöm a baci desszertet. Ajándékozzon szív alakú bacit kedvesének!