A Homár történetének legbizarrabb, egyben legmókásabb telefonbeszélgetése zajlott csütörtök délután. Ehhez még csak hasonlót sem éltünk át soha. Csöngött a telefon és otthonról, a betegágyából személyesen Jüttner Péterné, a Marks and Spencer vezérigazgatója^* jelentkezett, hogy reagálna egy posztunkra.

A Zugyügyvéd passzolta át lánctalp fedõnevû naivügyfelünket. Internetszolgáltatója szerint a fájlcserélés csúnya dolog, ezért inkább le is tiltotta:

Nem régen váltottam internetszolgáltatót. Kedvezõ áron kínált elfogadható sávszélességet stb... Aztán kiderült, hogy nem "közvetlen" internetkapcsolat" az amit kapok, hanem egy routerrõl elosztott alhálózati kapcsolat vagy mi :-) Bár ezzel még önmagában nem is lenne probléma. Amin megütköztem, hogy pár hónap elteltével semmiféle P2P-alapú filecserélõ klienssel nem tudok file-okat fel-illetve letölteni.

RTom megtalálta Toroczkai kedvenc ételét, a mostaninál egy kicsivel nagyobb Magyarországot formáló rántotthúst:

A Kossuth téri lacikonyhán oszthattak hasonló echte magyar étket, azaz magyarország alakú bécsiszeletet (csatolt fotó). És hogy mennyire jobbra húzott a húsklopfoló, azt a román-magyar határ kintebb tolása bizonyítja. A fotó természetesen nem manipulált, ezt a Visegrádnál a Duna vonalára kísértetiesen emlékeztetõ vonal miatt írom.

Betti levelére alapozva egy korábbi posztban azt írtuk, hogy a Media Markt akciósan meghirdetett egy notebookot, amit igazából nem is kapni, csak majd az akció után, drágábbért. No ez nem volt igaz, mint azt a MediaMarkt szóvivõje, Koricsánszky Dóra a telefonban elmesélte, merthogy ezer darab körül fogyott a gépbõl az akció alatt. Bíztattuk, hogy írják meg prózában is.

Többször elõfordult már, hogy olvasó kiakadt egy termék E-betûi láttán, és többször elõfordult már, hogy vki visszaírta neki, hogy csill. Most István reagálta le fórum híján mailben, hogy pánikra semmi ok az imént posztolt szalámi nem az adalékanyagokkal gyilkol:

Csak megjegyzés az Eggelbush szalámihoz: az E 120 - kárminsav, ártalmatlan ételszínezék, pl. ezzel színezik a Camparit, az E 300 az ascorbinsav (C-vitamin) - no comment, az E 250 - nitrites pácsó, pl. a sonkapácok egyik fõ eleme, az E 202 - káliumszorbát, a szorbitok pl. az összes cukorbetegnek szánt édesség készítmény édesítõje, évtizedek óta alkalmazott természetes anyag. A felsoroltak többsége megtalálható az exportra készített "hungaricum" kolbászokban, szalámikban is, mert ha nem akarják a hagyományos módon, erõteljes füstöléssel tartósítani õket, ami garantáltan a rákkeltõ anyagok tucatját tartalmazza, akkor ez a tartósítás egyetlen, gyakorlatilag ártalmatlan módja.

A Homár a Popfilm karácsonyi bulija miatt tompán másnapos, amin az indiai szubkontinens kedvenc háziszerei sem segítettek, úgyhogy mélyebb elemzés nélkül tárnánk Önök elé a világ legromantikusabb szarozását. Ilyenkor jó magyar reklámfogyasztónak lenni.

Tegye a kezére a szívét, aki szerint nem hibázhat egy cég, aminek több tízezer termék közül kellett múlt héten sebtében kiszórnia a misztikus módon odakerült aljas haszonszerzés céljából átcímkézett romlott árukat. Zoli szerint ugyanis van még hamvasztásra váró termék a polcokon:

Édesanyám kedd este a budaörsi Tescoban vásárolt egy nagyobb adag élelmiszert, és vett egy "Eggelbusch Német nemes szalámi rúd" nevû izét is. Már maga a cimke szövege is megérne egy misét a fogy.védnél: 100g szalámi 135g sertéshús felhasználásával készült. Na ja, élõsúlyban esetleg. +4 db E-betû. Fogyasztók megtévesztése? (Nem, szárításkor ugye a víz elvész a húsból - a Homár) Magán a csomagoláson semmilyen (se lemosott, se beleütött) dátum nincs, viszont a - ki tudja mikor rákerülõ - cimkén a 2007.02.05-i dátum szerepel, tehát 55 nap múlva jár le.

Drága Homár, a minap megrázó körülmények között szembesültünk azzal, hogy a féléves garancia nem garancia semmire, ezért most panaszkodni, szomorkodni és üvöltözni fogunk. Az történt, hogy kedves feleségem fenekén szétrepedt a Marks und Spencernél vásárolt nadrág, pedig még a hat hónapos kort sem érte meg.

Kedvenceink az olyan receptek, hogy „végy jó sok lisztet, öntsd tálba, adj hozzá közepes mennyiségû vajat, tojást érzéssel és elegendõ juhtúrót.” Ennek a mûfajnak érte el a lehetséges maximumát a Magyarósi kolléga által megvásárolt Agnesi durumtészta használati utasítása. Alant a zaklatott beszámoló.

Csomagolás- és beltartalomvonalon is rajongunk a thai ropogtatnivalókért, leginkább azért, mert nagy részük tengeri bigyókból készül, csípnek és mókás ábrák diszítik õket. Éppen most futott be Navarro északnyugat-Thaiföldrõl egy kazallal, gyorsan leteszteltük õket. Íme.