Múlt hétvégén Prágában jártunk, és a Prague City Pension-ben szálltunk meg, ahol kiraboltak minket. Talán érdemes lenne figyelmeztetni a Homár olvasóit, hogy oda véletlenül se menjenek, mert csak hülye magyaroknak hívtak minket. A sztori: első nap bementünk a városba, a csomagokat - ahogy kell - a hotelben hagytuk. Mire este visszaértünk a csomagok mind egy szálig eltűntek. A recepciós annyit mondott rezzenéstelen arccal, hogy náluk ez sűrűn előfordul. Kértük, hívja a rendőröket, mire elkezdett netezni. Öt perc után rákérdeztünk, mégis mit csinál, mire annyit mondott, hogy keresi a rendőrség telefonszámát...
Múlt hétvégén Milánóban jártam a párommal. Gondoltuk megnézzük a város nevezetességeit. Rosszul gondoltuk. Az első és igen vicces élményünk a kilóméteres sorbanállás után váratlanul ért minket. Az őr a milánói monumentális dóm bejáratánál közölte hogy ujjatlanban nem lehet bemenni a dómba sajnos. 30 fokos fullasztó melegben erre nem gondoltam. Elfogadtuk ez mégiscsak az egyház tisztelete érdekében történik, bizonyos szabályokat nekünk is be kell tartanunk. A dóm mellett elhaladva azonban felfigyeltünk egy brutális méretű napszemüveg reklámra amely vidáman kacsintott vissza ránk. Nem gondoltuk hogy ez nem becsteleníti az egyházat. A vállmutogatás főben járó vétség de egy 10 x 20 m-es reklámtábla a dómon az bevétel... Kiábrándító volt. Egy másik templomon is találtuk Prada reklámot, azt csatolt küldeményként elküldöm. Ez Milánó igazi ismérve: minden templomon egy Prada vagy Louis Vuitton...
Ezt a térképet német ismerõseim hagyták nálam, a hátulján a legalapvetõbb magyar kifejezések német fonetikával Véletlenül beleolvastam....Hm. Ez a fránya német egész angolosan hangzik, dehát a teutonok sem vonhatják ki magukat a nemzetközi trendek alól. Fõleg, ha a végeredmény egy jóízû kamatyolás, ami után azt mondhatjuk az élveteg gulyászabálónak, hogy „El west-ham, menee-y pic aba”
Teljes a káosz Miskolc-tapolcán. Az önkormányzat állítólag bezáratta, mégis mûködik a Pallasz Hotel, míg szemben, a szintén a hotelhez tartozó panzió már Bencés Panzió néven nyomul. A rendõrség nem tud bizonyítani semmit, viszont szívesen veszik bárki segítségét, aki saját költségén "beépül" a szállodába. Crex crex volt olyan kedves és megfotózta a Homárnak a jelenlegi állapotokat kívülrõl:
A híres tapolcai panzió, a Pallasz eltûnt. helyette ma már Bencés Panziónak hívják. kár, hogy a tulaj...a klement, az nem változott. egy kis festés is volt:) a keritést lefestették. mondjuk a furnérlemezzel kitakart Pallasz felirat nem gyenge:DD
Természetesen a Homár sem gondolta komolyan, hogy az ukrán határõrök ilyen durván mûködnek, igazából sokkal durvábban. Elsõként a megoldás rövid, majd bõvebben kifejtett leírása követekzik:
lopós vámtisztekhez csak annyit, hogy 200 ft a tarifa, amit mindenkinek adni kell, különben betartják a törvényeket, ui. van rá törvény, hogy elkobozhatják a be nem jelentett valutát. hehe. tanács: tájékozódj utazás elõtt :-) Róbert
Zoltán ugyanezt fejti ki, csak hosszabban:
Zoltán gyanútlanul pénzt herdálni indult Ukrajnába, de arra nem számított, hogy már a határon kipucolják a zsebeit:
A múlt héten történt meg velünk ez az eset az ukrán-magyar határon (Beregsurány-Beregszász), amikor Ukrajnába akartunk menni vásárolni. A magyar határon kiengedtek, az ukrán útlevél-ellenõrzésen átengedtek, ezután jött a vámos. Felnyittatta a csomagtartót (ez érthetõ), ezután azt mondta hogy válaszolnunk kell néhány kérdésre, és majd meglátjuk, hogy bemehetünk-e az országba. Kitöltetett velünk egy-egy vámnyilatkozatot (soha nem töltöttünk még ki ilyet), amit háromszor adott vissza, hogy még hiányzik róla ez meg az, de azt elfejeltette mondani, hogy nálunk lévõ pénzösszeget is tüntessük fel. Ezek után újra átvizsgálták az autót, még alaposabban, majdnemhogy darabokra szedték, a táskáinkat is kipakoltatták, mondván hogy drogot meg fegyvert keresnek. Nem kívánom senkinek ezt a megalázó helyzetet. A pénztárcám az autóban volt, miután kiborította és visszapakolta, elvitte magával egy irodába.
Van-e idegesítõbb a telefonos tukmálásoknál? Mondjuk, ha ugyanazok háromszor egymás után bepróbálkoznak. Balázst egy romantikus hétvégére próbálták rábeszélni a debreceni Aranybikában:
Úgy látszik örökzöld téma kezd lenni nálatok a „szállodaipar”. Áprilisban olvastam ezt a cikket a Homáron, és nem felejtettem el, mikor a mai nap folyamán 3-szor(!) hívtak fel fél óra különbséggel minket, a kedvezményes üdülési ajánlatunkról. Miután elsõ körben elküldtek engem, hogy tulajdonképpen (bár elmúltam 18 éves) nem mondhatnak részleteket (…?...), és igen erõszakosan ragaszkodtak, hogy adjam meg szüleim mobiltelefonszámát, amit miután nem tettem meg szép szavakkal letették a telefont (lám-lám milyen is a jó civis vendéglátás és ajánlat). Második hívásukkor már velem is hajlandó volt a hölgy beszélni (elõször elküldenek aztán újra hívnak és ajánlatot tesznek?), és mint megtudtam, hogy a hosszúhétvégére lenne egy „csábító” ajánlatuk (tizenvalahány ezer forintért akciós árú „romantikus hétvége”).
A Homár azokat a szállodákat csípi, ahol a vendég ráfizetéssel ugyan, de izgalmas kalandtúrába keveredhet, a másik kedvenc meg az annyira exkluzív, hogy már vendégeket sem fogad. Darazsa az utóbbi fajtával találkozott, hiába foglalta le szobáikat 3 hónappal elõre, a panzió egyszercsak visszaszólt, hogy köszi, de inkább mégse:
Régóta olvasom a történeteidet, most nekem is van valami. Könnyed, gyors és egyszerû, és mégis jobb mint a miskolctapolcai Pallasz: Családi ünnepre foglaltunk szállást Zalakaroson, a Friskó panzióban februárban(!) a pünkösdi hosszú hétvégére. 1 hónappal a pünkösdi hétvége elõtt felhívtak bennünket, hogy mivel a hosszú hétvégére az egész panziót kiadták, ezért a szállásfoglalásunkat törölték. Csak így, törölték. Nem úgy hogy tetszenének egy héttel elõbb vagy utóbb jönni, vagy megbeszéltem, a szomszéd panzióval, hogy menjünk oda ugyanannyiért, és kérik értsük meg, az egész panzió kiadása az mégis több mint 8 vendégéjszaka.