Babzsákot minden hülye tud csinálni, de markáns formákkal ezidáig nemigen találkozott a Homár. Joe Riley variánsai hullazsákokat formáznak. A praktikusan fehér színû külsõben, van még egy rózsaszínû, emberformájú belsõ zsák is a tökéletes optikai csalódás érdekében. A felnõtt méret ára 100 font (most olyan 40 rugó), de ehhez jár még egy bónusz kisgyerek-zsák, míg a közepes méret 60 fontba kerül.

Mielõtt azt gondolnák a kedves olvasók, hogy a Homár szíve meglágyult ebben a rekkenõ hõségben és mostantól záporozni fognak a hurráoptimista történetek, csekkolják Zoltán klasszikus nyári történetét a törölt Easyjet-járatról és a helyzet tragikus kezelésérõl:

Történt a múlt héten, hogy családommal Angliába utaztunk. Ehhez sajna az EasyJet-et választottuk (hiba0). A kifele menõ járat (jún. 24 este, Budapest-Luton) potom 4.5 órás késéssel ment el, de legalább tele volt és ezzel elkerülte a járattörlést. Nem így a júl. 1 kora reggeli (Luton-Budapest), amelyet nemes egyszerûséggel töröltek. Küldtek errõl ugyan e-mail-t (36 órával elõtte), de azt nem feltétlen olvassa az emberfia szabadságon (hiba1). Az automatikus járatinfó rendszert meg elfelejtették frissíteni, úgyhogy jún. 30 pétek esti hívásomra közölte a Luton reptér: van reggel 6:40-es járat Budapestre. Én meg elhittem (hiba2). Hát nem így lett.

A Homár nem feltétlenül tartozik az Eastpak-fanok táborába, miután többször porrá ázott a vízen kívül mindennek ellenálló hátizsákjával, az élõhalottakat viszont csípi. Sajnos zombi-modelleket relatíve kevés reklámcég alkalmaz. Körülményes instruálásuk miatt szorulhattak a kokszos ribancok mögé, költeni amúgy sokkal kevesebbek kell rájuk.

Ha eltekintünk attól a nem jelentéktelen kérdéstõl, hogy a haverok zsebének megtömésén és Demszky Gábor újraválasztatásán kívül mi a rák értelme van city light posztereken és kisfilmeken reklámozni a nagykörúti villamost, akkor nem is sikerült rosszul a Combinók reklámja. (No de miért tekintenénk el? Hasonló ötleteink: A Keletitõl az Astoriáig válassza a Rákóczi utat! Remek aszfalt, csillogó boltok, erõs kávé! Vagy: A Jászairól a Bem térre? Az igényes ember választása a Margit híd.) De térjünk vissza a filmhez.

Örömmel halljuk, hogy Norvégiában az állatvédõk megpróbálják betiltani a felfújható, állat formájú szexjátékszerek árusítását (nem ismerünk gusztustalanabb látványt egy felfújható homáron nyögdécselõ humanoidnál), nade a szerencsétlen hableányt ki védi meg?!

Tessék, itt van egy felfújható, háromlikú áldozat, aki még zsenge szûz is ráadásul. A dobozon olvasható kedvcsináló reklámszöveg leginkább egy extrém búvárklub hirdetésére hajaz. Aszongya:

Mit tehet a fogyasztó, akit a nagykeresek kollektívan hajtanak el melegebb éghajlatra és nem hajlandók tudomást venni a problémás hardvereszköz nyilvánvaló hibájáról? Meta nem hagyta annyiban a dolgot és miután sikerült kiharcolnia, hogy jegyzõkönyvbe vegyék a dolgot, a megoldás is egyszerûbb lett.

Történt 2005.12.21-én hogy vettem egy középkategóriás mp3 lejátszót: AVS CUBE 512mb 22.000 kemény magyar forintért. Az üzlet neve nem érdekes az ügy szempontjából, a probléma a nagykerrel és egyben a szervízzel van. Történt ugyanis hogy a remek kütyü, amivel eddig semmilyen probléma nem volt, elkezdett zakatolni. Én hülye, elõre segítõkész, debug-help gyanánt feltettem rá egy egyszerû 440 Hz-s szinuszgörbét avagy egy zenei A hangot. A zongorából lehet hogy nem szinuszgörbe jön ki, de ~440hz az biztos. Szóval egyértelmûen halható volt hogy a sípolás helyett egy folyamatos zakatolás halható. Elmentem a kedves bolthoz, közöltem a problémám, gyakorlatilag abban a pillanatban jött a redirect hogy õk csak forgalmazók, legyek szíves elfáradni a szervízhez a FOR-MAX kft.-hez. Megtörtént.

Lassan a húsiparban is felfogják, hogy az emberek többsége tudja, mibõl készül a párizsi, és nem eszik olyat. Mit tesz ilyenkor a haladó gondolkodású hentesmágnás? Elkapja a szmókereket a vécében és állásuk megtartásáért cserébe arra kényszeríti õket, hogy szívjanak be, amennyire csak tudnak, közben pedig nézzék meg, mit tudnak kihozni egy rúd párizsiból. Hát ezt.

A nyár haknislágere lehet és informatikus-körökben a csapatépítõ tréningek masszív alkoholbeviteli fázisában is jó eséllyel elõkerül majd a kínai Intel-manufaktúrák reggeli tornáját aláfestõ nóta. Az internetre szivárgott hangfelvétel klasszikus egy szintis felállásban (refrénnél kórus azért van) hirdeti, hogy a processzorgyártó egy boldog család és minden nagyon jó.

A teszkós és egyéb csodaakciókat mostantól ömlesztve fogjuk közölni, mert egyszerûen túl sok van belõlük. Most azonban egy prémium ajánlattal szeretnénk kedveskedni, hátha vkinek pont ez hiányzik az életébõl. Mielõtt továbbkattintanak érte, melegítsünk a vállalat ars poeticájávál, amit Rollcow kommandója talált a Camponában:

"A Tescoban az a jó, hogy az ember mindig biztosra mehet, ha egy kis hülyeségre vágyik. Egy biztos: nem fog csalódni." Ezzel a mondattal léptünk be jó barátommal a Campona Tesco elektromos ajtóin. Kábé két perc múlva megbökte a vállamat és rámutatott egy táblára. Azóta sem tudjuk eldönteni: vajon nem lehetséges, hogy egyszerûen csak "kibújt a szög a zsákból"?

Ferihegyen a helyzet változatlan, legalábbis a tavalyi életképhez képest, amikor 70 perc alatt léptették be a hazánkba látogatókat. Banderas beszámolója szerint a tulajdonosváltás óta igazából romlott a helyzet, mert õ 90 percet mért (bár ebbe beleszámolta a parkolóból kijutást is).

Alapvetõen privatizációpárti vagyok, mert hiszem, hogy csak a magánvállalatok mûködhetnek hatékonyan és ezeknél elemi érdek a vevõk/ügyfelek minél jobb kiszolgálása. Éppen ezért a sok huhogóval ellenben meg voltam gyõzõdve, hogy nem fog megártani a Budapest Airport-nak a privatizáció. Egészen a mai napig. Történt ugyanis, hogy ki kellett mennem a reptérre egy német kollégáért. A gép a terveknek megfelelõen leszállt 9.06-kor, én pedig szépen vártam, hogy felbukkanjon a jóember a kijáratnál. Ez végül meg is történt 10.03-kor.