Talán kevésbé közismert tény, hogy a híres Samsonite bőröndöket csak hajón, vonaton és autóúton érdemes használni, buszon és repülőn nem, akkor ugyanis nem érvényes a garancia. J. hiába csomagoltatta fóliába Ferihegyen a vadonatúj Samsonite-ját, az Kambodzsáig szétment, miközben a vele utazó, régebbi gyártású, be sem csomagolt társának semmi baja sem lett. J. dühöng, mert úgy érzi, a bőröndöket eladó Reálszisztéma végig hárított, ahelyett, hogy adott volna egy másik példányt.

Andrea öccse a buta jogszabályok hálójában vergődik, szerencsére azért nem szó szerint, mindenesetre jól megszívta. Legálisan akart nyári diákmunkát vállalni, de hiába van érvényes diákigazolványa augusztus végéig, nem kötöttek vele szerződést. Ahhoz ugyanis iskolalátogatási igazolás is kéne, amit a középiskolától már, a felsőfokútól meg még nem kap meg. Törvényhorror a szürkegazdaság felé terelt tizenévessel alant.

Alant Zed epikus párbaja olvasható a debreceni közlekedési zéerté ellenőreivel, két fejezetben. Az első esete önmagában nem halálosan izgalmas, de abból a szempontból fontos, hogy innen indul az a csodálatos ív, aminek a csúcspontján elhangzik a nap mondata: "Az eset után négyszemközt odalépett hozzám a 72-es számú ellenőr és megkért, hogy igazoljam, hogy ő nem evett a cseresznyéből." A tanulság az, hogy sem a fővárosban, sem vidéken, de még a közgazdasági Nobel-várományos Kósa Lajos földjén sincsen kolbászból a jegyellenőr.

Jó nagy terror lehet a hazai élelmiszerboltokban, ugyanis nem először kapunk olyan, a munkakörülményekre panaszkodó levelet bolti eladóktól, amit bájos módon elkeseredett vagy felháborodott vásárlók nevében írnak nekünk. Kedves Elkeseredett vásárló, irtó cselesek vagyunk és átlátunk a szitán! De persze közöljük, hadd tudja meg mindenki, mennyire rossz hugyozás előtt blokkolni.

Minden magyar ember tudja, hogy a kéményseprő név a bojtosúszós halhoz vagy a parkolóőrhöz hasonló ősmaradvány. Azok az emberek, akik ezt a nevet viselik, természetesen nemhogy nem szoktak kéményt seperni, de nyilván réges régen akkor is képtelenek lennének ilyesmire, ha nagyon meg kéne csinálni. A kéményseprő ruha és a vasgolyó csak folklorisztikus kiegészítők az "add ide a pár ezer forintos korrupciós pénzt a papírért cserébe" című néptáncban. Ismerkedjenek meg a Maszületett Ügyféllel, akik olyan mulya, hoigy nem vette észre az erőteljes kacsintgatást, ezért szerintünk is megérdemelte, hogy a lakásában kikapcsolják a gázt. Pedig az önkormányzat is próbálta rávezetni a helyes megoldásra!

Reméljük valami kedvezmény végül leesett Lászlónak, hiszen először pofára ejtették a porszívüügynökök, most meg eladtak neki 300ezerért egy porszívót és ezt nagy boldogan meg is írta nekünk. Mindenesetre a lényeg az, hogy a plázákat járó marketingesek egy létező cég létező termékét próbálják eladni, de ha mégsem jelennek meg az ezresünkért és mi még mindig kíváncsiak vagyunk a porszívójukra, érdemes verni az asztalt.

A poszt megjelenésével egy időben beszélt a csajom velük telefonon, mondták bocsánat, elkallódott a szelvény, természetesen jönnek, megcsinálják. Kb 20 perc múlva újra hívták, hogy olvasták a homárt, ha megállapodtak, akkor miért írtam meg a posztot? Illetve kértek, ha jönnek, és elégedettek vagyunk, akkor azt is írjam majd meg. A poszt már előtte megszületett, csak később került ki... de ez mindegy is.

"a minap vásároltam egy inget egy kisfiúnak, és a csatolt fájlban látható vicces nyugtát kaptam. a helyszín Budapest, Óbuda, Vörösvári út
 
üdv:
 
Hella"

Kedves Hella,

ez se rosszabb, mint a budapesti szórakozóhelyek - például a 400-é, ahová egy csomót járok - szokása, hogy a számlára csak annyit nyomtatnak, hogy "ital" vagy étel, hogy közepesen benyomva már jó nehéz legyen kiszámolni, hogy a társaságból ki mennyit fizet.

Lehet, hogy legfrissebb sztorink egy BKV-pénztárosokból álló, bérlethamisító maffia leleplezéséhez vezet majd? Nem valószínű, hiszen Alexandra elképesztő történetéből nem derülhet ki, hogy ki volt a csaló. Ami biztos, hogy olvasónkat feltartóztatták a Moszkva téri metrólejárónál azzal, hogy a Klinikák megállónál vett bérletszelvénye hamis. Hihetetlennek tűnt a dolog, Alexandra rendőrt is hívott, a szelvényt lefoglalták, rendesen megvizsgálták. Kiderült, hogy egy eredeti bérleten az érvényességi időt változtatták meg két alkalommal. Ez hiába csak mikroszkópos vizsgálattal derült ki, olvasónk ellen magánokirat hamisítás miatt vádat emelnek, mert nem vette észre a hamisítást. Elképesztő fordulatok a hajtás után:

Itt egy egészen friss, ropgós, ma reggeli sztori: a Homár kollégája, Kati, a Tenkes Intercityvel utazott, amiről, ki tudja, miért, lehagytak egy kocsit, hatvan jegyet viszont eladtak rá, majd egymás ölébe zsúfolták az átkozódó utasokat. Alant Kati helyszínről küldött beszámolója.

Két dolog jutott eszembe, miután végigolvastam Ildi hosszú, de a maga módján igen szórakoztató levelét. Az egyik az volt, hogy "ügyes", a másik, hogy egész hihetetlen, mit meg lehet csinálni emberekkel. Ildi a Dob+Basszus színházi verziójára vett jegyet a Bárkába. A normál, 6500 forintos belépők mellett 1500-ért is lehetett jegyet kapni, a színház mellett felállított sátorba, ahol kivetítőn lehetett követni a színpadi eseményeket. Legalábbis ezt mondták a jegyirodán, mert a valóság ezzel szemben az volt, hogy az ezerötösöket leterelték egy pincébe, ahol a kivetítőn valami segédkamera képét mutatták, például kábeleket, a közönség hátát, és egy bajszos embert, aki nem szereplő volt. Hősünk meghökkentően hosszú ideig bírta a gyűrődést, aztán elmenekült.

Erről a Dob + Basszus Live előadásról van szó, Kovács Ákossal.

Fantasztikus, egyenesen szürrealista lehúzás és bénázás alant.