Levélírónkat először a a CIB Bank online rendszere, majd telefonos ügyfélszolgálata szivatta órákon át, így hiába próbált a saját pénzéhez jutni, ez 4 nap alatt sem sikerült neki. A bank elismerte ugyan, hogy hibázott, de semmilyen megoldást nem tudott javasolni a felmerült probléma megoldására. Naív ügyfelünket a mai napig nem tájékoztatták arról, mi is történt valójában. 

„Mélyen hiszünk abban, hogy az ügyfélkapcsolatok minősége, valamint ügyfeleink bizalma és megbecsülése olyan értékek, amelyeket elkötelezetten védenünk és ápolnunk kell.” Az idézet a CIB Bank honlapján olvasható. Írásommal a CIB Bank ügyfélkapcsolatainak hatékonyabb védelmezéséhez és ápolásához szeretnék segítséget nyújtani.

Október 23-án, a hosszú hétvége első napján külföldre indultam. Úgy gondoltam, kevés készpénzt viszek magammal, s bankkártyával fizetek, ahogyan ezt a pénzügyi kultúra terjesztésében élenjáró bankok is sugalmazzák ügyfeleiknek.

Nehéz eldönteni, de nekem talán ez eddig a kedvenc Homár-sztorim. Fél órája olvastam, még most is göcögök és rázom a fejem, a kedvem ennek megfelelően - mellhártya ide vagy oda - napsugaras. Pedig amit itt olvasni fognak, egy pánikolásra legkevésbé sem hajlamos állapolgárt is olyan következtetésekre vezethetne, mint az Anomim Feljelentőt, aki a következőképpen foglalta össze a történet tanulságait: "En megertem, kurva jo keseket lehet most a pontokert kapni. De ebbol nagyon hosszu valsagra kovetkeztetek." Jöjjön tehát a Magyar Nemzeti Bank elnöke, amint zöld kordbársony nadrágjában rányúl a folyékony Ariel mosóporra, aztán saját példáján figyelmeztet mindenkit, hogy ami itt még jön, az sok minden, de nem méznyalás. Még egy aranyszínű Mercedes Benz CLS volánja mögül sem. Csodálatos feljelentés alant:

"Nem is olyan szar, ha tudod, hogy másnak legalább annyira" sorozatunk újabb tagja azt mutatja meg, hogy a szerencsétlen Magyarország elé állandóan bezzegpéldának állított Írországban még rosszabb banki ügyfélnek lenni, mint itthon. Egy példa nem példa, de azért jól esik, köszönjük Zsoltnak, hogy jól befeketítette előttünk azt a gyönyörű dévérkeszegező helyet. Írországi Homár-olvasók, riadó: mindenki ilyen állapotokat tapasztalt a bankokban?

A Homár nem érti, hogy annak ellenére nem döntöttek még be poénból egyetlen bankot sem az elégedetlen naiv ügyfelek az elmúlt évek szopatásaiért bosszúból, hogy naponta több panasz érkezik mindenféle pénzmozgató intézményre. Tékozló olvasónk az Unicreditbanknál próbálja felmondani a számláját, de mivel még csak a 3. hónapnál tart, most keresik, hova tűnt a felmondási kérelme:

Én kis naiv ügyfélként bementem a Váci úti fiókba, hogy mivel megszűnt annál a munkáltatónál a munkaviszonyom, amelynek a dolgozói (hitem szerint) kedvezményes számlavezetésben részesülnek a Banknál, szeretnék választani egy számomra elfogadható számlacsomagot. Ez volt juniusban. Aztán ajánlották nekem a létező legdrágább csomagjukat és, hogy erre nem jöttem rá akkor rögtön, máig szégyellem magam. Ezek után 3 hónapig szerintem top listás voltam azok sorában akik a legtöbb bankköltséget fizették. Közben a szomszéd bank folyamatosan bombázott ajánlataival, amit végül gyarló emberként elfogadtam. Elkezdtem átterelni a bankügyeimet és meg akartam szüntetni a Unicreditbankos számlámat. És itt kezdődött a kálváriám!

Az OTP adatbázisának hibájából a naív ügyfél egy 2 éve nem aktuális címére kapja az elkészült bankkártyát. Az viszont már a postázás hibája, hogy nem ajánlva, hanem sima levélben, így az egyszeri postás, aki nem találja egyik postaládán sem a címzett nevét, szimplán bedobja egy másik lakóhoz, ahelyett hogy visszaküldené a feladónak, címzett ismeretlen jelzéssel.

Tisztelt Otp Bank Zrt!

Megkaptam a bankkártyámat, köszönöm. Használom is, hibátlanul működik. Bár a postaládába 1 hónappal ezelőtt dobta be a postás. Ami kis problémám van ezzel kapcsolatban: A postás nem az én postaládámba dobta be. Ennek okai: a: nem ajánlva adják fel (talán nem fér bele a költségkeretbe, 1992 óta élő számlám nem teszi lehetővé, nem tudom) b: a cím adatbázisuk nem ér semmit.

Úgy látszik, ez most a trend, hogy ahelyett, hogy a nyugati és az elvárható civilizált gyakorlat alapján minden alapvető számlavezetési szolgáltatás ingyenessé válna, minden szarért fiszemfaszom összegeket számolnak fel a bankok:

Érdekes húzásra lettem figyelmes, melyről szerintem sok "boldog" Raiffeisen számlatulajdonos nem tud. DirektNet nevű internetes ügyintéző portál használata közben lettem figyelmes arra, hogy plusz tétel szerepel a levonásaim között, ami eddig nem volt. Lendület számlacsomagot választottam, mely magában foglalja a Mobil Banking szolgátatást is. Így ingyenesen kapok értesítést minden tranzakcióról, mely a számlához kapcsolódik. Legalábbis eddig ingyen kaptam. Október 1-től megváltoztatták a csomagot, mégpedig oly módon, hogy maga a Mobil Banking szolgátatás igénybevétele továbbra is ingyenes, viszont a tranzakcióról küldött SMS-eket ráterhelték az ügyfélre. Azaz, minden egyes SMS-ért most már 20FT-ot vonnak. Félre ne érts, nem sokallom 1db SMS-ért, de nem tájékoztattak erről és havi szinten sok tranzakciót bonyolítok. (Tegyük fel, hogy még van 10000 ilyen csomagot használó ügyfele a Raiffeisennek. Azért ez már szép összeg.) Úgy tűnik, hogy Őket is elérte a "gazdasági válság".

Mirko dán kollegájának rendelt a saját nevére egy laptopot, amit online, a dán kolléga hitelkártyájával fizettek ki. Ám a laptopot már nem vehették át: az OTP felfüggesztette a tranzakciót, mert gyanúsnak ítélték, hogy egy magyar állampolgár megrendeléséért egy multinacionális svéd bank dán leányvállalatán keresztül egy dán állampolgár fizetett. Az ügy kivizsgálását 30 napra vállalták, amiből 1 elmenne arra, hogy e-mailben tisztázzák az ügyet a dán bankkal, de mire kell a többi 29?

Történt, hogy dán munkatársam megkért, ugyan segítsek neki laptopot választani, merthogy itt(hon - nekem) olcsóbb. Vázolta az igényeit, megmutattam neki a választékot - meg is jelölte az ezres Asus eeePC-t. Ez vasárnap volt, éppen erősen bedőlt a forint, szóval általában az aktuális árfolyamokhoz való igazodás lehetőségének érdekében a legtöbb kereskedő "rendelésre" állapotra tette a termékek java részét.

Ezúton gratulálunk a Raiffeisen Bank lízingeseinek, akik annyira stílusos pénzügyi szekemberek, hogy van képük 900 forintot számlázni egy bevallottan sikertelen telefonhívásért. Az a vicc, hogy amúgy az ügyfél volt a hibás, hiszen nem fizette a részletet, de ez a sóher tempó  ökölbe szorít minden meszes vázú ollót. Alant a történet.

Erről kivételesen nem a válság tehet, a legtöbb magyar bank ugyanilyen prosztó módon igyekszik lehúzni ügyfeleit mindenféle alapvető szolgáltatás után. Ambrus otthon szerette volna kinyomtatni és az OTP-ben hitelesíteni folyószámlakivonatait, de arrafelé csak a helyi nyomású drága papírt szeretik:

Az OTP-ről már sok mindent hallottunk és írtatok, de most egy újabb érdekes húzással találkoztam. Történt, hogy kb. két éve a havi postázott folyószámla kivonatnál megkérdezték, hogy akarjuk-e továbbra is nyomtatva megkapni. Jelszó: környezetvédelem! Persze, beikszeltük, kevesebb fa hulljon, legyen könnyebb a postás cekkere is, majd megnézzük az interneten. A bank adott 90 Ft-os kedvezményt is (a havi díjból), ami valószínűleg töredéke annak, amit a postázó nénik munkabérén spórolnak. 2 éven át ez jónak is tűnt. A minap lakáshitel felvételéhez kellett benyújtanunk folyószámla kivonatot, 3 hónapra visszamenőleg (másik bankhoz). Gondoltuk, nincs para, az internetről kinyomtatjuk és a fiókban hitelesíttetjük.

Nehéz lehet most Csányi Sándornak lenni, a Homár őszintén együttérez. Bár nem feltétlenül osztja a visszaállamosítási bankmentő terveket, talán még mindig jobb az egész országra verni a balhét, mint a bank ártatlan ügyfeleire. KN hitelkártyatulajdonosként eredendően bűnös, arról viszont nem tehetett, hogy havi fizetendő összegének lekerekítésére nem készítették fel a számítógépes rendszert. Az 1 forintos lekerekítésből tartozás lett, a tartozásból 5854 forint kamat. Érdekes módon a válság másik magyar kulcsszereplője a MOL hasonló trükkökkel próbálkozott a napokban.

Azért döntöttem amellett, hogy megírom az OTP-nek az AMEX Blue termékével kapcsolatos legutóbbi sztorimat, mert már nem ez az első visszásság, amivel találkozom. Elöljáróban annyit, hogy a hitelkártyát ún. tudatos fogyasztóként használom, nem célom, hogy a borzasztó magas kamatok mellett hitelt vegyek fel, ezért az előírt kamatmentes periódus végén mindig akkurátusan visszafizetem a felhasznált hitelkeretemet. A hitelkártyára szállodafoglalások biztosításához, internetes vásárlások lebonyolításához volt szükségem tehát, nem kölcsönt kívántam felvenni. Tisztában vagyok a "játékszabályokkal" is, így tehát még csak nem is arról van szó, hogy nem olvastam el az apróbetűt. Ugyanakkor legutóbbi számlakivonatom mégis tartogatott meglepetéseket: