A Homár az "Előre a XXX. századba" szlogent javasolja az Unicreditnek, akik képesek visszadobni a lakáshitelhez kért eredeti, bank által kiadott-pecsételt számlakivonatot, "mert azt nem postán küldték":

Tudom, hogy lerágott csont a lakáskölcsön, de a legújabb szopatásunkat nem tudom szó nélkül hagyni. A Unicredit (volt HVB) bank - nagyon helyesen tőlünk, nem a másik banktól, az túl egyszerű lenne-  folyószámlaigazolást kér a leendő ügyféltől: jelen esetben 2 havit. Mivel egy másik banknál - az OTP-nél- vezetünk folyoszámlát- és mit tesz isten élve jogunkkal nem kérünk havi értesítőt (papírspórolás - fák védelme-, pénzpspórolás -az otpnek- stb) - ezért személyesen befáradunk és kapunk 2 db lepecsételt számlakivonatot az utsó 2 hónapról. De az Unicreditünk ezt lazan visszadobja, hogy neki postán küldött eredeti kell- bár elismeri nála is joga van az ügyfélnek nem kérni értesítést.

A Homár nem tudná megmondani, mennyire általános jelenség, de azért elég fura, hogy az Erste bank akkor is felszámol tranzakciós költséget, ha pl. fedezethiány miatt nem sikerül a pénzfelvétel, ahogy M.E. tapasztalta:

Apró, de annál bosszantóbb költség felszámolása miatt írok. Az ERSTE bankos kártyámmal pénzt szerettem volna felvenni, de a számlán kevesebb pénz volt, mint amennyit én akartam. Így aztán nem vettem fel semennyit! A bank viszont "fedezetlen" címszó alatt 50 forinttal terhelte meg a számlámat. Személyes felvilágosítást kértem, és közölték, hogy igenis jogos a költség felszámítása, mert a hirdetményben szerepel, hogy a meghiúsult tranzakcióért fizetni kell.Jelen esetben csak ötven forintot, mert saját automatát használtam. Az igaz, hogy az igényelt összegre nem volt fedezet, de a tranzakció nem jött létre, tehát a semmiért fizettem. Érdeklődtem, hogy elrontott PIN esetén - amikor szintén nem jön létre a tranzakció - is fizetni kell-e, azt válaszolták, hogy természetesen nem.... Egy családtagom szerint éppen ideje bankot váltani, mert én még ilyennel nem találkoztam, hogy a semmiért fizessek.
Üdvözlettel: M.E.

Mielőtt kitörne a pánik, hogy ma még nem volt naiv ügyfél, gyorsan beposztolunk egy kövér citibankos sztorit. László hitelkártyáját negyedéven belül 2x terhelték meg egyszeri 500 eurós vásárlása miatt, majd miután kiterrorizálták belőle másodszor is az összeget, addig húzták az időt, amíg arra hivatkozhattak, hogy már nem tudják kivizsgálni a több mint egy éve történt vásárlást:

Szeretnék bemutatni egy ügyet és szeretném a segítségeteket kérni a karvalytőke karmai ellen. Elöljáróban közlöm, hogy levelem cc-zve elküldtem néhány Citibankosnak, illetve hasonló tartalmú leveleket küldtem a PSZÁF-nek, a TV ügyvédjének, az Index.hu-nak és a Banki Hitel Károsultjainak Szövetségének. És még nem végeztem. Az ügy a Citibanknál 2006031400910 hivatkozási számú reklamációmmal kapcsolatos. 1999 óta vagyok CitiBank ügyfél, kb. 2001 óta van Citibank hitelkártyám. (magam sem tudom miért)

Tartozni emberi dolog, ugyanakkor Gábor példájából is belátható, hogy jobb az ilyen szituációkat elkerülni, hiszen vkinek vmikor biztosan eszébe jut, és megpróbálja behajtani a kintlevőséget. Esetünkben robotgyanús, ha naivügyfél tényleg 5 éve nem nyúlt a -188 forintos számlájához, amit a bank egyszercsak gondolkodás nélkül továbbnyomott egy behajtónak:

Nem hittem volna, hogy valaha írni fogok kedvenc Homáromnak, elég jó vagyok ügyintézésben, ordibálásban etc. Ám ezúttal beletört a bicskám a bürokráciába, lehet hogy csak azért, mert mások hülyesége miat nem vagyok hajlandó "befáradni", úgyhogy várom a kigyúrt behajtóembereket zizegve a sarokban. Történt, hogy volt egy számlám a Raiffeisen banknál, amit nem használok kb. 5 éve (ha pontosan emlékezem). Akkoriban rárakódott 188 (egyszáznyolcvannyolc) forint minusz a számlavezetési díjból. Elismerésre méltóan felajánlották, hogy a jövőben díjmentesen megtarthatom a számlám, úgyhogy ezzel elvoltam, hátha egyszer szükség lesz rá. A minap kaptam viszont egy szigorú levelet, amiben tájékoztatnak - mindenféle előzetes figyelmeztetés, felszólítás nélkül - hogy a komoly tartozásom átkerült egy behajtócéghez.

A Homár nem érti, miért akarhat valaki házasodni, amikor csak a baj van vele. András például már megtanulta, hogy rögtön az elején, neje névváltoztatásánál adódhatnak problémák, mert sem az önkormányzat, sem az OTP nem asszisztál túl lelkesen egy ilyen művelethez:

A magyar hivatali ügyintézés visszásságaival kapcsolatban szeretném az alábbi történetet megosztani veletek. Első rész: házasság. Májusban kötöttünk házasságot feleségemmel. Esküvő után bementünk a XI.ker.-i önkormányzathoz, hogy névváltozás miatt a személyit megcsináltassuk a páromnak, jogszabály szerint 8 napon belül meg kell csináltatni. A dolgot bonyolítja hogy esküvőnköz képest két hét mulva Feleségem egy másik esküvőn tanúként volt hivatalos amire nem ártott volna ha már új néven tudja igazolni magát. Az okmányirodában az illetékes hölgy azt mondta hogy 30 nap alatt csinálják meg az új személyit. Említettük hogy két hét múlva készen kéne lenni mert tanú és ugye régi néven nem lehet, erre azt a választ kaptunk, hogy akkor ne legyen tanú!

Egy újabb mulatságos szolgáltatói levél következik, amelyben az Emberarcú Energia megkérte Zsoltot, hogy ezentúl kötelező jelleggel válassza már az átutalásos fizetési módot, és ezt az erre kijelölt formanyomtatvány kitöltésével tegye meg, és még ajándékcsomagot is nyerhet vele:

Mellékelten küldenék egy göngyszemet egy (nem túl)kedves monopol cégünktől. Simán látszik, hogy egy újabb költségáthárítási módszer áldozataivá kell(ene) válnunk. Ugyanis míg a sárga csekkel történő utalásnál az átutalás költségeit a szolgáltató fizeti, addig a banki átutalás esetében ezek a költségek a fogyasztót terhelik. Ez néhány ezer, v. tízezer fogyasztónál már elég tetemes lehúzásnak számít. Mellesleg érdekelne, hogy ma Magyarországon milyen alapon írhatja elő valaki, hogy hogyan fizessek.

Polie szerint bármilyen x éve felmondott szerződés után bepróbálkozó céget/bankot/szolgáltatót el kell hajtani egy határozott kurvaanyáddal melegebb éghajlatra. Neki bevált:

A telefontartozásokat valóban csak 1 évig lehet behajtani, ezután az állam már nem vállal kezességet a behajtásban. A mi családunkban is volt a T-mobilnál lejárt tartozásunk, erre a törvényre hivatkozva nem sikerült bejhajtaniuk, sőt ők fizettek, mert rájuk terheltük a költségeinket, postai díj, illetékek stb. Ez egy peren kívüli eljárás keretében - un. Fizetési Meghagyás - zajlott le. Azóta már sok barátunknak sikerül ugyanígy pert nyernünk. Volt olyan is akinek már a kocsiját akarták lefoglalni. Manapság divat lett lejárt tartozást behajtani, behajtatni. De ez nem csak telefonnal van így.

Ha ez a sztori nem magyar lenne, úgysem hinné el senki. Naiv ügyfél hitelt szeretett volna a CIB-től, de pechjére nem voltak sárga csekkjei, mivel netbankolva fizeti a közüzemi számláit:

Adott a helyzet, hogy én kezelem a testvérem itthoni lakásának rezsiügyeit, és egy ideje már meguntam a postára járást, amit csak a sárgacsekk feladás miatt kellett művelnem. Inkább netbankon keresztül utalgattam a sárga csekkeket befizető azonosítóval, így is megy… Viszont! Testvérem hitelt vett volna fel, és egy 5.000.000 Ft-os hitelkérelmet (amihez egy 10-12 millió forintos ingatlan volt fedezetként, és 700-800 EUR körüli havi rendszeres jövedelem, munkaszerződéssel igazolva), csuklóból elutasítottak, mert a sárga csekkek (amik ugye arra kellenek, hogy vajon mindig pontosan fizeti-e a dolgait az ember – legalábbis a bank így gondolkodik) nem postán voltak befizetve, hanem internetbankon keresztül utaltam és hát a kinyomtatott utalási papír nem volt nekik elég a 3 utolsó hónapban fizetett villanyszámlához. Magyarország 2007: aki hitelt akar, az nehogy a posta kikerülésével fizesse a közüzemi számláit, mert akkor nem adjuk neki oda a pénzünket, mert az nem hitelképes ember! Eszem megáll.

Miklós tenger szabadidejében kipróbálta, milyen, amikor a bank ügyintézõje nem jegyzi meg/fogja fel, mit miért gagyog az ügyfél, aztán amikor elhúzott külföldre, lett egy számlája, amihez nem fér hozzá és a kártyáját sem tudja átvetetni mással:

Valószínûleg az évszázad „legidiótább” ügyintézõjével sikerült nem kevés idõt és pénzt felemésztve olyan vállalati számlát nyitnom a K&H Banknál, ami a dolgok jelenlegi állása szerint számomra használhatatlan. Április elején felkerestem a K&H Bank Andrássy út 49. sz. alatti fiókját. Elmondtam az ügyintézõnek, hogy külföldi munkavállalás miatt ritkán és rövid ideig tartózkodom Magyarországon, illetve, hogy egy héten belül hosszabb idõre elutazom. Ennek kapcsán arról érdeklõdtem nála, hogy milyen módon lehetne megoldani a start vállalati számlacsomaghoz tartózó szolgáltatásukhoz tartozó kártyák és PIN kódok átvételét. L. Péter (muszáj megemlítenem a nevét, annak érdekében, hogy aki csak teheti elkerülje) mint a vállalati számlacsomagokért felelõs egyik ügyintézõ a következõ tájékoztatást adta.

Az alábbi üzenetet kaptuk az OTP Médiakommunikációs osztályától mindennemû magyarázat nélkül:

Az OTP Banknál már mûködik a virtuális számlaigénylés mindennemû információbiztonsági szempontnak megfelelõ változata. Köszönjük!

Csak tippelni tudunk, de vélhetõleg ez magyarul annyit tesz, hogy az alant vázolt jelenség egy hiba volt és kijavították. Köszönjük!