A Homár nagy rajongója a paranormális jelenségeknek, amikbõl szerencsére bõséggel jut minden lábunkra. Ezúton is köszönjük a történelemnek, hogy így alakult (a pozitív jövõkép a fontos), venikonek meg, hogy beküldte az egy munkatársával megesett misztikus észlelés bizonyítékát:

Andrássy út. Este normálisan leparkol. Reggel autóhoz lemegy és így talál. A járdán világosan látszik a guminyomból, hogy felrángatták a járdára. Bónusz: 8000 forintos büntetés.

A Homárban eleget anyáztunk már mindent és mindenkit az állami szférából, itt az ideje, hogy barb pozitív élményeit is megosszuk Önökkel. Fapados repülõjegyünk lefoglalása óta, közel két hónapja hétrõl hétre, borzasztó lelkiismeret-furdalások közepette halasztottam azt a feladatot, hogy ellátogassak az Országos Egészségbiztosító Pénztárba, hogy kikérjem uniós betegbiztosítási kártyámat. Az utazás elõtt három munkanappal már nem maradt mentség, pénteken felhívtam õket, hogy megtudjam, milyen papírok kellenek a hõn óhajtott kártyához. Az ügyintézõ miután kedvesen válaszolt kérdéseimre, megkérdezte, hogy hol vagyok pillanatnyilag, mert már csak egy órán keresztül vannak nyitva, délig, de ha 12 óra elõtt 1 perccel sikerül sorszámra szert tennem, akkor bármennyien is állnak sorba, ki fognak szolgálni. Megnyugtattam, hogy Árpád hídi központjuktól mindössze néhány metrómegállónyira vagyok, úgyhogy számíthatnak rám.

Kedves Fletó, elõször is gratulálni szeretnék neked és pártjaidnak a választási gyõzelemért. Azt kívánom, hogy még 50 évig védhesd az európai értelemben vett, modern köztársaságot, a demokráciát, a szocialista vívmányokat, valamint a népvagyont (a nem kívánt rész törlendõ). Most, miután legyõztétek az akadékoskodó, mindenhol keresztbetevõ Fideszt és végre nekifoghattok a munkának, kérlek, az ikerdeficit és egyéb fideszes problémák mellett szentelj egy kis figyelmet a Jövõ Háza kiállításnak. Nemrég jól megdicsértünk érte, de van egy kis zri.

A demokrácia csõdjének nevezhetnénk, ami itt van, de inkább csak hümmögünk magunk elé. Grisa gyermeke önnön akaratából (vagy ki tudja persze) választotta 5. születésnapi bulija helyszínéül a rántottenzimszagú gyorséttermet:

Szóval történt az Úr április havában, hogy nagyobbik fiunknak eljött az 5. születésnapja. Mint, jólnevelt szülök átengedtük a választás jogát éppencsak felcseperedett gyermekünknek õ mondja meg, mit szeretne, hol és hogyan. Annak ellenére, hogy utálja azt a bizonyos ugráló bohóccal hirdetetett étteremnek nem nevezhetõ felépítmény-hálózatot, mégis választása most arra esett.

Igazságtalanul keveset foglalkoztunk a mobilszervizes lehúzásokkal, pedig népbetegséggel van dolgunk. Az alábbi egyfázisú átbaszást Zita írta ki magából, miután a Westendben a tisztításra bevitt telefonjában misztikus módon kicserélõdött az aksi.

Az úgy történt, hogy szegény, hõn szeretett jó öreg NOKIA 6100-ás telefonkám egy fatális véletlen során megfürdött egy jó 3dl-nyi szénsavas üdítõben. Telefont sajna már késõn, kikapcsolódott állapotban találtam, persze jön ilyenkor a gyors intézkedés, hátlap, akku, elõlap le, telefon kirázogat, megtöröl.... és vár. Semmi hatás. Másnap reggelre sem volt semmi jelentõs változás, elhatároztam, hogy mint igazi jó gazda, nem egy körúti sötét gsmboltba, hanem a hozzám legközelebb lévõ NOKIA rendelõintézetbe viszem .... utólag bizony sajnálom ezt a meggondolatlan lépésemet.

Costa Ricán kalandozó Bézoliék küldték eme pompás fotót, egyenesen San Jozéból, akiknek ezúton nagyonköszönjük. Sajnos, cimboráim bizonyos történelmi okok miatt nem itt szálltak meg, de mi a fotó alapján is megállapíthatjuk, hogy a vendéglátóhely messze elmarad a Petit és Grand Trianon kastélyegyüttes kecsétõl. Azonban megkockáztatjuk, hogy az itteni higiéniai viszonyok bizonyára messze meghaladják a Lajosék korabeli állapotokat, amelyeket most nem részletezünk, mivel nemrég fejeztük be az étkezésünket.

A Homár mindig is bírta a tudományos-fantasztikus termékismertetõket, de ennyire egyedi önmeghatározással még nem találkozott:

Húsvét utáni nagypihenõ alkalmával országjáró körutam róttam mikor utamba esett a Szentesi Tesó áruház, gondoltam bekukkantok. Míg csaptam a köröket az áruházban, figyelmes lettem a legújabb akcióra. Ez kell a magyarnak, mit+nem etetnek velünk "Panda kördobozos élelmiszerkészítmény", ezt közelebbbrõl is meg kell néznem!

Végre egy ember, aki beletörõdik a sorsába! Chuck levelébõl kiderül, hogy mégis érdemes piszlicsáré kezelési díjakkal szivatni az ügyfeleket, hiszen sok kicsi sokra megy, és úgyis befizetik, hiszen jobb a békesség:

Tavaly decemberében némi készpénz hitelt vettem fel egy magánbanknál. A kamatok és a feltételek nem voltak rosszak és két évre fel is vettem a kívánt összeget. Január végén kapok a banktól egy levelet benne egy csekkel. A szív megáll, ráncok megszaporodnak és a rohammentõ tárcsázva. Átnézve a két darab lapot, éves hitelkeretem leírását kapom. Eddig ez jó is, de mindenütt sok nullát látok a 2005-ös évben, mert mint említettem, hogy december hónapban vettem fel a pénzt. És a pofátlanság itt kezdõdik. Ezért a levélért, ami nem is volt ajánlva sem, 750 HUF-ot kértek el, ezért volt a csekk. Két darab papírért, amin lényegében semmi nem volt 750 magyar valutát kell fizetnem.

Divatban a mókás falények. Miután Önök elé tártuk Brendan Monroe zseniális munkásságát, Vaskakukk levelet írt, miszerint „Sprok Antal a hazai király”. Ezt így ebben a formában azért nem állítanánk, de tényleg úgy tûnik, Csongrád megye Monroe-ja a hazai átlagnál bájosabb lényekben utazik.

Ahelyett, hogy örülnénk, amiért a haldokló Hollywood idehozza utolsó milliót (tegye a szívét a kezére, akinek nem volt még önkormányzati megrendelése, naugye), folyamatosan megy a sírás a gonosz filmeseknek az utolsó utáni pillanatban is ugró, amúgy az adózok érdekeire magasról szaró bürokrácia sajátos ügymenetei miatt. Zoltán egy ilyennel örvendezteti meg mostan a T. közönséget:

2006. 04. 16 este 8kor mászkáltam a 9. kerületi Pipa utcában, és arra lettem figyelmes, hogy az utcában és a környékbeli utcában néhány lelkes fiatal szalaggal zárja el az utat az utcák két oldalán parkoló autóktól. A szalagsorok végére pedig felkerültek azok a kresztáblák, amibõl érteni lehet, hogy a parkoló kocsik el lesznek szállítva. Mivel én is az utcában parkoltam, megkérdeztem az egyik srácot, hogy ez meg mi. "Filmforgatás lesz." Ez remek, de nem kellett volna valami táblát kitenni egy pár nappal korábban? Válasz: "Én csak a munkámat végzem."