Ha egy személyes adat beindul... Vmi ilyesmi történik, amikor egy iroda összebeszél, és mindig minden lebukott tömegközlekedõ (akinél személyes irat természetesen nincs) egyetlen címet ad meg:

Eljött a nap mikor a BKV Rt. kiadta egy ügyvédnek\vagy többnek\ hogy a kinntlevõségüket hajtsák be, mert nem lehet tovább ezt csinálni, hogy milliárdokat nem fizetnk be?! Hát, hogy képzeli ezt a "Tisztelt" Utazóközönség?! Levelük lényegre törõ, de ugyanakkor nagyon is nevetséges. 106 darab büntetést írnak a számlámra, szerintük fizetnem KELL 1.500.000 Ft-ot, mert Én csúnya pesti ugyan nem vettem se jegyet se pedig bérletet.

Nemrég jól rácsodálkoztunk arra, hogy létezik egy olyan friss magyar online könyvesbolt, ami jóval a bolti ár fölött adja a köteteket, miközben a legolcsóbbnak mondja magát. Rengeteg olvasó írt a Homárnak a posztolás után, jót mulatva a kultúrszájt helyesírásán is. Végül közvetlenül, illetve egy olvasón keresztül is elértük a bolt tulajdonosait, akik megdöbbentõ üzleti húzásról számoltak be: azért ilyen drágák, mert õk maguk is postán rendelik meg a könyveket a kiadóktól! Alant elolvashatják a szemnyitogató, ugyanakkor igen szórakoztató levélfolyamot. A levelek eredeti helyesírásán nem változtattunk.

A BÁV Rt. rejtélyes szublimináris kommunista üzenetekkel támadja a gyanútlan metrózókat - legalábbis ez derül ki, ha tüzetesebben szemügyre vesszük az Index új hazájában lencsevégre kapott, majd górcsõ alá vetett padlóreklámot (mellesleg, hogy hívják ezeket az agyontaposásra kárhoztatott hirdetési formát? city low?).

Az ember sose lehet elég óvatos, bizonyosodott be a poros igazság, ezúttal a Nyírségben, ahol a dohány barnább, a pálinka ízesebb, a teknõsbéka meg sokkal vérmesebb, mint az ország szelid vidékein. Lent a levél az észlelésrõl, köszönjük Ritának.

Pjotr a dezertõr homárügynök a birodalmi Rudiklón terjedését észlelte határon onnan (ami persze még mindig nem olyan, mint a miénk, ami még mindig nem olyan, mint az orosz). Az arcátlanság revansot követel, ezért Olvasónk mozgosításra szólít fel: lopjuk össze féltve õrzött nemzeti ételeiket! A Mozartcsoki alázásában ugyan már több helyi versenyzõvel meg kell küzdeni, de vannak még rejtett erõforrások.

Kedves Homár, avagy a sógorok nyelvén Hummer! Igen, most az egyszer az osztrákokról van szó. Itt is vannak szemet- és a fogyasztói lelket gyönyörködtetõ áruk és reklámok, nem is kevés! Már régóta gyûjtögetem õket, és szerintem az egyik legviccesebb a Rudi reklám. Nem, nem a "Ha ön forradalmár lenne,..."-TV elnökérõl van szó, hanem a magyar hungarikum, a Túró Rudi osztrák koppintott változatáról.

A bizalom a választópolgárok luxusa, ha pénzénél akar maradni, jobb, ha megfogadja ismerõsei tanácsát, mielõtt szervizbe adja telefonját. Mintahogy Gyros nem tette:

Szeretném elmesélni nektek, hogyan szabadított meg engem a T-Mobile a telefonom memóriakártyájától. 4 hónapos készülékem egy napon úgy döntött, hogy többé nem engedi akkumulátorát feltölteni. Másnap egybõl irány a szerviz. Barátaim tanácsát egyáltalán nem megfogadva (szerintük ki kellett volna vennem a telefonból a memóriakártyát, és felírni a telefon összes gyári adatát, biztos, ami biztos) én azt gondoltam, hogy egy ilyen nagy cégnél csaknem vágják meg az embert...

Nem élt hiába Beavis és Butt-head, hiszen idõrõl-idõre valaki újra elsüti a "törékeny tárgyak szilánkokra küldése lassított felvételen" csodafegyvert. Pár hónapja sörreklámként találkozhatott a szellemiséggel a publikum, most pedig a Nike nyomja ugyanezt mindennél messzebre szálló golflabdája kapcsán.

Ugyan ki ne kapná fel a vizet, ha olyat olvas, hogy "Meglátásunk szerint a széleskörû eutanázia elterjesztésével sokkal több mindent el lehet érni. Bizonyos korhatár felett az eutanázia kötelezõ végrehajtása enyhítheti a nyugdíjrendszerre nehezedõ nyomást"? És ugyan hányan kattintgatják végig utána az egész oldalt? Na ez az.

Küzdõ Lélek alias Don Quijote most 5000 forint visszaszerzéséért indul harcba. Mielõtt húznánk a szánkat az összeg relatív apróságán (fõként, ha az utána következõ idõigényes hercehurcát tekintjük), inkább az Extreme Digital kicsinyességén gondolkodjunk el. Mi szívünk mélyén a multikkal küszködõ hazai vállalkozások pártján vagyunk, de nem a fogyasztókkal szemben.

Sokan mondják, hogy nem érdemes külföldön vásárolni, mert elvész a garancia, vagy nehéz érvényesíteni, de sajnos a hazai cégek esetében se mindig egyszerû ez. Sok cég kizárólag azért olcsó, mert nem nyújt garanciát, még akkor se, ha erre törvény kötelezi. Most az Extreme Digitallal jártam úgy, hogy nevetséges módon - egy kevesebb, mint ötezer forintos ügyben - folyamatosan húzták az ügyet (hátha megunom), amikor az elején a cserét, vagy a hibás készülék árát kértem, levásárlást ajánlottak, egy kisebb összegrõl. Amikor késõbb az eredeti vételárat követeltem rajtuk, cserét ajánlottak. Most meg, hogy a kamattal emelt összeget kértem, az eredeti vételárat ajánlották fel. Persze nem kell megijedni, nem fizették ki, amikor elfogadtam.

Az igazi Homár-olvasó lehúzott sliccel is pont olyan éber, mint Szekeres Imre az éjszakai õrségben. KIP például Indiában készült akcióra, amikor mókás-expresszív levélváltást vett észre az egyik, használaton kívüli csészén. Íme a beszámoló: