Csoportos lerészegedésrõl már hallottunk cifrát, techrovatos kollégánkat azonban most nem a jól bevált túlszámlázós trükkel terrorizálták a dénomdánom végén, hanem fogyasztás közben igyekeztek bosszantani, kisebb megszakításokkal:

Baráti társaságunkban hárman is születésnapot ünnepelünk év végén, ilyenkor 50-60 fõs bulit szervezünk. Az utóbbi három évben a Jekyll & Hyde nevû VII. kerületi lebujban adtunk a májnak, de míg 2004-ben és tavalyelõtt mindennel elégedettek voltunk, a mostani buli Homárba kívánkozik. Szokás szerint december közepén lefoglaltuk a helyet, és a korábbi szép emlékek miatt csak szóban rögzítettük a foglalás feltételeit. 40 000 forint foglalót tettünk le a bulira, és 150 000 forint fogyasztást ígértünk, cserébe azt kértük, hogy a buli legyen zártkörû, bármeddig maradhassunk, és kedvünk szerint csavarhassuk a hangerõ-szabályozót. Lassan indult a buli, de 10 óra tájban már szépen fogytak a koktélok, az ételrendeléstõl viszont sokak kedvét elvette egy húsos csili mellé felszolgált penészes kenyér.

Reggel van, de már munkaidõ, mi mégis hentergünk. Olvassák el, hová vezet, ha a fogyasztó nagyon alá akar játszani a pénztáros néninek. Hát még nagyobb mókához. Esküszünk, hogy ezentúl csakis txt fájlból nyomtatunk.

A legjobb karácsonyi ajándékokat már jó elõre betiltották a Fogyasztóvédõk, ami persze nem akadályozott meg senkit, hogy hazavigyen belõlük. László egy plazmalámpával ismerkedett össze a vásárban, de vásárlás elõtt szerencsére a nagy internetes világháló segítségére sietett:

Az életvszélyes szendvicssütõrõl szóló bejegyzést látva jutott eszembe, hogy én is beküldöm a saját történetemet. A dolog úgy kezdõdött, hogy a karácsonyi vásárban járva a megszámlálhatatlan sok rettenet között teljesen váratlanul megpillantottam valamit, amit érdekesnek találtam. Ezt az objektumot úgy hívták, hogy "plazmalámpa". Hazaérve elsõ dolgom volt bepötyögni a gugliba, hogy "plazma lámpa" (így, két szóban, a helyesírást mostanában már nem feltételezem senkirõl...). És mit látok, az elsõ találatok közt van a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség oldala, miszerint "az ismeretlen helyrõl származó, azonosító jelölés nélküli "Plasma Light" márkanevû, 2 kapcsolós plazma lámpa nem felel meg az élet- és vagyonbiztonsági követelményeknek. A termék rendeltetésszerû használata áramütés-veszélyes."

Kiéhezett apácák? Ájtatosságtól ködös tekintetû öregasszonyok? Idõsebb, de még életteli egyházi méltóságok? Vajon milyen célcsoport számára készült az a naptár, ami paradigmaváltást jelent a meztelen nõkre, autókra és szép tájakra specializált naptárpiacon?

A kérdés valójában pótcselekvés volt, a marketinges szempontok egyáltalán nem érdekeltek minket, csak összezavarodtunk az egyenesen Rómából érkezett falinaptár láttán. Az oldalakon, ahol jellemzõen nõk/autók/szép tájak fotói láthatóak, fiatal katolikus papok arcképei sorakoztak.

Ezerrel többért blokkolták a fülest, mint ami ki volt írva, majd eltüntették a kiírást. A papucsot meg úgy árazták le, hogy 9 forinttal megdrágult, aztán röhögtek, mint az egyszeri szakállamtitkár lufizás közben. Édesbús történetek a Nagy Konzumrohamról.

Egy karácsonyi, de örökérvényû sztori arról, hogy nem szabad megbízni az IKEA szájtjában, hanem oda is kell telefonálni, különben hiába autózunk órákig egy nem létezõ tányérkészletért. A készletnyilvántartás ugyanis olyan, hogy a polc fölé kirakott példányokat is jelzi, így akkor is lukra futhatunk, ha igazából már csak egy darab van valamibõl kitéve. Sztori lentebb.

A Homár a napokban azon morfondírozott, vajon mekkora piaca lenne a fogyasztós (zsírégetõs/hashajtós) rágónak, de ennek még nem jött el az ideje. Ahogy pigeon detektálta, kedvenc Norbertünk sem mer túlságosan elszakadni a jól bevált mûzliformátumtól. Olyannyira biztosra megy - nehogy összekeverjék termékét az átcímkézett bioélelmiszerekkel -, hogy egy évek óta sikeresen teljesítõ termék "folytatását" hozta össze:

Nem is olyan régen a Bosnyák téri CBA-ban, a pénztárnál való sorban állásnál pillantottam meg a már jól ismert Gyõri Édes - jujjdenagyonegészséges - Jó Reggelt keksz között lapuló két Norbi Update Jó Estét csomagot. Egybõl felötlött bennem: ki tette ezt ide? Talán egy bohókás alkalmazott?

Esküszöm, a magánéletben nem vagyok egy Naiv Ügyfél, erre az év elsõ munkanapjának elsõ negyedórájában bajuszt akasztottam a zsírburgeresekkel. Ajándékot kellett venni a 2 kis Homár összes óvónõjének, amit úgy tudtunk megoldani, hogy a Szépvölgyi úti McDonald’s-ban megreggeliztetem a gyerekeket, Imola meg bevásárol közben.

Többeket megihletett a Chio burgonyaszirom csomagolása év végén, úgyhogy most ned screenshotja mellett Toxic11 közremûködésével olvashatják Kata & PiPi pszeudonosztalgiarohamát:

Elõttem a termék. Gusztusos csomagolásban burgonyás ropogtatnivaló. A felirat szerint hagyományos recept alapján, a legkiválóbb alapanyagokból készült. A tradícionális burgonyás tésztát megdagasztják, nyújtják, majd apró, kerek korongokat szaggatnak belõle, melyeket kemencében sütnek aranybarnára. Hmmm... szinte összefut az ember szájában a nyál. A leírás békebeli ízeket, hangulatokat idéz fel bennem. Látom magam elõtt drága jó nagyanyámat, amint a jó meleg konyhában sürög-forog egészséges mosolyát sugározva szét közöttünk, unokák között, kik ámulva vártuk a csodát.