Olvassák szeretettel Fogyasztó Sándor küzdelmét az Erste Bank mindenfajta átutalási rendszerével:

Egy Észak-Alföldi kis bankfiókba járogatok ügyes bajos dolgait rendezni a cégünknek mint alkalmazott/üzletvezetõ. Így történt ez ebben az esetben is 07.24-én amikor is X összeget szerettem volna átutaltatni papír alapú megbízáson. Azt mindenképpen megjegyezném, hogy az APEH felé szerettem volna áfát utalni. Nagy boldogan be is fáradtam a kis vidéki fiókjukba ahol mindenkit ismerek már, engem is mindenki ismer, és rendesek is tényleg! A számlánkon volt X-Y összeg és én mondtam az ügyintézõ hölgynek, hogy egészítsük ki Y-al meg az utalás összegével/bár ez utóbbit nem lennék köteles külön kérni/, hogy tudjuk elutalni a pénzt a drága kedvencünknek az APEH-nek. A hölgy kiszámolta osztotta szorozta és mondta, hogy fizessek be Y-t plusz utalás összegét meg még egy kicsit, hogy tutira átmenjen.

A kutyaüdítõ nem uszkárból készül, hanem az uszkároknak, és KékPáfrány lõtte a Fény utcai piacon, ami hazai pálya a Homárnak, így kicsit pirulunk, hogy nem szúrtuk ki, amire a kutyahiány sem mentség. Természetesen PI technológiával készült , ami a slag egyik végének a fali csapba, másik végének a palack nyakába való helyezését, majd a víz megnyitását jelenti. KékPáfrány késõbb a biológián túli fogászatról fantáziált. Dokumentumok alant.

Tomassynotól kaptuk ezt a kompakt család-elszállásolási ötletet, ami azon kívül, hogy csupán 40 ropi, egészen extrém 2.0-ás pozitúrák kifejlesztésére is alkalmas lehet:

Íme, had küldjek én is egy számomra viccesnek gondolt képet amit a Jysk lakberendezési áruház reklámújságából fényképeztem ki. Az alapelgondolás szerintünk a következõ:) Adott egy másfél személyes franciaágy, ennek a tetején egy kényelmes egyszemélyes emeletes ágy.

Úgy látszik a Media Marktban megelégelték, hogy az elbénázott kiírásokon röhögjenek a T. Olvasók, ezért befenyítettek. Évi le is fotózta a felszólítást, és bár konkrét biztonsági intézkedésrõl még nem tudunk, azért óvatosan a fotózgatással.

Barangolásom közepette találkoztam ezzel a táblával. Szerintem az írás alapvetõ emberi jog (bármit, bármikor saját noteszbe) alapvetõ emberi jog, kivéve a Pólus Mediában. Jó fejszámolók, éles emlékezetûek itt elõnyben - "az ellen nem véd" a tábla. Ha már arra jártam, lefényképeztem, "mert hülye azért nem vagyok"...

Yvonne egy kövér összeesküvést talált a sarki Plusban, ami kicsit hasonlít a szépemlékû LA Story automatikusan kirabolt bankautomatás ügyfeleihez, de még annál is durvább. Olvasónk szisztematikusan kunyeráló hajléktalannal találkozott a közértben, aki látszatra szimbiózisban mûködött a biztonsági õrrel:

Vasárnap délután elfogyott az összes itthonlévõ kaja, ezért úgy gondoltam, átballagok a közeli Plusba háromdarabos pizzáért, lévén egyedül a Plus van nyitva a környéken vasárnap délután, leszámítva a nagyon drága éjjel-nappalikat. Kosárba raktam a pizzát, két Túrórudit mellé és odaálltam a pénztárnál álló hosszú sor végére. Fizetéskor érdekes dologra lettem figyelmes: hajléktalanok koldulják el a visszajárót a vásárlóktól a pénztárnál. Húszezressel fizettem (nem volt kisebb címlet nálam), vissza is kaptam a nagyrészét, erre megjelent egy hajléktalan, hogy ugyan adjak már neki, látja milyen sok pénzem van.

A Tahó rendõrök minimixre azóta is érkeznek a jobbnál jobb fotók, és ezúttal Tibortól egy sztori is befutott:

2005 január-ban a b.örsi Tesco-ban (24 órás nyitvatartás) vásároltam egy 6 személyes étkezõasztalt és a hozzá tartozó székekkel. Hajnal 2 óra volt. Miután kifizettem az árut, a normál parkolóból kb. 5 percre átálltam a bejárathoz legközelebb lévõ mozgássérült parkolóba, vészvillogóval, hogy minél kevesebb hurcolászással be tudjam pakolni egyedül az asztalt a személyautómba.

Oké, hogy Hollandiában sincs a vasút kolbászból, de azért a Magyar Álomvasutak kallereit igen nehéz lesz lekörözniük. János barátnõje különbözõ bírságtételeket próbált be egy alkalommal és megdöbbentõ eredményre jutott:

Vicces dolgot tudtam meg egyetlen állami tulajdonú vasúttársaságunkról, ehhez persze az kellett, hogy egy barátnõm szívjon egy kiadósat, ami 6000 forintjába fájt. Történt ugyanis, hogy a lány vidékre akart utazni, és igénybe kívánta venni a 26 éven aluliaknak járó kedvezményt, csak épp arról nem tudott, hogy ez a kedvezmény csak hétvégén használható fel, õ pedig hétköznap akart utazni. Kalauz jött, jegyet kért, és egybõl büntetett 6000 forintra kedvezmény jogosulatlan igénybevétele miatt. Némi értetlenkedés után a szegény lány megkérdezte, hogy mi jár akkor, ha egyáltalán nincs jegye. Hát az pedig 2000 forint lesz személyszállítási szolgáltatás jogosulatlan igénybevétele miatt.

A Nestlé igazán szívén viseli az emberiség jövõjét, nonprofit alapítványával terjeszti az igét pl. a vízkészletek fontosságáról. Ezért aztán különösen furcsa, hogy saját márkájú Aquarel vizükön nem sikerült eltalálni a pontos meghatározást. Az Ivoviz.hu szerint ugyanis a cég "Cédrus-forrása" nem más, mint egy kutatófúrásból hátramaradt kút:

A magyarországi Nestlé Aquarel "Cédrus természetes forrásvíz", a PET csomagoláson jelölt káli-medencei "Cédrus-forrásból" kerül a fogyasztóközönség elé. A valóságban a Cédrus-forrás nem létezik, és a palackozott víz nem forrásvíz, hanem egy technológiailag épített kútvíz.

Mitõl lesz igazán jókedvû az ember? Naná, hogy attól, hogy kiderül, a másiknak is rossz, fõleg ha a másik egy sokkal gazdagabb és elvileg szinte tökéletes mûködõ országban lakik. Ennek a szép elvnek a jegyében közöljük Janó levelét arról, hogy mik történnek meg a holland vonatokon. Hát ami nálunk naponta, de nekik is rémes néha, jaj de jó! A sztori napsugaras része: az élelmes magyar Homár-olvasó jóvoltából egy rakás holland potenciális Homár-olvasó visszkapott fejenként 15 eurót.

Vanna egy bizarr sztorit küldött a Homárnak, ami egyúttal arra a kérdésre is választ ad, van-e élet a halál után. Azt kell mondjuk, van, hiszen hogyan másként venné át a halott saját halálának tértivevényes közleményét?

Mi lehet a legjobb módja annak, hogy tudomást szerezzünk saját halálunkról? Talán, ha lakóhelyünk Polgármesteri Hivatala tértivevényes levélben közülné velünk ezt a hírt. Addig, amíg átvesszük a levelet a postástól, aláírjuk a papírt, nincs is semmi gond, hiszen vártuk is a hivatalos irományt, csak akkor esik ki a szemünk, amikor látjuk: azért töröltek bennünket a fizetõ vendéglátók listájáról, mert eltávoztunk az élõk sorából.