
Norbert nagyon bízott a gyártó szép szavában, ezért elég csalódott, hogy az új Asus laptopot másfél év alatt ötször kellett szervizbe küldenie. Végül az elállás mellett döntött, de tavaly november óta nem kapta vissza a laptop árát. Kérdés: mit tehetünk, ha a munkaeszközünk az, ami ilyen sokáig dekkol a szervizben többször is, de végül menthetetlen? Kérhetünk kártérítést? Szakértőink jól megmondják.
2018 március 14-én vásároltam egy Asus Zenbook Flip 14 UX461UN számítógépet, kb. 450 ezer forintos áron. Az akkori technológia csúcsa, megjelenésekor legvékonyabb notebook, stb. címszavak voltak olvashatóak a gyártó oldalán. Azóta 5 alkalommal volt szervizben, kék halál miatt, javítani nem tudták, 3 fődarab csere után igényeltem elállást a szerződéstől, visszakérve a vételárat.
A kártalanítás folyamata elkezdődött, 2019 augusztus óta teljesen használhatatlan a gép, november 25-én adtam oda utoljára futárnak, azóta sem kaptam vissza az árát. A kereskedés, ahol vettem, egy hónapja megy a hitegetés, hogy visszakapom a pénzem, azt mondják, már csak egy CN kódra várunk, és vége ennek az egésznek, a teljes vételár a kezemben lesz.



"A vásárlónak mindig igaza van!" - mondja az ősi kereskedőparancsolat, amit a vevők egy része előszeretettel értelmez úgy, hogy az eladónak a deal érdekében mindig, mindenhez jó képet kell vágnia. Pedig nem. Persze az abszolút elvárható, hogy a kereskedő vagy szolgáltató udvariasan és megoldáscentrikusan foglalkozzon az ügyfele igényeivel és problémáival. De a nehezen ellenőrizhető valóságtartalmú Fb-posztok és Foursquare-értékelések korában még inkább érdemes észben tartani, hogy a vevőnek egyáltalán nincs mindig igaza, mert az öntudatos viselkedés és a tájékozottság nem mindig jár kéz a kézben.



A Homár ugye dedikáltan másból sem áll, mint olyan esetekből, ahol a fogyasztók úgy érzik, valami méltánytalanság érte őket. A tapasztalatok alapján, bár tényleg sokszor csorbulnak a fogyasztói jogok, azért levélíróinknak nem mindig van igazuk. Ilyen eset sajnos Marianné is, akinek otthon kiderült a vadiúj cipőjéről, hogy mégsem lesznek nagy barátságban, és ez a csalódás olvasónk Office Shoes-zal való szakításáig vezetett. Pedig sajnos tiszta sor, hogy a cégnek nem volt kötelessége se visszavennie, se kicserélnie, se beszámítania az árát egy másik lábbelibe. Az viszont már érdekesebb kérdés, hogy ha mégis belement a levásárlásba, akkor kötelezhette-e Mariannt, hogy a különbözet rendezéséhez vegyen még valamit.